THE WIFE (A férfi mögött, 2017)

Megnéztem a The Wife (A férfi mögött, 2017) című svéd-amerikai filmdrámát Björn L. Runge rendezésében. Az egy szálon futó cselekményt a hermeneutikus kód igazgatja, az Igazság Hangja, a lassan kibontakozó rejtély szólal meg csapdákon és hamis/részleges válaszokon keresztül, egészen a negatív katarzisig.

A történet egyszerű, Joe Castleman (Jonathan Pryce) idős amerikai író megkapja az irodalmi Nobel-díjat, feleségével együtt el is repülnek Stockholmba, miközben feltárul a múlt, hogyan ismerkedtek meg annak idején az egyetemen, ahol Joe Castleman egyetemi oktató, Joan (Glenn Close) pedig egyik tehetséges tanítványa volt. A levakarhatatlan rezonőr bulvár (életrajz) író Nathaniel (Cristian Slater), aki követi az idős házaspárt a díjkiosztóra, azonban elképesztő titkot feltételez, sejtet, feszeget; a híres regényeket nem is a férfi írta, hanem a felesége, és a párosnak évtizedeken keresztül sikerült legitimálni ezt a helyzetet.

Nem véletlen a film címe; témája és mondanivalója egybevág, milyen sors vár egy tehetséges nőre, ha elveszik a kedvét az autonóm alkotástól, ha érzelem és értelem küzd benne, és az érzelem kerekedik felül. Évtizedekig bebetonozódik a szimbolikus és gnómikus kód, az írás és a siker mint Férfi szimbólum, és ennek reverzibilis szubverziója is, maga a valóság, ami a Nőt egyszerre kényszeríti alkotói, gondoskodói, nonstop kontrolláló hidden life szerepbe, a színfalak mögé tolva, hogy a Férfi teret kapjon a promiszkuitáshoz és az önzéshez.

The Wife – Joakim Strömholm felvétele

A kisasszonyok (Little Women) című G. Gerwig filmben is választásra van kényszerítve Jo March kisasszony, vagy a házasság (érzelem), vagy az alkotás (értelem). Ezt a döntést egy férfinek soha nem kell meghoznia, elég ha valamelyik női családtag kimossa a szaros gatyáját. A társadalmi normák egyenlőtlenül vannak leosztva, (egy nő által írt könyvet ki sem nyitnak, mondja a film), és ez mindenkinek rossz. Nathaniel életrajzíró például nem vonzódhat legitim módon a nála jóval idősebb Joan-hoz, mert a lélek szépsége nem elég, kell a test szépsége is, ugyanakkor a psoriasis vulgarisos (pikkelysömörös) fejű férj lelkiismeret nélkül lesmárolná a huszonéves fotóst, aki szemmel láthatóan beéri a lélek szépségével is.

Hemzseg a világ a Joe Castlemanoktól, Faludy Györgyöktől, Andy Vajnáktól, és a fogyatékosabb tehetségű sztárfodrászoktól, akik fiatal virágszálakkal és gőgicsélő újszülöttekkel önreprezentálják és igazolják létüket. Michelangelo Antonioni La notte, 1961 című filmje van itt továbbírva és parafrazeálva, Glenn Close ugyanúgy hallgatja ki férje széptevését, mint egykor Jeanne Moreau tette. Antonioni filmjében Jeanne Moreau-nak még nincsenek írói törekvései, de ugyanolyan hiteles a valósághoz való viszonya, mint Glenn Close-nak ebben a filmben.

Persze, hány feleség áll a vártán Nobel-díj nélkül, ők nem akarják a negyven évvel fiatalabb unokájukat megcsókolni, együtt járni velük, ők elvannak a kényszerű női cölibátusban.

A művészet a világ megismerésének módja, kulturális kódok felhalmozásán és továbbgörgetésén keresztül mutat meg valamit a valóságból, és ugyan miről is beszél, amikor Testről és Lélekről szól?

Author: Róka Monalisa

Róka Monalisa Apácatornán született, Magyarországon. Nemzetisége: magyar-görög Szülei: Róka Andor és Ina Thanassis Iskolái: Santa Esmeralda spanyol nyelvű gimnázium és óvónőképző szakközépiskola, Hejőbába Athens Scool of Fine Arts (Greece) Foglalkozása: író, könyv- és filmkritikus Irodalmi mozgalom: Feminista irodalomkritika Trend: veganizmus Kapcsolat a szerzővel: rokamonalisa4@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?