ULÁNBÁTOR – A TÉR INSPIRÁCIÓJA

Mongóliában értettem meg, mi a tavasz. A mongol tél kietlenségéből szabaduló, mostanság folyton és egyre csak nyugatra tekintő belső-ázsiai nép öröme szinte leírhatatlan ilyenkor. A remény, a megkönnyebbülés mindent áthat. A felhőkarcolók könnyebben törnek az ég felé, a sokféle arcú és színű ember a változás miatt és a rá való hosszú várakozás nyomán fáradtan, de mégis nagyobb kedvvel megy a dolgai után.
001

Az ég, mintha magasabban, és messzebb is lenne errefelé. A hegyek körbeölelik a várost és alátámasztják a mennyeket. Ez a magasra emelt, hatalmas boltozat pedig kényszerítő erővel vonzza az ember szellemét felfelé, a tágasságba, fedetlenségbe, a végtelenbe. Furcsa, rossz érzés épületekben lenni, csak a szabad ég alatt nyugszik meg végre minden. A jurta világa ez, a nomádoké, az úton levőké, a zabolátlanoké. A csukott ablakok szinte fojtogatnak, a mennyezetek szintúgy. Kint, kint jó.

002
A tér nem csak felfelé hatalmas. A végtelenség előre és hátra, minden oldalra egyaránt kiárad. Nem botlik meg a gondolat, vad vágtával száguld a szellem, amerre kíván az irányok közül. Dzsingisz Kán ebből a világból terjesztette ki a minden más valaha volt földi birodalomnál messzebbre határait, a térben vég nélkül lehetett haladni végül fennhatósága alatt.
Ma már a mélységek szintúgy megnyitották kapuikat. A föld kincsekkel és gazdagsággal telt öle lefelé is vonzza a felfedezőket, a bátrakat, akik elhiszik, és bőven jutalmazza őket. Mongólia ébred.
004

A Buddhák arany ruhája és fejfedője, a színes műanyaglótuszokból rakott áldozati lámpák, a tibeti imamalmok, a szovjet víziók maradványai szinte már kellemes természetességgel keverednek sajátos koktéllá a fényreklámok és az ősi gonosz istenek maszkjaival, bevásárlóközpontok és luxus lakóparkok, a karaokebárok, fitnesz szalonok, éjszakai klubok kavalkádjával. A Mongol Parlament vadonatúj, számtalan színtelen faragott ciráda és sok-sok arany díszíti azzal a nemes egyszerűséggel, amire csak a nomádok leszármazottai képesek. Az erő egyszerűség is, a szépség üresség is.
003
Kánok, karavánok, végtelen utak és seregek világa valaha, ma erős álmok és szárnyalások ébredésének helye. Erő van itt. Tiszta, nyers erő, friss erő, ősi erő. Csak annyiban érezni, hogy Ázsia ez, hogy ártatlanabbul, bájosabban, valódibban élnek az emberek itt, és így talán lágyabb, emberibb arcuk van, még ha szikárabb a lelkük és nyugatiasak is inkább, mint a többi keleti nép. Nem vallások, babonák bűvölik képzeletüket immár, inkább a tudásvágy és az ambíció hajtja őket. Már nem a sztyeppék, hanem a kibertér és az űr vándorai, és én velük utazom.

Author: Kozma Dániel

Vélemény, hozzászólás?