Függőség a drogtól, alkoholtól, nikotintól, szerencsejátéktól – a szenvedélybetegségek egyre ismertebb kórképek a nagyközönség előtt is. Ismerjük, vagy ismerni véljük őket, és olykor már gyógyult emberekről is hallunk, akik félretéve haszontalan szégyenérzetüket, szakemberhez fordulnak és kijönnek megalázó élethelyzetükből. Kevés olyan remek írást olvastam e témában, mint Faragó Melinda könyvét –, aminek az alcíme is beszédes: „Szabaduló-művészek a szex, szeretet, szerelem körforgásában”. A szex-függőség felismerésében lesz támaszunkra az elsőkönyves szerző alapos munkája, meg abban is: miként állítsuk helyre életünket a szeretet jegyében. A „Szenvedélyek forró ketrece” című könyvet a Pro-Team Kht. jelentette meg.

Faragó Melinda

Mint minden hiteles gyógyító, Faragó Melinda is önmagán keresztül gyógyít: elmeséli saját történetét, amelynek köszönhetően alászállt kapcsolata elvesztésének poklába, majd onnan visszatérve, megújulva, új emberként, haragtól és megalázottságtól megszabadulva vált ép, egész emberré, és könyvén keresztül segítőnkké.
Sikeres asszony élettörténetébe nyerünk bepillantást. Boldog házasság, gyermeknevelés, majd szakmai kiteljesedés lesz szerzőnk osztályrésze. Majd még többre vágyik, egyetemi tanulmányokba kezd, s azt is sikeresen végzi el. Eközben azonban valami elromlik körülötte, benne, s egyszer csak azt veszi észre: nem csillog szemében az a fény, ami oly széppé is tette őt férje szemében, hogy az nem is gondolt arra, hogy másra tekintsen.
Őt is eléri az, ami sokakkal megtörtént: belép a kapcsolatba egy harmadik.

Elisabeth Kübler-Ross (1987, Virginia Farm)

Elisabeth Kübler-Ross (1987, Virginia Farm)

Barátnő és a környezet korábbi figyelmeztetési nem bizonyultak elégnek, s megtörtént a baj. Faragó kitűnően elemzi önmagát, a folyamatot az Elisabeth Kübler-Ross által leírt folyamathoz hasonlítja. Ő felállított egy „menetrendet”, amin szinte mindenki keresztülmegy, aki megtudja,, hogy halálos beteg: először tagadunk: ez nem is igaz; majd a második fázis: a düh; a harmadik pedig az alkudozás korszakáé.
Ezt a depresszió követi, majd a végén az elfogadás szakasza jön, a beletörődésé. Faragó bemutatja, hogy a kapcsolat elvesztésekor, a kapcsolat „halálakor” ugyanezen fázisokon haladunk keresztül.
Az önéletrajzi elemekkel át- meg átszőtt leírás szinte észrevétlenül csúszik át a tudományosság mércéjével mérve is igen gondosan összeállított esetleírássá, amelyben pontosan kijelzi szerzőnk a téma határait, a különböző nézőpontokból vizsgálja az eseményeket (így a közös gyermekéből is), majd ad a befejezéshez eszközöket. Miután mindvégig követjük egy asszony sorsát, megtörténik az olvasóval az a varázslat, hogy egy személyes történet által tanuljuk meg a legkorszerűbb pszichoterápiás szemlélet elemeit is, s eközben nem érezzük, hogy elhagytuk volna a személyes szférát. Ritka írói véna, jó olvasni, még akkor is, ha kicsit szomorúak leszünk a kapcsolat elmúlta miatt.
Aztán egyszer csak az élet sűrűjébe kerülünk, „A szerető” című fejezettel: más nemcsak a szerző saját életébe pillanthatunk be, de kliensei sztorijaiba is beavatja olvasóját Faragó.
Ezek a történetek velünk is megestek, csak legföljebb bennünket nem vezetett életünk konfliktusain ilyen szakavatott szerző, pedig jól esett volna, sőt, ami fontosabb: talán hamarabb találtunk volna megoldást, kevesebb fájdalommal… A megcsalt asszony képes e szakkönyv szerzőjeként objektíven vizsgálni a szerető szerepét is, és meglátni azt a női személyiségmintát, ami nincs is olyan távol a megcsalt asszony személyiségmintájától, s ezáltal szinte testvére annak. Hányszor hallunk olyan történeteket, hogy a szerető és a feleség összejöttek és jól kitárgyalták a közösen szeretett férjet… és tényleg, vannak ilyen esetek – most megtudjuk, miért is. Olyan okosan és nagy ismeretanyaggal dolgozik Faragó, hogy szeretjük olvasni, pedig kemény, húsbavágó témát boncolgat kíméletlenül. Mégis, van valami, ami miatt nem tesszük le könyvét: végig érezni: meglesz a recept. Mihez is? Hogy hogyan értsük meg önmagunkat, hogy életünk ilyen és ehhez hasonló rémes konfliktusaiból kikerüljünk, vagy akár ne is jussunk el idáig.
Mért van hűtlenség? Mért csalják meg a férfiak asszonyaikat, és mit gondolnak a nők szeretkezés után?
És mért nem bocsátunk meg egymásnak? Először persze önmagunknak kellene megbocsátani, felismerni a szülői házból magunkkal hurcolt mintát, meg a szüleinkben a nagyszülőktől öröklött, majd továbbadott mintákat…
Igen, Faragó már tud a jungi felismeréseken túl a hellingeri családfelállítások eredményeiről is, és alkalmazza könyvében ennek elméletét. Freud az egyén tudatalattiját tárta fel, egyfelől nagy közfelháborodást okozva ezzel, másfelől elképesztő mélységet tárva fel az értők számra.
Jung ezt a tátongó mélységet úgyszólván űri méretűre fokozta, amikor is kimutatta, hogy az egyén tudatalattija valahol találkozik az emberiség kollektív tudatalattijával, és ezek között van adatáramlás.
Bert Hellinger a feleségével
Hellinger és tanítványa: Schäfer a két szféra közt feltárta a család közös tudatalattijának vékony rétegét, amelyből az egyénre olykor teljesen, vagy félig feledett ősök ártó mintái származnak és ezek nemegyszer megmagyarázhatatlanul, de mégis valóságosan megrontják életüket.
Faragó ezekről is tud és különösen a női életek tekintetében van mondanivalója ezzel kapcsolatban: hogyan szabaduljunk meg tőlük.
Nagy erénye e könyvnek, hogy semmilyen módon nem preferál egyetlen nézőpontot sem. Számtalan hasonlóan jó szándékú, de erőteljesen valamilyen irányzatba ágyazott könyvet olvastam már, amelyek a lelki egészséget célozták. Sokszor találkoztam azzal, hogy valamilyen elmélet, divatos filozófia szolgálatában állt a mondanivaló – ebben a könyvben erről nincs szó.
Sőt: mentes minden női részrehajlástól is.
A szerelemről ír, s eközben ilyen vegyületekről olvasunk: oxitocin, feromon, fenil-etil-amin – azaz az olvasót beavatja abba, amit a szerelem tudományos megközelítésének nevezhetünk, s ami az agyban éppen olyan függőségi viszonyokat alakíthat ki, mint a drogok, vagy a nikotin. Kémiai alapja van annak, hogy egyesek szex-függőkké válnak (lásd még: „Mi a csudát tudunk a világról” című film). Így aztán egy mai, e tudással felvértezett házastársnak képesnek kell társa hűtlenségét ezen a szemüvegen keresztül is nézni. Impozáns módon tekinti végig – miközben mindvégig megmarad a szöveg olvasmányossága – az egyed- és személyiségfejlődésnek a szakaszait biokémiai szempontból is, hogy az egyes fejlődési állomásokon mi történik az emberrel. Milyen felnőttkori viselkedés- és személyiségzavarok alakulnak ki a különböző szakaszok diszfunkciói esetén.
Bámulatos, ahogyan vegyülnek a pszichológiai, terápiás, szociológiai, etikai vonatkozások, ahogy a szerző a saját és kliensei életén keresztül tanít. Freud, Jung, Ferenczi, Hellinger, Berne, Schäfer, művein túl a lélektani iskolák mai magyar jeleseinek tanítása is megjelenik a könyv lapjain. Szerzőnknek a média káros hatásairól is egy fejezetet ajánl figyelmünkbe. Milyen deprimáló is az egészséges és kiváló színészek alakította filmeket venni hasonlítási alapul, amelyek az élet valódi jeleneteitől, tényeitől igen messze állnak. Mégis tudatalattink e filmekből építi fel elvárásait önmagunkkal és társunkkal szemben. Márpedig ez csak és kizárólag kudarchoz vezetheti az embert.
Az a biztos gyanúm, hogy ez a könyv egyaránt sikeres lesz férfiak és nők között, s hogy olvasni fogunk Faragó Melinda tollából még néhány könyvet, amelyből sokak lelke fog erőt meríteni a gyógyulás útján, vagy sokak életvezetése egészségesebb irányt vesz majd.
Egyre kevesebb ilyen könyv van, miközben egyre több problémával küzdünk mi, emberek és annyira kevés igazi, őszinte segítség áll rendelkezésünkre.