VÁLASSZ EGY VIRÁGOT!

Régi szokásom, hogy a gyerekektől nőnapra kapott virágcsokraimat elosztogatom. Pontosabban az iskola és a magyar ház közti hét perces utamon minden egyes velem szembe jövő nőnek, asszonynak, néninek, bábának adok egy szál virágot. Ebben az esztendőben csak négyet ajándékoztam el, valahogy nem kerültek utamba a hölgyek.

Bernát Nusika rajza
Bernát Nusika rajza


Az első virágcsokrot egy teljesen ismeretlen néninek adtam. Úgy meglepődött, csak ezt kérdezte:
Milyen a kend vallása?
– Katolikus. – mondtam.
Akkor jó. – mondta.
Hamar betértem egy idős barátnémhoz, kezébe nyomtam a rózsát, egy Isten éltesséket is mondtam hozzá, s már jöttem volna is kifelé, de nem, mert tojást pakolna, meg túrót es, ha elfogadom.
– Nem. Most hoztam, virágot, Kendnek, nem viszek semmit!
Jön utánam, ebédjét félbe hagyva, kísér a kapuhoz, közbe mondja, hogy „erőst szép, és rózsa, jaj, de szép, róza rózsa.”
Vegye vissza, mutitcsa meg a Lányecskájának.
– Nem azért hoztam, hogy elvigyem – nevetek, míg csukom a kaput magam után. Lépek egy párat, egy anyuka jön szembe, épp átlépni készül a túloldalra. Intek, hogy várjon meg.
Szeretettel nyújtom a virágot.
Jaj, ezt én kellett volna, megérdemli, én kellett volna. – mondja.
– Isten éltesse! – mondom. S lépek is tovább.
Lassan a magyar ház elé érek.
Öreg néni jön szembe. Kezébe adom a virágot. Olyan ráncos a keze, olyan erős a körme, hogy megkarcol vele. Nincs nyitásra szokva a marka, ujjai erősen tartják, szorítják a szemmel nem láthatót.
Hazaérek. Vízbe teszem a virágaimat.
Egy gyönyörű fehér dáliát külön megcsodálok.
– Bárcsak mindenkinek jutna egy virág, nem feltétlenül egy bizonyos napon, hanem épp azon a napon, amikor szüksége van a figyelemre, törődésre, egy másik emberre.
Látjátok, feleim, ezt a csodás rajzot? Az év bármelyik napján válasszatok egy virágot magatoknak, ha szeretetre vágytok.
Annak az Anyának a lánya rajzolta, aki tőlem a virágot kapta. Mert így mennek körbe, körbe, karikába a jó dolgok, ha nem tartjuk meg magunknak, hanem útjára engedjük a szeretetünket.
(2015. március 9. Frumósza)

Author: Máthé Kriszta

Tanulmányai: Ady Endre Sajtókollégium, Nagyvárad, Babeș–Bolyai Tudományegyetem, pedagógia-magyar szak, Kolozsvár. Három évi erdélyi tanári munka után 2006-ban Csángóföldre költözik, Frumósza faluban, magyartanár lesz a helyi román tannyelvű iskolában. Az első tanév magában egy harc, nincs a magyarórák számára szabad osztályterem, nincs órarend. Megfogalmazódik a lényeg: presztízskérdéssé kell varázsolni a magyarórákat, csak így lesz maradása. Megálmodja, megalkotja. Megszületik a kislánya. Új szelek fogadják visszatértekor. Kifogásolja a moldvai magyar nyelvű oktatás szakmai szintjét, ennek hangot is ad. Úgy véli, sokkal többet kellene kihozni a magyar nyelvű oktatásból, nehezményezi, hogy a magyar vezetők nem látják, nem értik, nem érzik presztízsnek a magyarórákat Csángóföldön. Úgy alakul, hogy a román tanügyi rendszernek köszönhetően marad Moldvában, az iskola igényt tart munkájára. Önálló nonprofit kft-t hoz létre párjával a frumószai magyar oktatásért. Önállósodnak. A 10. tanévet kezdi szeptemberben szakképzett magyartanári minősítésben magyar anyanyelvükre tanítja a frumószai csángó gyerekeket. Évente párjával együtt átlagban 100 gyereket tanít.

Vélemény, hozzászólás?