Dr. Belső Nóra pszichiáter szakorvos, hosszú ideje tanulmányozza a párkapcsolatok működését, így átlátja azokat az okokat melyek egy kapcsolat megromlásához vezethetnek, és persze tisztában van azzal is, miként működtethetünk egy hosszan tartó, örömökben gazdag párkapcsolatot. Aktuális a probléma melyre megoldást kínál, megosztja saját tapasztalatait – ő maga 23 éve él boldog, kiegyensúlyozott házasságban –, és az orvosi munkája során szerzett tudását is. Ezek adják meg vázát első könyvének, mely az Utak egymáshoz címet kapta, ennek kapcsán beszélgettünk párkapcsolatokról, szerelemről, szakításról.

Miért választotta a pszichiáteri pályát és mi az, amit eddigi legnagyobb sikereként könyvelt el munkája kapcsán?

Belső Nóra: – Mindenképp orvos szerettem volna lenni, kiskorom óta. A szüleim is orvosok, de igazából nem is miattuk. Már gyerekként is nyitott voltam és könnyen teremtettem kapcsolatokat. Az egyetemen, mikor megismertem a szakmát, a gondolkodós területek vonzottak leginkább. A pszichiátriának ekkor még fejlődő területe volt az agykutatás, mely a ’90-es évek orvostudományi kutatásainak középpontjában állt. A karrierem jól indult, ahogy a nagykönyvben meg van írva, nemzetközi sikerek voltak kilátásban azonban mielőtt a történet kibontakozhatott volna válaszúthoz értem, karrier vagy család? A családom, a magánéletem került előtérbe így nem fért már bele az állandó utazgatás, a karrierépítés. Erre a döntésemre vagyok a legbüszkébb, és az eltelt idő igazolta, hogy hosszú távon is ez volt a jó döntés. Nem kell amiatt feszengenem, hogy meddig tudok a csúcson maradni, és egyébként pedig a beteljesült vágyak, vagy amiről tudom, hogy úgyis sikerülne az már nem is vonz annyira. A szakmai sikerek mulandó dolgok, de ha az ember választ egy társat, az 20-40 év múlva is mellette lesz és ezt nem pótolhatja semmi. A munkám során minden egyes gyógyult beteg sikerélmény számomra, a napi sikerekért dolgozom, hogy segítséget nyújthassak másoknak.

• Mi motiválta, hogy megírja az Utak egymáshoz-t?

B.N.: – A kiadók sokáig ostoroztak, hogy írjak és egyébként van is még talonban téma, de úgy éreztem ezt a könyvet most van értelme megírni. Oltári nagy gond van az emberi kapcsolatokkal! Akinek sikerül egyáltalán partnert találni, az pedig nem tudja, hogyan tartsa fenn a kapcsolatot. Erről a témáról kezdtem el gondolkodni, beleszőttem saját személyes tapasztalataimat, pácienseim sajátos eseteit és irodalmi idézeteket is.

• Mi az oka annak, hogy napjainkban ilyen sok kapcsolat fut zátonyra? Milyen társadalmi változások vezettek a jelenlegi helyzet kialakulásához?

B.N.: – Ennek oka a „fejlődés”. A férfiak női, a nők pedig férfi szerepekben tetszelegnek. A pénz az úr, minden felgyorsult, egyszerűen arra sincs ideje az embernek, hogy a megszerzett boldogságnak örülni tudjon, sajnos az összes klisé igaz. Régebben az emberi kapcsolatok jelentették a fő örömforrást, ezzel szemben ma az a fontos, hogy milyen kocsink van, hogy hova utazunk nyaralni, milyen iPhonet vásárolunk. A körülöttünk lévő emberekkel pedig nem tudunk mit kezdeni. A régi idők emberének talán ilyen szempontból egyszerűbb volt a dolga, kimentek a földekre dolgozni együtt, de aztán este nem volt más szórakozás, beszélgetni „kellett”, és tudtak is miről beszélni. Ma pedig ott vannak a csöpögős filmek sablonjai, melyekkel azonosulni próbál a néző és vágyik is ezekre de nem ülteti át ezeket a való életbe. A régi értékek feledésbe merülnek, az emberek beszédkészsége is kezd elsatnyulni. Meg kell találnunk az utakat amelyek a másikhoz vezetnek – ezért választottam egyébként ezt a címet – többféleképp is eljuthatunk ugyanoda, vannak lehetőségek, csak meg kell tennünk a szükséges lépéseket.

• Mit tehetünk az egészséges és teljes párkapcsolat fenntartásának érdekében, mi az ami elengedhetetlen ha egy sikeres kapcsolatot szeretnénk hosszú távon fenntartani?

B.N.: – Először is olyan párt kell választanunk az elején, akit tényleg szeretünk, ekkor még ne kössünk kompromisszumokat, ez csak később kapjon helyet a kapcsolat építése során. Legyünk tudatában, hogy akit társul választunk az értékes ember, és később is mellettünk lesz, mikor házasságra, gyerekvállalásra kerül majd a sor, és együtt kell majd vállalnunk vele a felelősséget is. Fontos a folyamatos akarás és törekvés, hogy a konfliktushelyzeteket is tanuljuk meg kezelni, ha megbántjuk, akkor azt tegyük jóvá, ha ő bánt meg akkor bocsássunk meg. Konstruktívan álljunk a párkapcsolathoz, mert rombolni egy rossz szóval pillanatok alatt lehet. Jóban, rosszban, egészségben, betegségben a másik mellett kell állni, és neki is mellettünk. A betegségben a párunk mellett állni tényleg embert próbáló dolog, de például mikor én kerültem ilyen helyzetbe, akkor a férjemtől megkaptam azt a törődést amire szükségem volt, és ilyenkor a párunk odaadása és jelenléte rengeteget segít.

• A szerelem biokémiai folyamat is, mi zajlik ilyenkor az emberi testben és milyen hosszú ideig tarthat ez az állapot? Mit tehetünk akkor, ha a szerelem elmúlik?

B.N.: – A legendás „szerelem első látásra” megosztó dolog, akinek volt már benne része esküszik rá, hogy ez tényleg így működik, akinek viszont nem az váltig állítja, hogy csak legenda az egész. Személyes találkozásnál, mikor két ember észreveszi egymást, egyben az is eldőlhet, működik-e a kémia. Mindenképpen kell valami plusz, nem elég a kölcsönös rokonszenv, kell a villámcsapás, és ezért nem más a felelős, mint a jó öreg feromon. Ez a verejtékmirigyekben termelődik, illatszerű mégis szagtalan vegyület, mely egyedi üzenetünket közvetíti a világ felé, és az üzenet a következő: „Vonzódj hozzám!” Ha kölcsönösen érzékeljük egymás jeleit, akkor létrejön a „lájkolás” mindkét fél részéről, biofegyverekkel. További hatása is igen érdekes, például az olyan házasságokban ahol a férj sokat utazik, a nő menstruációs ciklusa ehhez a menetrendhez igazodik, ennek oka a feromonok ovulációszabályozó hatása. A szervezetben egyébként a szerelem hatására feniletilamin termelődik. Az egész lényünk felfokozott állapotba kerül, melynek nagyon hosszú távú fenntartására testünk nem is lenne képes. Tehát a szerelem elmúlik, de jön helyette valami más. 23 éve vagyok együtt a férjemmel, és tapasztalatból tudom, hogy jön valami más.

• Létezik szerelem és kapcsolatfüggőség mi a különbség a kettő között és mit lehet tenni, ha szembesülünk vele, hogy mi vagy partnerünk a kapcsolatfüggők közé tartozunk? Lehet ezeket kezelni?

B.N.: – A szerelemfüggő lényegében a feniletilamin hiányát nem viseli szívesen, így mikor alábbhagy a lángolás már menekül is, és fejest ugrik a következő „szerelemmel” kecsegtető kapcsolatba. A kapcsolatfüggőség ismertetőjegyei az egyedülléttől való félelem, az hogy nincsenek önállóan érvényesülő személyiségjegyeink, hogy partnerünk nélkül nem érezzük magunkat teljes egésznek. Ez egy szörnyű dolog, egy fojtogató nyakörv amit a másikra kényszerítünk. Aki felismerni véli magán a kapcsolatfüggőség jeleit, annak mindenképpen azt javasolom forduljon szakemberhez, mert ez egy összetett probléma, nem elég ha tudatosítjuk magunkban a létezését, meg kell találnunk a probléma gyökerét, így kerülhetjük el, hogy a jövőbeli kapcsolatainkat is megfertőzze a függőség.

• Mit jelent a nemi indentitásvesztés, mik a kialakulásának okai és következményei?

B.N.: – A modern nők közül sokan mennek szembe a hagyományos nemi szerepekkel, nem akarnak családközpontúak lenni, hanem a karriert a munkát helyezik előtérbe és ez súlyos belső konfliktushoz vezethet. Terápián mindig azt szoktam javasolni az ilyen helyzetekben a pácienseimnek, hogy képzeljék el mit szeretnének 20-30 év múlva, mit várnak a jövőtől? Ha valaki épp egy repülőgépen egy szakmai konferenciára tartva képzeli magát válassza azt az utat, ha viszont úgy képzeli otthon akar lenni a gyermekével akkor tegyen meg mindent annak érdekében, hogy elérje ezt. Valósítsuk meg az elképzeléseinket, alakítsuk ezeket tudatos tervvé, így könnyebben indulhatunk el a saját utunkon.

• Melyek az őszinteség előnyei és mik a buktatók?

B.N.: – A legtöbb magát őszintének valló ember pusztán önámításban él. Fontos, hogy kinek, mikor és hol vagyunk őszinték. Nem az az őszinteség ha például a párunknak mindenről beszámolunk, hogy mit csináltunk aznap, hogy kivel flörtöltünk, ezekkel csak feleslegesen tesszük féltékennyé. Akkor kell őszintének lenni ha arra szükség van. Az is őszinteség, ha valamit épp nem mondok el, mert nem akarom bántani a másikat. A hazugság viszont egy szándékos dolog, ami önző okra vezethető vissza. Ha őszinték vagyunk elvárhatjuk, hogy partnerünk is legyen az, könnyebb így végére járni a felmerülő problémáknak, de nem mindegy az sem, hogy tálaljuk a mondanivalónkat. A nyers és durva szókimondás sokszor nem célravezető, meg kell találnunk a megfelelő hangot.

• Van, hogy elkerülhetetlenül szakításra kerül a sor. Hogy nézzünk szembe a helyzettel, hogy dolgozzuk fel a fájdalmat és a veszteséget?

B.N.: – Nos, a szakítás nem véletlen! Mind a két ember benne van és felelősek érte. Ha megvannak a nyilvánvalóan ismert okok, akkor ezekből tanulhatunk. Nem árt leülni megbeszélni a dolgokat, és azok miértjét, de csak akkor tegyünk ezt, ha már nem vagyunk túlságosan feldúltak, meg kell találni az alkalmas időpontot a történtek értelmezésére. Erre lehet, hogy csak hosszú idő, akár egy év múlva tudjuk csak elszánni magunkat. De semmiképp ne legyünk „struccpolitikusok” és ne képzeljük azt hogy mi nem vagyunk ugyanúgy hibásak. Ha pedig én akarok szakítani akkor őszintén felvállalom és elmondom miért döntöttem így, megadom a tisztelet, persze így sem kerülhetjük el mindig, hogy az elhagyott félben ott maradjon a keserűség, a rossz szájíz.

• Úgy érzem a könyv elsősorban nőknek szól. Mit üzenne azoknak a férfiaknak akiknek a jövőben a kezébe akad, miért érdemes nekik is elolvasni?

Belső Nóra: – A lakásban itt-ott kint felejtett női magazinok is gyakran felkeltik a férfiak kíváncsiságát, az én férjem is sokszor beleolvas ezekbe, és ez után pedig hozzám fordul megerősítésért vagy cáfolásért, hogy a leírtak tényleg igazak-e rám, vagy ránk nőkre. Hogy miért olvassák el a könyvemet? Azért mert egyrészt sok olyan információt is leírtam, amik nem evidensek, nem sokan vannak ezekkel manapság tisztában. Másrészt megmutatom azt is, hogy a nők nem is annyira kiismerhetetlenek. Megszüntethetjük az ismerethiányt s ezáltal sikeresebben érvényesülhetünk a párkapcsolatok terén. Egyébként pedig ez nem egy „lelkizős” könyv. Konkrét üzenete a műnek, hogy érdemes belemenni egy kapcsolatba, mert egy dolog, hogy sok rossz is érhet bennünket ezáltal, de ez nem ér fel azzal, amennyi jó dolgot is tartogat. Ez persze egyénfüggő, de elmondhatom, hogy nekem bejött!