Értelmi fogyatékos emberek és családjaik tízezrei várnak a nagy létszámú intézményeket felváltó, emberibb élet lehetőségét biztosító lakhatási körülményekre. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló törvény december 31-ig csak a részletes terv elkészültét ígéri számukra. Rossz úton halad azonban a tervezés, ha a szociális ügyekért felelős tárca csak az „alkalmas” fogyatékos személyek számára kívánja biztosítani a társadalmi befogadást jelentő közösségi életet és csak az intézmények fenntartóinak véleményére számít.

A nagy létszámú intézmények egyetlen fogyatékos személy számára sem nyújtanak megfelelő ellátási formát. A már meglévő szolgáltatások közötti kapcsolat, összhang megteremtésével, támogatói hálózatok kiépítésével valamennyi értelmi fogyatékos ember tud, képes közösségben élni. Ebből a szempontból nem a fogyatékosság vagy annak súlyossága a meghatározó, hanem az önálló életet támogató szolgáltatások hozzáférhetősége. Hiszen napjainkban – a mégoly csekély és nehezen hozzáférhető támogatások ellenére is – több ezer súlyos fogyatékos ember él a családjával, és a családias körülményeket biztosító szolgáltatóknak is folyamatosan készülnie kell az általuk ellátott, kevésbé fogyatékos személy állapotromlásával járó feladatokra.A fogyatékos emberek valóban veszélyeztetettebbek másoknál. Nagyobb az esélye annak, hogy valamilyen rossz dolog történik velük. Ezeket a kockázatokat eddig nagy létszámú intézmények létrehozásával vagy éppen cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezéssel – fizikai kirekesztéssel és a választás szabadságának megvonásával – akarták csökkenteni.

Nem sikerült.

Szinte minden nap újabb és újabb visszaélésekről tanúskodó ügyekről szerzünk tudomást. De ezek a rossz megoldások rámutatnak arra is, hogy a veszélyezettség nem csak azt jelenti, hogy nagyobb eséllyel történik valami rossz dolog az emberrel – éppúgy veszélyeztetett az is, akinek nincsenek az életében olyan jó dolgok, amik más emberek számára természetesek. A nagy létszámú intézményekben élő értelmi fogyatékos emberek többsége pedig ebből a szempontból is veszélyben van jelenleg.

Nincs esélyük arra, hogy olyan dolgokat hozzanak létre az életükben, ami boldoggá tehetné őket. Nincs munkájuk, nem rendelkezhetnek a pénzükkel, elszakadnak a családjuktól, csak más fogyatékos emberekkel találkoznak vagy olyanokkal, akiket megfizetnek azért, hogy velük legyenek. Nem hallgatják meg, nem veszik komolyan őket.

Nem tudnak kapcsolatba kerülni olyan emberekkel sem, akik segíthetnének nekik megelőzni a problémákat, akik megtaníthatnák őket arra, hogy hogyan védjék meg magukat.

Emberibb életkörülményeik, biztonságuk csak egyetlen módon teremthető meg: ha a valódi társadalmi részvétel lehetőségét biztosítva esélyt adunk számukra, hogy gondoskodó szerető kapcsolatokat alakítsanak ki, és hatalmat gyakoroljanak a saját életük felett.

Ez pedig azt is jelenti, hogy mindannyiuk számára lehetővé kell tenni a közösségben élést.

Forrás: Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Szövetsége (EFOESZ)