ÜGYVÉDI MŰHIBÁK UTÁNI FAKTORÁLÁS

Jahn Ibolya másfél évtizede tartó persorozat és igazságszolgáltatási kálvária főszereplője – az 1997-ben megbízott ügyvédjével szemben jelenleg is perben áll. Egy mindennnapos lakás-adásvételi szerződés során megbízott és kifizetett egy ismert fővárosi ügyvédet, azzal a jóhiszemű feltételezéssel, hogy ez a gyakorló jogász majd a tőle elvárható legnagyobb körültekintéssel és gondossággal fog közreműködni lakásának megvásárlása során. Ugyanezzel az ügyvédi kamarai taggal ma perben és haragban áll – kölcsönösen jelentős kártérítési összegeket követelnek egymástól. A jogerős bírósági ítéletekkel is bizonyított – és az egykori ügyvéd által is több alkalommal elismert – 1997-es „ügyvédi műhibával” és jogi felületességgel szoros összefüggésben az asszonynak jelentős mértékben kisiklott az élete. 2003 óta az ügyvédi és bírósági eljárások során végtelen csalódás-sorozaton ment keresztül. Nem mellékesen a kamaszkorú kislányának is megkeseredett a gyermekkora. Arra kértük, hogy foglalja össze röviden, és tényszerűen: miként jutott el idáig!

Jahn Ibolya (A cikk szerzőjének portréfelvétele)

Jahn Ibolya: – Eredetileg bölcsészkart végeztem, az irodalom, nyelvészet, az örök érvényű, vitán felüli abszolút emberi értékek érdekelnek. 45 éves koromban megtörtént velem az évtizedeken át várva-várt hétköznapi csoda: megszületett az első gyermekem. Hónapokig tartott, amíg elhittem, felfogtam, hogy gyerekkori vágyam beteljesült. A gyerekem az elkövetkezendő évek során megsokszorozta ezt az örömöt. Egészséges, kiváló képességű, nyelveket beszélő, kitűnő tanuló, sportos, érett, igazi kamasz lett.

Igaz ugyan, hogy mindeközben csalódásokkal, kiábrándulásokkal, aggódással terhelt gyerekkora volt, ami az alábbiakban részletezett történések és egy súlyos jogi műhiba következménye.

Közvetlenül a szülésem előtt vásároltam meg életem első, önálló lakását, ahogy a törvény előírja: ügyvédi közreműködéssel. 1997 decemberében teljes körű megbízást adtam egy több évtizede praktizáló, fővárosi ügyvédnek.

Ma – 2014-ben –, 17 évvel az eredeti lakás megvásárlása után, 5 különféle bírósági per, kb. 80 tárgyalási nap, megközelítően 200 beadvány, meghurcoltatások, végrehajtások, védekezések, elutasított panaszok, és kusza, kétértelmű jogerős ítéletek, vádaskodások terhe alatt kezdek végleg összezavarodni az igazságszolgáltatás útvesztőiben.

Lelkileg is megroppantam. A mai életem gyökeresen eltér a korábbi boldog, sikeres, pozitív életvitelemtől. Az történt ugyanis, hogy 2003-ban kiderült: a lakásvétellel teljes körűen megbízott ügyvéd hibásan szerkesztette meg az 1997-es adásvételi szerződést.

Évekig tartó pereskedés után mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az ügyvéd többszörös mulasztása, figyelmetlensége miatt bejegyezhetetlen szerződést kötött számomra, ebből (számomra jelentős) vagyoni kár keletkezett. A neveltetésem, egyéniségem, olvasmányaim, művészetek iránti érdeklődésem, a külföldön töltött tanulmányaim, a továbbtanulási, műfordítói terveim során mindig is az igazságkeresés, az elemzések, a pszichológiai szempontok voltak a fontosak számomra.

2003 óta bírósági idézéseket, jogi fogalmazásokat, paragrafusokat kell tanulmányoznom, megértenem azok lényegét, reagálnom ellenem irányuló jogászi indítványokra, illetve olyan ügyvédet kellett találnom, aki nem az általa felajánlott szexuális szolgáltatásért vállalja el az ügyem képviseletét… (Megdöbbentő lehet, de vannak ilyen ügyvédi kamarai tagok is!)

Az eltelt évek alatt arra is rá kellett döbbennem, hogy „ügyvéd ellen eredményesen pereskedni Magyarországon szinte lehetetlen”! Olyan ügyvédet kerestem, akit meg tudtam fizetni, miközben a cseperedő gyermekemnek nyugalmat, biztonságot, erőt, teljes odafigyelést kellett adnom. A stressz, az aggódás, a csalódottság és a kétségbeesés évei következtek. Elsődlegesen azért aggódtam, mert hiába ügyvédi közreműködéssel vettem a lakást, ahol nyugodt otthont akartam teremteni, az ügyvéd nyilvánvaló hibájából az a lakás soha nem lett a tulajdonom, mert nem tulajdonos volt az eladó. Az ügyvédi hibasorozat következtében perek áradata, Markó utcai tárgyalásokon való sorozatos jelenlét várt rám, és jelenleg a hibásan teljesítő egykori ügyvédem ellen kell pereskednem, illetve védekeznem. Jelenleg az ő anyagi követelései, illetve jogi támadásai, beadványai, indítványai ellen harcolok immáron az ötödik jogi képviselőmmel, mert többen visszaléptek, különféle indokokra hivatkozva. Párhuzamosan több tucat ügyvéd szakmai tanácsát és véleményét is kikértem, akik változó megközelítéssel, de mind nekem adtak igazat a súlyosan hibázó eredeti ügyvéddel szemben. A 11 éve tartó pereskedés utolsó két évében azzal a lakonikus megállapítással is bővültek a „szakvélemények”, hogy „bizonyos kapcsolatokkal rendelkező ügyvédekkel szemben nem lehet pert nyerni a mai Magyarországon.”
Más azt idézte nekem, hogy „holló a hollónak...” és „jobb lenne, ha abbahagyná ezt a pert – bármilyen veszteséggel –, mert soha nem lesz vége.” Egy másik ügyvédi kamarai tisztségviselő kissé cinikusan azt mondta, hogy „- Asszonyom, előbb fog Ön meghalni, mintsem a volt ügyvéde bármilyen – jogerősen megnyert pernek – eleget tenne, és a magának okozott károkozást megtérítené”.

Jogot nem végzett emberként azonban valamit nem értek, s kérem, hogy Ön (a Szerző) – aki jogot végzett ember –, magyarázza el nekem, mert én bölcsész vagyok! Vettem egy lakást. Nem kaptam tulajdonjog bejegyzést, mert nem az igazi tulajdonos volt az eladó. Az én ügyvédem hibázott. Jogerős ítélet születik – a javamra – a Fővárosi Ítélőtáblán, majd a Legfelsőbb Bíróságon (ma: Kúria) a pervesztes ügyvéd perújítási kérelmet ad be, amit én időhúzásnak tekintettem, mivel azt is jogerősen elutasították. Majd az elutasított perújítási kérelmét megfellebbezi, de azt is elutasítják…
Ezt követően – s számomra ez a legmegdöbbentőbb –, a hibázó ügyvéd felvásárolja („faktorálja”) az általa okozott kárt egy harmadik féltől, és azt az összeget tőlem, az egykori ügyfelétől követeli, végrehajtási fenyegetéssel, majd tényleges végrehajtási cselekménnyel nyomást gyakorolva rám, engem perel. A bankszámlámon megtakarított pénzemhez sem férek hozzá jelenleg.

Az Ügyvédi Kamara Etikai Bizottsága az írásban benyújtott panaszaimra nem ad érdemi választ, hárít, illetve annak bizonyos tagjai szóban elítélik az ügyvédi eljárást, de írásban a bíróságra terhelik ennek a megítélését. A volt ügyvédem többnyire késve adja be beadványait, de támad, és igaztalan dolgokkal vádol. Ma már ott tart az ügy, hogy a családom és a magánéletem múltjában is turkál. „Milyen betegségben szenvedtem korábban? Nem a szüleimtől, nagyszüleimtől örököltem-e a depresszív tüneteimet? Mikor és mennyi pszichés panasszal kezeltek az életem során? Mikor és hol éltem, mennyit dolgoztam, adóztam-e egyáltalán? Miként tudok jól megfogalmazott beadványokat megfogalmazni, ha magas a vérnyomásom, illetve egészségromlásomra panaszkodom? Ha az elmúlt évek során kimerülés miatt, pánik és depresszív betegségek miatt kezeltek, akkor el tudom-e egyáltalán látni a gyerekemmel kapcsolatos szülői kötelességeimet? Ha beteg vagyok, és albérletről-albérletre költözünk az elmúlt évek során, milyen rossz lehet a szexuális életem? Biztosan azért szedek orvosi javaslatra antidepresszánsokat évek óta, és kövérségem miatt is lehetek fáradt, csalódott, beteg…”

A tárgyalások eközben húzódnak, megalázó összeggel, illetve „nulla-megoldású kárpótlással” kecsegtet. Az általa megvásárolt követelés behajtásával ül a nyakamon, és több millió forintot követel tőlem.
Az már csak hab a tortán, hogy a 2009-ben az Ügyvédi Kamarához benyújtott panaszom miatt most már a „személyiségi jogai megsértése miatt” is igényt érvényesít velem szemben.

Vajon mikor lesz ennek a jogi kálváriának vége? Mikor kapok érdemi jóvátételt és tudom a saját életemet élni, a saját terveimet megvalósítani – egy ilyen körmönfont módszereket alkalmazó „ügyvéd” ellentámadásai közepette? Mikor jut több időm a lányomra – a bírósági beadványok írása helyett?

2014 van. Bíróság. Igazság? Jogszolgáltatás. Ügyvédek. Ügyvédi etika?

Author: Varga Mihály

Stratégiai kommunikációs tanácsadó, a PR Herald – az első magyar public relations szakfolyóirat – alapító-főszerkesztője. 1983-ban kezdi pályafutását a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójában, mint szerkesztő-rendező, majd ’85-től filmgyártásvezetőként dolgozik Budapesten. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia Kutatófilm-stúdiójánál produkciós menedzser. A rendszerváltás idején (illegális körülmények között) külpolitikai tudósításokat szervez, külföldi televíziós társaságoknak szállít dokumentumfilmeket és híranyagokat, a „Keleti Tömb” utolsó szocialista országainak végnapjairól. Több száz publicisztika, rádió- és lapinterjú szerzője és szerkesztője. Olyan szervezetek és vállalatok pr-tevékenységét segítette/segíti, mint az ORTT, a Magyar Államkincstár, a Szerencsejáték Zrt., a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Magyar Villamos Művek Rt., a Levegő Munkacsoport, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségi Közalapítványa és a Workania. A pályájuk elején álló tehetséges emberek megszállott támogatója. Kapcsolat: varga.mihaly@prherald.hu

Vélemény, hozzászólás?