KRISTÁLYKOPONYÁK

Joshua Shapiro és a felesége – Blue Arrow Rainbow – világszerte ismert személyiségek. Híressé a kristálykoponyákkal kapcsolatos tevékenységük tette őket. Hollandiában, Németországban, Lengyelországban, az Amerikai Egyesült Államokban és Dél-Amerikában ismertek a koponyákkal kapcsolatos munkájukról. Kongresszusok, élménymegosztó fesztiválok és feng shui összejövetelek állandó részvevői, vagy szervezői. A „Kristálykoponyák” című könyvük egy különös, és valóban titokzatos téma bemutatása – saját értelmezésükben.



Regényszerű kezdettel indulunk, amelyben a XVI. sz. vége és a jelen közt ingázunk néhány fejezet erejéig – ezekben a szerző fikciójának vagyunk tanúi, hogyan használják a koponyákat a spanyol konkvisztádorok megérkezése előtti Amerika bennszülött (maja, tolték, azték, olmék, cseroki) népei. Regényszerű, de dokumentatív fikció arról, hogyan kezdődhetett a koponyák tudományosan rekonstruálhatatlan rituális szerepe – amelyet a későbbi felfedezők, kutatók raktak össze részben tudományosan, régészetileg és hiedelem-történetileg is igazolt, részben pedig spirituális, ezoterikus síkon szerzett információkból. A helyszín a Yucatán-félsziget egyik, azóta lerombolt maja szentélye, részben a mai Mexikóváros.

Az egyes kristálykoponyák egyedi történetéről is olvasunk a könyvben, először is magáról a kvarcról, mint alapanyagról, amely nem más, mint a szilícium és az oxigén vegyülete, szilícium-dioxid, azaz homok, illetve ennek a földkéregben a nagy nyomás alatt kristályos formába rendeződött elemi részecskéi. Némelyik koponya alapanyaga tökéletesen tiszta kvarc egykristály (azaz egyetlen darabból készített), abszolút átlátszó, mint a víz, mások pedig különböző színűek a sok-sokféle ásványi szennyeződéstől, a legkülönbözőbb árnyalatúak, rajzolatúak, és olykor zárványok is találhatóak bennük. Vannak másfajta drágakőből (pl. ametiszt), vagy kőből készült koponyák is, sőt, vannak szoborszerű kő-tanagrák, kristálykoponya kiegészítéssel is. Méretük a természetes emberi koponya méretétől a néhány centiméteresig terjedhet. Vannak, amelyek az állkapoccsal együtt, egyben ábrázolják a koponyát, vannak, amelyek anélkül. Vannak egészen torz, kidolgozatlan és sérült darabok is. Nagy számban készítettek és készítenek a közelmúltban, illetve napjainkban is kristálykoponyákat.
Keletkezésük vélhető ideje szerint sorolja föl Shapiro a tárgyakat, minél régebbi, annál kevésbé lehetséges a pontos datálás.

Lubaantun – Maja romváros

A legrégebbiek és a legrejtélyesebbek több mint háromezer évesnek tűnnek, de egyesek szerint még ennél is sokkal ősibbek. Vannak kevésbé régiek. Felbukkanásuk főleg Közép- és Dél-Amerika indián társadalmainak felfedezéséhez köthető, de a Föld más pontjain is találtak ehhez hasonló koponyákat (pl. Lengyelországban), azon kívül szinte mindegyik kontinensen vannak olyan népek, amelyek mitológiájában valamilyen formában ismerős a kristálykoponya toposza – ezt később tárgyalja is a szerző.

Mount Rainier rétegvulkán
ŐRZŐK ÉS KÉSZÍTŐK

Az első, a nagyközönség előtt is leginkább ismertté vált kristályfej a Mitchell-Hedges-féle, amelynek már az előkerülése is különleges körülményeknek köszönhető. Erről részletesen ír a szerző, részint Frederick Albert Mitchell-Hedges, de főként leánya – Anna – részletes leírásai és visszaemlékezései alapján. A kutató Atlantisz nyomait kereste Belize-ben (az akkori Brit Hondurasban), és az őserdőben ősi romokat. Mint később kiderült, egy kisebb piramis-szentély maradványait találta meg s e romok között lelte Anna az első koponyát, amelyikhez tartozó állkapcsot később onnan nem messze szintén megtalálták, s így vált egésszé a tárgy. Mindez az 1924. január elsejei felfedezést követően igen nagy figyelmet keltett szerte a világon.

Frederick Mitchell-Hedges és Lady Richmond Brown

A maja emléket azóta is sokan és sokféleképp vizsgálták, tudományos és laboratóriumi körülmények között is. Egyöntetű megállapítás volt sokáig az, hogy nem lehet megmondani, mivel és hogyan készült, olyan tökéletesen sima a felszíne és annyira hibátlan, hogy még elektronmikroszkópos vizsgálattal sem találtak rajta semmilyen egyenetlenséget. Általános volt a vélekedés, hogy mai eszközökkel sem lehetne ilyen tárgyat előállítani. Ez persze azonnal megindította a spekulációkat, amelyek igen sokáig tartották magukat.

A Mitchell Hedges-féle kristálykoponya

Az ametiszt koponya leírása és története például a következő. Ezt egy bizonyos Mr. Ramirez hozta át Mexikóból az Egyesült Államokba, és értékesítette. Erről a koponyáról ezoterikus módon történt információszerzéssel többen egybehangzóan megállapították, hogy egy maja testvériség őrizte évezredeken át, és használta különböző rituálékra, és 20.000, vagy még annál is több éves.

A holland Joky van Dieten által őrzött koponya a harmadik a sorban. Ez egy füstszínű kvarcból készült koponya. Az őrző elmeséli, hogy a bennszülött indiánok egy részének véleménye szerint a „plejádiaiaktól (azaz a Hattyú csillagképből valóktól) származik”. Dieten több más koponyával is rendelkezik, megismerjük a történeteket, hogyan került hozzá, s milyen ezek spirituális hatása.

A továbbiakban Skully és Synergy leírása jön, ezek is a legősibbek közé tartoznak, autentikus eredetűek, történetüket, őrzőik sztoriját és a rájuk gyakorolt hatást is megismerjük. Synergynek kifejezetten erős gyógyító hatást tulajdonítanak az eléje járulók.

A következő részben a régi koponyákkal ismerkedünk (a korábban felsoroltak az ősi jelzővel rendelkeznek – nyilván azért, mert ezeknek a kora vagy rendkívül régi, vagy pedig megállapíthatatlan, éppen tökéletességük miatt).

Ebbe a csoportba tartozik a könyv szerint a British Museumból ismert koponya, és a másik, a párizsi Musée de l’Homme-ban kiállított darab is. Ebben a részben olvashatunk egy utalást arra, hogy egyes darabok elkészítési ideje az ősi korokban mintegy 120-150, vagy akár 300 évet is kitehetett, azaz ennyi idő kellett ahhoz a tökéletességhez, amelyikkel némelyik régi koponya rendelkezik. Valószínűleg a legfinomabb homokkal, és száraz növényi rostokkal csiszolták a gyémántnál alig kevésbé kemény kvarckristályt – ami mai ésszel szinte felfoghatatlan – s hogy a kellő minőséget elérjék, ennyi idő kellett ehhez a művelethez. Mindez azonban nem elegendő magyarázat a Mitchell-Hedges-féle koponyához.

Anna Mitchell-Hedges a Doom koponyájával

A könyv megismerteti olvasóját a mai koponyákkal és készítőikkel is – jó érzékkel kifogja a szelet a vitorlából: nem hamisítványokról van tehát szó, hanem utánzatokról, a mai kor kristályfejeiről… Fontos tudni, hogy itt nem másolatokról lesz szó, a mai készítők ugyanis sajátos, egyedi darabokat „faragnak” vagy „metszenek” – ezek tehát nem kópiái a régieknek, hanem ma létrehozott kristálykoponyák, azzal az igénnyel, mint amilyen igénnyel az ősiek és a régiek készültek. Ezekben a manapság készített koponyákban a létrehozásuk gondolata hasonlít az ősi koponyákéra, míg maga a tárgy eredeti – ahogy mondják a szerzők, az alkotók filozófiáját interpretálva. A manapság készített koponyák mintegy átveszik az ősi és régi tárgyak „tudását” és energiáit, amikor találkoznak, vagy összeérintik őket. Erre számtalan esetet sorolnak fel a szerzők saját tapasztalatukból, illetve az őrzők elbeszéléseiből.

Eugène Boban francia régiséggyűjtő

Az egyik kristálykoponya-készítő részletesen leírja, mit jelent neki az a végtelen türelem, amivel dolgoznia kell. A mai eszközökkel, gyémánthegyű szerszámokkal, elektromos motorral hajtott gépekkel is több, mint 1000 munkaóra egy darab elkészítése, és a legkisebb türelmetlenség a szerszám, vagy ami még sokkal rosszabb, a kristály eltöréséhez vezet. A kristály, tulajdonságainál, geometriájánál és a benne lévő feszültségeknél fogva maga határozza meg, hogy milyen irányokat és formákat enged kiadni önmagából a készítőnek, s ez olykor nem anyagi szinten tudatosodik a készítő elméjében. A készítés is legalább annyira spirituális folyamat, mint a kész koponya energiamezőinek „használata”.

Shapiro egyik kedves kristálykoponyája a „Portal Luz” is manapság készült, Brazíliában, Minas Gerais államban, Damian Quinn mestertől. Az egyik új koponya tulajdonosa elmeséli azt, hogy egy mostanság készült koponyát hogyan avatnak be ősi sámánrítus szerint egy törzsi szertartáson. Korábban is utalt a szerző arra, hogy a mítosz legelterjedtebb formában az őslakosok által lakott Amerikában él, de ezen kívül Afrika, Közép-Ázsia, a buddhista népek és Óceánia népei közt is van, ahol a koponyákhoz kacsolódó mítoszok, vagy töredékeik ismertek. A legtöbb őrzőnek van története sámáni beavatásról, vagy buddhista rítusú felszentelésről. A készítők közt vannak őslakosok is, akik e tevékenységüket eredetükkel teljesen összehangzónak, autentikusnak érzik.

Kristálykoponya, a közepén fény látható (British Museum)
SZEMÉLYES ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

1986-ban tartják az első nemzetközi kristály szimpóziumot Texasban. Shapironak az ottani részvevőkkel való találkozás jelentős előrelépést jelent. Meditáció közben a középre kitett Mitchell-Hedges kristálykoponya felett látja a koponya lebegő, éteri mását, és ekkor tudatosul benne, hogy a koponya különböző energiaszinteken képes rezegni, és megjelenni. Később majd leírja, hogy hét, illetve mások szerint 12 ilyen energiaszint van. Shapiro és akkori neje a British Museum vezetőitől rendkívüli, különleges engedélyt kapott az ott őrzött koponya megérintésére és tapintásos vizsgálatára.

London, 2004

Ennek során rendkívüli, előző életekbeli emlékek elevenedtek föl, amelyekben a szerző a koponya szolgálatában áll, mint pap, vagy valamilyen más segítő. Az energiák ismerős, meleg érzéseket közvetítettek. Shapiro és neje megosztották egymással élményeiket, és egy másik, Mozes-nek nevezett koponya energiamintáival is egyeztették.

Desy Rainbow Shapiro történeteiből is hasonlóan különös és sajátos élmények sugároznak, és mindjárt az elején megtudjuk azt is, hogy voltaképpen első találkozásukat, és így megismerkedésüket is az egyik koponyának köszönhetik.
A továbbiakban jó néhány nagyon érdekes, különös, meditatív vagy spirituális élményt olvasunk különböző személyek elbeszélésében.
Néhány jól használható tanáccsal is szolgálnak a szerzők, hogyan „dolgozzunk” a koponyákkal:
Miként válasszuk ki a megfelelő kristálykoponyát?
Hogyan történjék az aktiválás folyamata?
Tapasztalatok arról, hogyan osszuk meg másokkal élményeinket.
Hogyan készítsük elő találkozásunkat egy ősi vagy egy régi koponyával?
Gyakorlatok a koponya-meditáció során.
Védelmi technikák a koponya által.


ŐSI TRADÍCIÓK?

Világunk tele van ma is misztériumokkal, semmi csodálni való nincs azon, hogy ma is vannak emberek, akikkel együtt él őseik tudása, ami olykor a mai, városi fül és szem számára misztikusnak tűnik. Az Amerikai Egyesült Államokban élnek olyan őslakosok, akik még a mai napig is tartják a tradíciót. Ilyen volt a már elhunyt Tue Medve Főnök Öregapó, aki cseroki indián volt, szent ember és látnok, s aki rendkívüli tekintélynek örvendett az indiánok és a spirituálisan érintett emberek közt is. Vele közöl egy hosszú interjút Shapiro, amelyből megtudjuk, hogy a koponyák földönkívüli eredetűek, és egyfajta „kék sugárzásuk” van. Feladatuk a népek és a fajok közti békesség megteremtése.

Kíváncsi Farkas – don Alejandro Cirillo Perez Oxlaj, a guatemalai Maja Öregek Nemzeti Tanácsának tagja, aki a testületben a kicse majákat képviseli, – célja az, hogy a tizenhárom generáció alatt felhalmozott gyógyító tudását gyakorolja és tanítsa a világban.
Ő megerősíti Tue Medvét, és ki is egészíti tanítását:
„– A koponyák közül néhány a maja nemzet tulajdona, s mi, a papok rendelkezünk az előttük való hódolatról. Ezek a legritkább és a Legszentebb Ajándékai a Fiastyúk Öregatyjainak, akik itt hagyták nekünk ezeket, hogy jobban megismerjük őket, és hogy jobban felnyissuk szemünket a maja tudásra. Itt hagyták, hogy tudjuk: halálunk után újjászületünk ugyanezzel az erővel, isteni képességekkel, boldogsággal és azonosságban.”
Tolték és inka források is hasonlóan magyarázzák a koponyák eredetét és üzenetét.

Ikonográfia a Chichen Itzában – Simon felvétele

A továbbiakban a koponyákról szóló, főként ezoterikus kutatásról írnak szerzőink. A kriminológia képalkotó módszerével a Mitchell-Hedges-féle koponyára felrétegzik a lehetséges arcot: egy fiatal és jóképű maja ifjú néz ránk a képről – igen szuggesztív. Természetesen a British Museum is vizsgálja a birtokában lévő koponyát, amit prekolumbán idejűnek definiálnak.

Shapiro szerint a koponyák bizonyos titkos kódokkal mutatnak párhuzamot. Ő elsőként a Biblia kódjával igyekszik kapcsolatot teremteni bizonyos igen összetett táblázatok segítségével. Moshe Shak kutató szerint akkordancia van a koponyák és a Biblia kódja közt, ami egy háromdimenziós mátrix használatával mutatható ki. Különösebbnél különösebb teóriákról olvasunk a következő fejezetben.
A koponyák, mint információ-felvevő és tároló egységek.
Speciális „helyek”, ahol dimenziók közti átlépés történhet.
Fénylényekké történő ugrásszerű átlényegülésünk előkészítői és segítői.

A 13 eredeti koponya egy korábbi civilizáció temetője – abban az értelemben, hogy minden információ bennük van – bár a 13-ból a többség elveszett (vagy lappang). Ebből az egyik bizonyosan a Mitchell-Hedges-féle koponya.
Dalai Láma szerint kommunikációs csatorna más dimenziókba, komputerek a múltunkról, jelenünkről és jövőnkről.
Érdekes az a változat is, hogy a Potala Palota (Lhászában, Tibetben, a Dalai Láma korábbi székhelyén) lett volna az eredeti helye ezeknek a koponyáknak.

Potala Palota (Lhásza, Tibet)
HIT KONTRA SZKEPTICIZMUS

A magára valamit is adó, a természettudomány hagyományos tején nevelkedett olvasó fanyalog, sőt, kiköpi a torkon lecsúszni képtelen „táplálékot”. Azonban annyira ne legyünk válogatósak, mert ezek a koponyák léteznek, ez tény. Valóban van néhány olyan köztük, amelyek keletkezését nehéz magyarázni – legalább is egyelőre. Igaz, hogy a fentebb is említett londoni és párizsi koponyákról röntgen-diffrakciós vizsgálattal és más, igen modern eljárásokkal kimutatták, hogy az előző század első felében történt a kialakításuk, tehát semmiképp sem ősiek. Részecskegyorsítós tesztekkel is vizsgálták e tárgyakat, XIX. századi szennyeződéseket találtak a belsejükben – tehát nem lehetnek ősiek.

Arra is kell gondolnia a szkeptikusnak, hogy nem csak a koponyákat érdemes vizsgálni, hanem az embereket, és az általuk mondottakat is. És akkor fellebben a függöny szemünk előtt: egy XX. századi mítosz születésének vagyunk tanúi. Annak, hogy az embernek szüksége van valamire, ami még a tudásszomjnál is mélyebben gyökerezik a lelkében, s ez a rejtélyekre, a misztikumra való kiéhezettsége. Nemde épp ez a tulajdonságunk az, ami a tudásért való küzdelmünkben energiát ad számunkra? Ami által megszerezzük a valódi tudást? Ha végigtekintünk az emberi tudás történetén, nem azt látjuk, hogy száz és száz tévedésen és csacskaságon kellett átrágjuk magunkat, amíg eljutottunk egy igazi gyöngyszemig? Legyünk azzal tisztában, hogy enélkül nem megy az előrehaladás.
Ne feledkezzünk el arról, hogy a tudomány által homályban hagyott kérdésekre mindig születnek válaszok, és azok, akik e válaszokat adják, nem feltétlenül törődnek azzal, hogy mások mit gondolnak azok tudományos kritériumairól.  Éppen ez a feszültség teremti meg a tudomány motorjának üzemi hőmérsékletét. Indirekt módon ugyan, de ezek az emberek segítenek a szigorúan vett tudománynak.

Bármelyik oldalon is álljunk e kérdésben, a Spielberg rendezte Indiana Jones és a kristálykoponya királysága c. 2008-as film Harrison Forddal roppant szórakoztató, érdemes újra nézni.

A KÖNYV ADATAI
Szerzők: Joshua Shapiro , Blue Arrow Rainbow
A mű magyar címe: Kristálykoponyák
Kiadó: Édesvíz
Fordította: Béresi Csilla
Szerkesztette: Zsolnai Margit
ISBN száma: 978 963 529 024 6
Kiadás éve: 2008

 

Linkajánló

Interjú Shapiroval

További érdeklődésre tarthat számot a kiváló Múlt-kor magazin cikke:
„Egészen váratlan helyekre vezették a tudósokat a rejtélyes kristálykoponyák” 

valamint a National Geographic „Mit tudunk a kristálykoponyáról?” c. cikke.

Author: Szolláth Mihály

A PR Herald főmunkatársa (1955, Kecskemét – Pécs – Budapest) 0036 30 511 10 10

Schreibe einen Kommentar