2019-RE LAPOT HÚZNI!

fotó: szeretlekmagyarorszag.hu

Elképesztő év volt. Mozgalmas, gazdag és felemelő. Személyesen számomra 1989, a rendszerváltás éve óta, közéleti szempontból a legjelentősebb. Mi a “10 millió Fások”, sok ég felé törekvő eddig magányos fácska, szinte a semmiből, idén tényleg hatalmas erdővé váltunk.
Most lenne a megköszönés ideje. De olyan sok nagyszerű ember fogta meg egymás kezét, és az enyémet is ebben az évben, hogy igazságtalan lenne akárcsak egyet is kiemelni. Mindenki kellett ehhez és mindenki belső tűztől hajtva a legtöbbet, legjobbat hozta ki magából. Most mégis kimondom, és kérem, mindenki a sajátjaként fogadja el, mert megérdemli…
HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM!!!

Az évet, a munkát, a barátságokat. Mindent, amit közösen értünk el!
Boldogság tudnom: nem egyedül voltam azzal az élménnyel, hogy rengeteg új barátra találtam ebben az évben, nagyszerű társakra. Olyan emberekre, akikkel, – micsoda veszteség lenne! – talán soha nem sodort volna egymás mellé a sors, ha az ország legtávolabbi szegleteiben, legkülönfélébb társadalmi közegeiben nem ismerjük föl egymástól függetlenül, hogy a Föld elpusztítása nem mehet így tovább.

Személyes egyéni felelősségünk van. Mindenkinek épp annyi, amennyi a hatóköre. De annyi, valóban. Felelősségünk van tehát, hogy felismerve a magunk okozta veszély logikáját, természetét, a pusztulás látható hatását és következményeit, lépéseket tegyünk. Írom mindezt pár nappal a tintakék ég alatt töltött Karácsonyt követő “koraőszi” napok egyikén.

Változás kell tehát! Először kinek-kinek magában, a saját életében kell tennie a változásért, aztán a környezetében, majd összekapaszkodva az országok és kontinensek népeinek, az emberiségnek is változnia kell. Le kell mondanunk egy csomó “nélkülözhetetlen” semmiségről, melyek nélkül az emberiség százezer éveken keresztül megvolt. Mit megvolt?! A mainál összehasonlíthatatlanul egészségesebb harmóniában élt a Földdel, a természettel, a fákkal, a vizekkel, az állatokkal. Nekünk most finom mozdulatokkal fokról-fokra ezt a megbomlott harmóniát kell visszaállítanunk. Sem hiábavalóan tagadni a nyilvánvalót, sem késlekedni, sem odázni nincs már időnk.

AZ ÉBREDÉS ÉVE
És nem vagyunk egyedül! Az Egyesült Nemzetek Szövetségének főtitkára, António Guetteres, a keresztény világ feje, Ferenc pápa, a legnagyobb hatású buddhista vezető, Dalai Lama, a legnagyszerűbb természettudósok: Jane Goodall, Sir Richard Attenborough, kiemelkedő világhírességek, mint Jane Fonda, Leonardi di Caprio, Sting, Arnold Schwartzenegger és még temérdek nagyszerű politikus, mint Új Zéland miniszterelnök-asszonya, vagy a brit trónörökös Charles herceg, a most leköszönő olasz oktatási miniszter, de sok kisebb-nagyobb hatású politikus szerte a világból, kik nincsenek hatalomtechnikai okból hozzákötve, belekorrumpálva a Föld pusztulását okozó energia-, építő és gépipari meg bányászati, közlekedési üzleti érdekekbe, a lényegre figyelnek: a holnapra. A gyerekeinkre és unokáinkra. A rossz szomszédságunktól szenvedő állatvilágra, a meddővé ürülő anyaföldre, összeszennyezett óceánjainkra és tengereinkre, erdeinkre és mind hevültebb településeinkre.
Elképesztő év volt! Ahogy összeálltunk egyetlen csapattá, az erőnk megsokszorozódott. Jelentősebb eredményeket értünk el, mint álmainkban. Erre a 2019-re, az ébredés évére húzunk most pár óra múlva új lapot.

2020 a nagy minőségi változások, az immáron érdemi és nagyhatású cselekvés éve lesz.
Nagyon Boldog Új Évet, kiugró sikereket, ezek eléréséhez sok értékes munkát és közösségünk megéléséhez temérdek örömöt kívánok mindenkinek. Valamennyi 10 millió Fásnak, és azoknak is, akik még nem állnak a sorainkban, s tán maguk sem tudják, pár hét vagy hónap múlva elengedhetetlenül erősíteni fogják a közös munkánkat.
Egységben az er(d)ő!

Ültessünk!
Bojár Iván András,
és a 10 millió Fa közösség központi csapata

Author: Bojár Iván András

BOJÁR IVÁN ANDRÁS (Budapest 1964) művészettörténész, művészeti szakíró, kurátor, közel kétezer cikk, interjú, esszé, tanulmány, novella, memoár és néhány kötet szerzője, vagy szerkesztője. 1989–1994: A Magyar Narancs című lap alapító szerkesztője, 1990–91 során főszerkesztője; 1989–1999: szerteágazó tevékenység az elektronikus média kulturális, művészeti és építészeti műsoraiban. Magyar Televízió: Mezítláb, Kultúrember, Mélyvíz, Múzsa, Kézirat, Repeta, Lyoni omnibusz, Hello Magyarország, Záróra, Publikum c. műsorokban munkatárs, szerkesztő, műsorvezető; 1992–2000: a Café Bábel című társadalomtudományi folyóirat szerkesztője; 1992–1997: óraadó, majd adjunktus a Színház- és Filmművészeti Egyetem Film Tanszakán; 1998–2016: az OCTOGON architecture&design folyóirat alapítója és főszerkesztője; 1999-ben létrehozza az OCTOGON Építészetkritikai Műhelyt (OÉM) ; 2003-ban az általa főszerkesztett OCTOGON Pulitzer-emlékdíjban részesült; 2004-ben munkásságáért a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel díjazzák; 2004-ben megalapítja a Szeretem Budapestet Mozgalmat; 2005-ben a Budapest2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt igazgatója; 2006–2009: az OCTOGONart Galéria megalapítója és működtetője; 2007–2009 között az OCTOGONart Galériával párhuzamosan működteti a Körzőgyár nevű kiállítóhelyet; 2006–2011: Budapest Főváros Közgyűlésének városarculati tanácsnoka, képviselő, majd főpolgármesteri főtanácsadó; 2009–2010: Rádió Café: Építő kritika – a kiskanáltól a villákig című beszélgetőműsor szerkesztője és műsorvezetője; 2013-tól kezdve művészeti írói tevékenysége mindinkább a fotó felé fordul. Cikkeket,tanulmányokat publikál, előadásokat tart fotótémában; 2015-től tevékenysége a szépirodalomra fókuszál, novellákat, irodalmi esszéket, visszaemlékezéseket ír; 2018–2019: az Építészfórum internetes újság főszerkesztője; 2019 júliusában létrehozza a 10 millió Fa környezetvédelmi szervezetet, aminek a vezetője. Számos könyv szerzője. Emellett kiállításokat rendezett a Bartók 32 Galériában, a Műcsarnokban, a Balassi Intézet külföldi helyszínein (Bécs, Párizs, Berlin etc.), a Deák Erika Galériában, a FUGA-ban, az ENSZ székházában Bécsben, valamint közel száz (köztük fotó-) kiállítást az OCTOGONart Galériában és a Körzőgyárban, valamint művészeti vásárokon. Legutóbb, 2016 áprilisában a Mai Manó Házban rendezett kiállítást Hauer Lajos fotográfus számára. 2018-ban édesapja, Bojár Iván életművét mutatta be a 2B Galériában, és Budapest Bizarre címmel csoportos tárlatot rendezett a B111 Loftban. DÍJAI: 1996: Suvenir-díj; 1997: Tell Vilmos-díj, MTV Képzőművészeti Szerkesztőség; 1998: Magyar Lajos-díj, Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ); 1999: Ezüst szög-díj. * FŐBB MŰVEI: • Új magyar építészet (kiáll. kat.), 1998 • Preisich Gábor (monográfia), • Építészek-Vallomások, Budapest, 1999 • Virág Csaba (monográfia), • 100 ház Budapesten a kilencvenes években, Budapest • Kortárs magyar építészet, Budapest. * Káli Nagy Könyv (2018)