A demonstráció-szervezők reményei szerint Londontól Rómáig emberek milliói vonulnak utcára, hogy a nacionalizmus ellen, hogy egy egységes Európáért demonstráljanak. Az esemény az összes városban ugyanabban az időpontban, most szombaton, magyar idő szerint 2018. október 13-án, szombaton délután 2 órakor kezdődik. A budapesti rendezvény helyszíne a Szabadság tér lesz. (www.13-10.org)
Az esemény facebook-oldala a linkre kattintva megtekinthető

Az ötletgazda Jonas Lüscher svájci-német író és a magyar felmenőkkel is rendelkező osztrák filozófus, Michael Zichy. „Ideje, hogy jelt adjunk!” – hangsúlyozták felhívásukban. Hiszen bármennyire is szabad és békés Európát szeretnénk, újra teret nyernek a nacionalizmusok, terjed az intolerancia. Növekszik az igény az „erős kezű” politikusok iránt, miközben a társadalmat aláássa a korrupció, lebomlik a jogállamiság.

A sajtóban tévesen jelent meg, hogy a budapesti demonstrációt Heller Ágnes filozófus hirdette meg. A magyarországi szervező valójában a lánya, Hermann Zsuzsa.

Hermann Zsuzsa - fotó: Láng Judit

Hermann Zsuzsa – fotó: Láng Judit

„Nyugdíjas vagyok, négy gyermek anyukája, nagymama, civil aktivista” – mutatta be magát Hermann Zsuzsa. Kérdésünkre elmondta: nyáron, amikor értesült a nemzetközi kezdeményezésről, egy ideg arra várt, hogy valaki bejelenti a magyarok csatlakozását. Miután ez nem történt meg, úgy döntött, ő maga vág bele a szervezésbe.
„Az elsődleges célom az volt, hogy ne maradjunk ki belőle” – tette hozzá. Mivel kifejezetten civil akcióról van szó, pártokkal nem kereste a kapcsolatot.

Helyszín a Szabadságtéren

Helyszín a Szabadságtéren

A kezdeményezők szeretnék, ha a résztvevők száma összességében elérné az 5 millióit. A jelentkezések alapján Németország csaknem húsz városában tartanak demonstrációt, de például Lengyelország is feltűnően sok helyszínnel képviselteti magát. A Szabadság téren többek között Deák Dániel, a Corvinus Egyetem professzora,  Gerlóczy Ferenc újságíró és dr. Donáth Ferenc a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete (NITBSZ) elnöke is felszólal.
A rendezvény házigazdája a Pa-Dö-Dő, azaz Lang Györgyi és Falusi Mariann lesz.

Gerlóczy Ferenc újságíró, Padödöéknél a Klub rádióban - fotó: Fon Gabi

Gerlóczy Ferenc újságíró, Padödöéknél a Klub rádióban – fotó: Fon Gabi

 

DEÁK DÁNIEL EGYETEMI PROFESSZOR BESZÉDE „A NACIONALIZMUS ELLEN AZ EGYSÉGES EURÓPÁÉRT” DEMONSTRÁCIÓN

Deák Dániel (ddd@t-online.hu) ©

Kedves barátaim!

Mai helyzetünk az aradi hősökre emlékeztető nemzeti gyásznap után és az októberi forradalom évfordulóját megelőzően annak átgondolására késztet bennünket, hogy időszerűek-e még a magyar kultúrában általános tiszteletnek örvendő gondolatok: a nemzeti jelen szembeállítása a Kölcsey és Vörösmarty által is megénekelt, dicsőnek mondott múlttal, miközben a jövőt illetően be kell érnünk homályos célzásokkal, kitéve magunkat a sorsszerű forgandóságnak, ahogy Faludi és Berzsenyi fogalmaztak. Hűvös ésszel meg kell kérdeznünk: vajon létezett-e a múltbeli dicsőség? Nem inkább arról van-e szó, hogy jelen bajaink szervesen következnek a múltban kialakult problémákból? 1989-ben nagyon reménykedett az akkor még velünk lévő író, Mészöly Miklós, hogy eljött a nemzedékeken át magunkkal hurcolt és feltorlódott bajokkal való nyílt szembenézés, és azok feldolgozásának az ideje. Akkori várakozásaival ellentétben azonban ma azt láthatjuk: nemhogy végérvényesen szakítottunk volna a nemzeti katasztrófához vezető két világháború közötti politika vészterhes örökségével, hanem közéletünk visszasüllyedt egy olyan állapotba, amelyben sorra felbukkannak a megidézett vészterhes időszak kísérteties rögeszméi. Ennek a zuhanásnak az oka éppen az, hogy megint elmulasztottuk véghezvinni a Mészöly által elvárt kollektív önterápiát.

Sorsunkat máig meghatározza az, ami az emelkedő nemzet 1956-ban történt kivételes mozzanatában ment végbe, hogy a forradalomba átváltott felkelés szabadságharcba torkollott, ennek tétje azonban nem a polgári, hanem a nemzeti szabadság kivívása volt. Nem sikerült a magyar társadalomnak meghaladnia a zsákutcás fejlődésből adódó korlátokat. Nádas Péter szerint alapvető hiátus volt az, hogy a felkelők cselekvése nem irányult a politikai szabadság teljességére.

A népnemzeti gondolat meghirdetésével már Gyulai Pálék kísérletet tettek a kiegyezés után arra, hogy a nemzet fogalmát kiterjesszék az úri osztályról a népre egy etnikai alapú, de politikailag szervezett nemzetfogalomban, e gondolat azonban később a népi írók sokszor tiszteletre méltó törekvései ellenére is történelmileg súlyosan kompromittálódott. A sokszor heroikus erőfeszítésben rejlő ellentmondást a keresztény-nemzeti eszmét magáévá tevő Szabó Dezső a következőképpen jeleníti meg 1919-ben: „Ha önök a magyarság és kereszténység ügyét megint hozzákötik az arisztokrácia és kiváltságosok sorsához, akkor a legnagyobb emberi egység, a világtörténelem legnagyobb csodája önökben fog szétrothadni. Milyen jogon voltak történelmi osztály önök? A régi, fegyveres munka jogán. Pedig ez igen sokszor csak kaparj, kurta neked is lesz kicsinyes marakodás volt. Most egy egészen más, gigászi honfoglalás révén egyetlen egy történelmi osztály van: a magyar nép. Azt kell éppen megmutatni, hogy a kereszténység nem ellensége érdekeinek, hanem éppen a legszélesebb forma minden emberi jóság, minden jog, minden becsületes élet érvényesülésére.“

Deák Dániel egyetemi professzor (Corvinus Egyetem)

Deák Dániel egyetemi professzor (Corvinus Egyetem)

Paradox módon azt látjuk, hogy a Szabó Dezső által fémjelzett gondolkodásmód a feudalizmusból örökölt becsületkódexet nem a polgári erényekkel akarta felváltani, hanem a népi munkakánonnal akarta kiegészíteni, mintha át lehetne ugorni a polgári fejlődést. Ma, újabb modernizációs kísérlet előtt állva, ismét a kiszélesítés, a társadalmasítás lehet napirenden, ami azonban a polgári erények elsajátítása nélkül bizonyosan nem lehetséges. Ehhez képest újabb visszaesést kell elszenvednünk. 2010 óta az állami berendezkedésben döntő fordulat ment végbe Magyarországon. A hatalom birtokosai az alkotmány alanyává a politikailag szervezett nemzetet tették, leértékelve ezzel az egyént, megfosztva a polgárt a személyt megillető feltétlen méltóságtól.

A félállampárt mögött álló széles rétegek azért voltak mozgósíthatók a NER (az ún. nemzeti együttműködés rendszere) legitimálására, mert a NER híveinél a gondolkodási és cselekvési mód fontos eleme az idegenségkomplexus. Erre rárakódik a sérelmi nacionalizmus és a kíméletlen szociális kirekesztés. Az Orbán-rendszer képes volt milliós nagyságrendben megvásárolni – pl. brutálisan igazságtalan adókedvezményekkel és hamis identitásjegyek igézetével – olyanokat, akik a NER haszonélvezői lettek.

Bernhard Verbeek azzal foglalkozik egy 2014-ben Németországban közzétett tanulmányában, hogy miért törnek ki újból és újból háborúk. Kifejti azt, hogy a csoporton belüli rokonszenvek kialakulása és adott esetben a védekezési ösztön felszabadítása ellenére is el kell vetnünk a csoportos kiválasztódás elméletét, ami fajelmélethez vezet, vagy legalább is olyan populizmushoz, hogy morálisan igazolható lenne az egyik embercsoport kiválósága a másik felett. Innét nézve hamis a híres horatiusi szentencia: „dulce et decorum est pro patria mori“ (gyönyörűséges és dicső ügy a hazáért meghalni). Egy népnek nem győztesekre és vak hősökre van szüksége, akiknek Babits szerint minden lépése halált hoz, hanem békeszerzőkre.

Alapvető változásokra van szükség ma Magyarországon, azonban a legjobb reformprogramok is hatástalanok maradnak, ha nem sikerül civil politizálás révén feldolgozni a magyar középosztály terhes örökségét és kezelni történelmi frusztráltságát. Másként nem oldható fel az a szinte végzetes pesszimizmus, ami a modernizációs kudarcokkal terhes magyarság történetének máig érvényes alapvonása. Miközben a képviseleti demokrácia hagyományos intézményei egyre jobban kiüresednek és a politikai szereplők hiteltelenné válnak, a civil mozgalmak a közélet megújításának forrását jelenthetik. A társadalmi kohézió erősítése csak a civil élet, az alulról jövő mozgalmak, az életvilág gazdagítása révén remélhető. A civilek fontos szerepet tölthetnek be a béketeremtésben, a társadalmi kiegyezés folyamatának előmozdításában, amihez azonban meg kell találniuk a jelen lévő politikai szereplőkkel való együttműködés módjait.

A demokrácia nem azt jelenti, hogy a többség egyoldalúan meghatározhatja a kisebbség életfeltételeit. A demokrácia ugyanakkor nem nélkülözheti a másság elfogadását. A demokratikus politizálás nem abból áll, hogy a hasonlók egymást erősítik, hanem abból, hogy a nem hasonlók felismerik egymást a különbözőségben, és lépéseket tesznek arra, hogy közös nevezőt – vagyis közös nyelvet és intézményeket – lehessen találni az együttműködéshez. A magyar társadalom átépítésének záloga a politikai cselekvési tér kiszélesítése, a közéleti viták elmélyítése, az érzelmi ráhangolódás a tenni akarásra, és élményszerzés a közös munkában. A másféleség megtapasztalása elmélyítheti a találkozók résztvevőiben az érzékenységet, segíthet áttörni a közömbösség falát, és érzelmileg áthangolhatja azokat, akik részt vesznek a közösségépítési folyamatban.

A demokrácia és a bizalom építése ma a magyar társadalom számára csak európai távlatban értelmezhető feladat. Az Európai Unió megteremtése békemű, és az Unió a versenyszabadság, a szolidaritás és az emberi jogok érvényesüléséhez is teret nyújtó közösség. Az Európai Unió nem állam még laza föderáció formájában sem, mégis létrejöhetett az autonóm uniós jogrend, amelynek alkalmazása nem függ a tagállami hatóságok tetszésétől, amellyel nem összeegyeztethető tagállami rendelkezéseket automatikusan figyelmen kívül kell hagyni, hogy érvényesülhessenek a határon átnyúló szabadságok, és amelynek alapvető rendelkezéseit a polgárok közvetlenül érvényesíthetik a tagállami hatóságok előtt. Az ún. közösségi vívmányok folytonosan gyarapodó joganyagot alkotnak, amelyet nem a politikai alkuk hoztak létre felülről és kívülről, hanem amelynek a kialakulása a szabadságukat gyakorló európai polgárok által generált szerves fejlődésnek köszönhető. Az uniós jogot csak azzal a beépített derűlátással lehet helyesen értelmezni, hogy az unió a jövőben kevesebb nem, csak egyre csak több lehet.

Tisztában vagyunk az uniós intézményi rendet terhelő demokrácia és igazságosság-deficittel és a Magyarországra rakódó súlyos gazdasági, szociális és politikai terhekkel. A ránk toluló ellentmondások közepette mégis hivatkoznunk kell és lehet a nehéz időkben is épnek gondolt erkölcsi érzékünkre, ha másra nem, a kiállás bátorságára, önbecsülésünkre: „Mert ha sehol is: otthon állok / mert az a való, mit én látok, / akkor is, ha mint délibábot, / fordítva látom a világot” – írta Illyés Gyula 1939-ben a Haza a magasban c. versében. Tanuljunk tőle elszánást és humanista elköteleződést!