Aki sokat utazik a világban, a Föld tizenhét országában találkozhat a legnagyobb kortárs építőművész szellemiségének lenyűgözően impozáns emlékműveivel, a semmi máshoz nem hasonlítható, gyönyörű organikus hídjaival, színes pályaudvaraival – a teremtő képzelet megannyi eredeti kézjegyével. Spanyolország, Kanári-szigetek, Argentína, Írország, USA, Hollandia, Olaszország, Anglia, Franciaország, Belgium, Németország, Svájc, Svédország, Mallorca. Görögország, Kanada, Izrael. Santiago Calatravának jelenleg is nyolc különlegesen eredeti építészeti terve várja a megvalósulás pillanatát.
Santiago Calatrava

Az Athéni Olimpiai Központ, a World Trade Center új vasúti terminálja, jeruzsálemi „Húrok Hídja”, a velencei Alkotmány-híd (a „fénysétány”), a lisszaboni Gare do Oriente, a Samuel Beckett híd, a Montjuïc Kommunikációs Torony, a svédországi Turning Torso – csak néhány tetszőlegesen kiemelt, általam különösen megkedvelt alkotás.
Megannyi lenyűgözően eredeti és jellegzetesen 21. századik mű, s ez utóbbi kijelentés azokra is érvényes, melyeket még az ezredforduló előtt vehetett birtokba a nagyközönség.
Santiago Calatrava Valls világhírű spanyol építész 1951-ben született, és már napjainkig hatalmas életművet hozott létre, és manapság is megállás nélkül dolgozik. Nemcsak zseniálisan eredeti szerkezetépítő, hanem kitűnő szobrász, és lenyűgöző festő is. Ma már jól menő építőirodákat tart fenn Zürichben, Párizsban, New Yorkban és Valenciában is.
Karrierje kezdetén elsősorban hidakat és vasútállomásokokat tervez, melyek újszerű megjelenése, különleges dizájnja villámgyorsan új magasságokba emelte az építőmérnöki munkát, visszaszerezte az építőművészet reneszánszkori rangját és megbecsülését.
Torre De Telecomunicaciones De Montjuic Barcelona
A Barcelonai Olimpia egyik közvetítő tornyaként szolgáló, a Montjuïcen felépült Kommunikációs Torony jelentette Santiago Calatrava Valls karrierjének valódi fordulópontját: neve 1992-től válik nemzetközileg ismertté, amit aztán a Sevillai Világkiállításra épített hídjai, majd a lisszaboni Gare do Oriente tovább erősít.
A 90-es évek végén Calatrava építészeti irodája már a legjelentősebbnek számít a világon, ettől kezdve számos különleges projekt fűződik a nevéhez Európában és Amerikában egyaránt.
Szokatlanul modern vonalvezetésű, gyakran az emberi test, vagy a természet formáiból merítő jellegzetes stílusa átmenetet képez az emberi lelkeket is megérintő építészet és a nyers szerkezetépítkezés között, a művész a spanyol modernisták legjobb hagyományaival rokon, elég csak Félix Candela vagy Antoni Gaudí munkásságára gondolni.
Calatrava sokoldalú művész: nemcsak építész, hanem remek szobrász, és gyakran fest is.
Turning Torso
A Turning Torso alapötlete például először egy márvány modellben öltött formát, és ennek hatására készült el az épület maga később.
2005-ben és 2014-ben Calatrava kiállítást rendezhetett művészeti munkáiból a New York-i Metropolitan Múzeumban, melynek címe „Santiago Calatrava: Szobrászatból az építészetbe”. Munkáiból kiállításokat rendeztek Németországban, Spanyolországban, Olaszországban is.
A zsenialitás rendhagyó megnyilvánulásai persze gyakran váltanak ki kisstílű, korlátolt, megalapozatlan „kritikákat” is.
Ponte della Costituzione
2009-ben – több mint tíz év várakozás és sok feszültség után adták át a gyalogosforgalomnak Velence történelmi belvárosának negyedik hídját: Ponte della Costituzione-t („Alkotmány-híd”). A Canal Grande felett átívelő híd hossza 94 méter, szélessége néhol 5,58, másutt 9,38 méter, magassága 9,28 méter. Ez a víz szintjéhez képest szokatlan távolság teremti meg a (az állítólagosan „veszélyes”) szép kilátást a városra. „A szoborszerű épületeiről és szokatlan megoldásokkal kísérletező hídjairól ismert építész itt sem hazudtolta meg önmagát, amikor az egyetlen ívben, kábelek nélkül feszülő vörös acélszerkezetre egybefüggő lépcsősort tervezett üvegből és részben isztriai márványból – ez utóbbi révén kötve össze az új hidat környezetével és annak múltjával. A korlát már tiszta üveg, kivéve a tetejét, amely bronzból készült. Ehhez járul még este a lépcsőfokokból sugárzó díszkivilágítás”. – jellemzi az alkotást Verebics Petra.
Calatrava
a fény sétányának” nevezi Ponte della Costituzione-t, amit a sztárépítész a szeretete jeléül, mintegy ajándékként szánt Velencének és a világ minden pontjáról odalátogató turistáknak.

A Ponte della Costituzione éjszakai fényei

A Ponte della Costituzione éjszakai fényei

Ez a legszebb hidam”– állítja a zseniális sztárépítész, aki már negyven műalkotást jegyez a Föld 17 országában.
Az olasz közvélemény a híd elkészülésének heteiben rendkívül megosztottá vált, az avatóünnepség is elmaradt. Santiago Calatrava méltatlan, és övönaluli viták kereszttüzébe került.
Az akadékoskodók szerint „ezen a helyen egyáltalán nincs szükség hídra, de az biztos, hogy semmiképp sem ilyenre.” „A spanyol hídja túl kortárs”, „túl modern”, „szélsőségesen avantgarde”, „nem felel meg a város ősi szellemiségének, imázsának, mindannak, amit az itt élők és az idelátogatók szeretnek bennünk.
Mások azzal támadták a híd spanyol építészét, hogy a munkája „nincs akadálymentesítve, így teljesen diszfunkcionális és semmilyen szabványnak nem felel meg.”
A Ponte della Costituzione a Piazzale Roma buszpályaudvarát köti össze a Santa Lucia Vasútállomással, gyorsabb közlekedést kínálva az utazóknak, akik egy része azért sopánkodott, hogy „a két pályaudvar között nehéz bőröndjeikkel fárasztó számukra megmászni az emelkedő lépcsősort.”
A médiahiénák azon csámcsogtak, hogy „az eredeti beruházási költség háromszorosára rúgó gyalogos híd elkészülési költség meghaladta a tízmillió eurót.”
A híd lábánál elhelyezett márványtömbök éles kiszögellésével szemben pedig az olasz Vakok és Gyengénlátók Érdekképviseleti Szövetsége támasztott kifogást.
Az efféle akadékoskodó vélemények és kispolgári támadások Santiago Calatrava Valls életművéről úgy peregnek le, mint vízcsöppek az esőerő óriásira nőtt mahagóni fáiról.
NEGYVEN LEGHÍRESEBB ALKOTÁSA
Trinity híd – gyalogos átkelő az Irwell folyón (Salford, Anglia)
Oberbaumbrücke (Berlin)
Alameda híd és metróállomás (Valencia)
Jakem Acélraktár (Munchwilen, Svájc)
Ernsting Raktár (Coesfeld, Németország)
Wohleni Gimnázium (Svájc)
Zürich Stadelhofen (Svác)
Luzerni Pályaudvar (Svájc)
Bac de Roda híd (Barcelona)
Barenmatte Kommunikációs Központ (Suhr, Svájc)
Tabourettli Színház (Bázel)
Brookfield Place átriuma (Toronto)
Gare de Lyon Saint-Exupéry (Lyon)
Alamillo híd (Sevilla)
Lusitania híd (Mérida, Spanyolország)
Montjuïc Kommunikációs Torony (Barcelona)
A Sevillai Világkiállítás Kuvaiti Pavilona (Spanyolország)
Campo Volantin híd (Bilbao)
Művészetek városa (Valencia)
Gare do Oriente (Lisszabon)
Mujer híd (Puerto Madero negyed, Buenos Aires, Argentína
Bilbaoi repülőtér új terminálja (Spanyolország)
Milwaukee Művészeti Múzeum (USA)
James Joyce híd, a Liffey folyó fölött (Dublin)
Auditorio de Tenerife (Santa Cruz, Kanári-szigetek)
Athéni Olimpiai Sportközpont átépítése (Görögország)
Sundial híd (Redding, USA)
Harp, Cittern és a Lute – három híd Haarlemmermeer főcsatornáján (Hollandia)
Zürichi Egyetem Könyvtár épülete (Svájc)
Rabin Medical Center hídja (Petah Tikva, Izrael)
Turning Torso (Malmö, Svédország)
Három híd az A1 autópályán (Reggio Emilia, Olaszország)
Húrok hídja (Jeruzsálem)
Ponte della Costituzione – gyaloghíd a Canal Grande felett (Velence)
Liège-Guillemins TGV-állomás (Liège, Belgium)
Samuel Beckett híd – a Liffey folyó fölött (Dublin)
Caja Madrid obeliszk (Madrid)
Kiállítási és Kongresszusi Palota (Oviedo, Asztúria, Spanyolország)
A Béke hídja – „Peace Bridge” (Calgary, Kanada)
Medio Padana – nagysebességű vasút állomáss (Reggio Emilia)
Meg nem valósult tervei közül három munkájáról tudnak az építészettörténészek. 1991-ben megtervezet a barcelonai Collserola kommunikációs tornyot, ami egy fehér űrhajóhoz hasonlított volna, a végső terveket végül azonban Norman Fosterre bízták. Tudunk a torontói Ryerson Egyetem számára megálmodott épületről is, ami a megszokott „Calatrava-stílushoz” képest jóval visszafogottabb, és olcsóbban megvalósítható lett volna. Talán nem is baj, hogy csak papíron maradt. Szeretett volna egy új katedrálist felépíteni a kaliforniai Oaklandban, de az épület első változatait megpillantva a szűklátókörű amerikai beruházók végül Craig Hartman helyi építész mellett döntöttek. Azóta talán már meggyónták döntésük.
Chicago Spire
CALATRAVA FOLYAMATBAN LÉVŐ ALKOTÁSAI
80 South Street felhőkarcoló (East River, USA)
A Palma de Mallorca-i Operaház (Spanyolország)
Atlantai Szimfonikusok Központja (USA)
Chicago Spire (Amerikai Egyesült Államok)
Dublini Toronyházak (Írország)
Maastricht-i Campus (Hollandia)
Margaret Hunt Hill híd (Dallas)
World Trade Centerközlekedési csomópont (New York)