Mióta telepítettem az Ecosia névre hallgató alkalmazást, határozottan jobban érzem magam, ha órákat is kell eltöltenem az interneten böngészve egy-egy információ morzsa felkutatásával. Ma pedig kifejezetten felüdített a világ szövevényes hálóján való bóklászás, amíg a Föld Napja eredetét kutattam, hogy végül valami egészen másra bukkanjak. A felfedezések mindig valahogy így kezdődnek: vajon mi lehet a másik hegyen, jobban mondva „linken” túl?

Kíváncsian gépeltem „április 22.”-t  a keresősávba, ami felett már egy hete a „Google” színes betűi helyett az Ecosia földgolyóbissal ellátott logója díszeleg, zölden és okosan. Így hát amíg kicsit elmerültem és kellően eltévedtem a találatok dzsungelében, mindvégig az Ecosia ötlete járt a fejemben… A kereső oldal jobb felső sarkában egy diszkrét számláló jelzi, hogy valami más is történik mindazalatt, amíg a felhasználó böngészik. Minden egyes keresés egy újabb facsemetét jelent egy olyan vidék számára, ahol az erdőpusztítás és elsivatagosodás komoly problémát jelent. A németországi bázisú Ecosia csapata kidolgozott egy olyan keresőmotort, amely a saját hirdetőfelületein keresztül termelt jövedelmet fatelepítésre fordítja.

ecosia (https://www.ecosia.org/)

Megalapításuk, 2009 decembere óta, összesen 4 millió fát telepítettek világszerte, jelenleg az afrikai Burkina Faso-ban dolgoznak. Ezidáig több mint 2,5 millió eurót fordítottak erdősítési programokra. A 2 millió aktív felhasználójuknak köszönhetően átlagosan 10 másodpercenként egy fa „indul útjára”, hogy elültessék. Így hát míg a Föld Napja háttértörténetéhez kerestem anyagot, legalább 50 fával hozzájárultam az afrikai fás szavanna gyarapításához. Végre egy harmadik világbeli környezetvédelmi akció, amit egy hatékonyan és transzparensen működő vállalkozás működtet (a start-up havi üzleti jelentése szabadon hozzáférhető a weboldalukon).

De nézzük, miért is olyan érdekes a mai dátum? Utazzunk kicsit az időben!

1451-ben ezen a napon született I. Izabella kasztíliai királynő. Férjével, Aragóniai Ferdinánddal egyesítették az akkori Spanyolországot, lezárták az örökösödési háborút, kiűzték a mórokat, s a világtörténelembe írták nevüket: ők voltak az uralkodópár, akik támogatták Kolumbusz Kristóf őrült ötletét, hogy átszelje az óceánt, ami végül az Új Világba vezetett… 1500-ban ezen a napon lépett először a portugál hajóskapitány, Pedro Álvares Cabral, a dél-amerikai partokra, aminek köszönhetően a spanyol ajkú országok gyűrűjében ma egyedül Brazília beszél portugálul, s minden bizonnyal épp a fiesta-ra készül a Felfedezés Napját ünnepelve.

Ezen a napon látott napvilágot 1724-ben Immanuel Kant, akinek elmélkedései később a filozófia „kopernikuszi fordulatához” vezettek. Politikai szempontból Kant volt az egyik legkorábbi képviselője annak az elképzelésnek, miszerint az „örök béke” csak egyetemes demokráciával és nemzetközi összefogással érhető el. 1889-ben ezen a napon indult – pontosan délben – az első „földfoglaló roham” (Oklahoma Land Rush) a még kiosztatlan végtelen amerikai földekre. Ennek következtében a nap végére megalapítottak két tízezres lakosú várost, Oklahomát és Guthrie-t, gyakorlatilag fél nap alatt. A 20. század rebellis színésze, Jack Nicholson, szintén ma ünnepli születésnapját. Számos filmjében alakította a személyiségéhez közel álló „az örök kívülálló, gúnyos csavargó” karaktert, aki folyton lázad a fennálló társadalmi rend ellen… Mintha csak ő mosolyogna kajánul rám, amíg a közös nevezőt keresem a felsorolt hősökben. Mert hősök ők. A be-nem-illeszkedők valójában az új világot teremtők.

Majd végül újból a Föld Napjára tévedek a keresőben, amelyet ma ünneplünk világszerte 1970 óta. Egy egész nap, ami a Földről, otthonunkról szól. De miért is dedikálták ezt a napot a Földnek? Milyen üzenetet hordoz? Vagy ami talán még izgalmasabb kérdés, milyen üzenetet küldene számunkra a Föld, ha hallhatnánk, hallgatnánk? Az 1970-es évekre már világossá vált, hogy valamit nagyon elrontottunk… lassan, hangtalanul átmasíroztunk a hidegháborún és a kapitalizmus csodáján, mígnem megérkeztünk a posztmodern érába, ami sokkal inkább tűnik egy gondatlanul válságba sodort világnak, mintsem a Kant-i „örök békének”… új jelenségekkel kell megbirkóznunk, melyek immár komplex problémakörökként jelentkeznek: gazdasági válság, klímaválság, migránsválság…

Az ezévi Föld Napja még egy sorsfordító eseménnyel gazdagabb. Ma írják alá az ENSZ New York-i székházában a Párizsi Egyezményt, a 2015. decemberi klímatárgyalásokat követően. Az országukat képviselő vezetők részvételétől függ decemberi szándékuk megerősítése. Ettől függ, hogy valóban tettekre váltják-e ígéretes vállalásaikat… S mi magunk mit tehetünk? Miért ne segítenénk például néhány fa ültetésével a világ egy távoli pontján? Vagy épp a saját környezetünkben? Itt az idő, hogy a Föld Napján az új lehetőségeket és vakmerő innovációkat ünnepeljük. Miként az Ecosia csapata fogalmazott: „hogy egy olyan világot teremtsünk, amelyben nincs szükség környezetvédelemre”.