Róma nevéhez számos legenda és mondás tartozik. Az ókori civilizáció egyik legnagyobb birodalma volt, napjainkban pedig az egyik legnagyobb vonzerővel bíró főváros. Nekem is kedves emlékek fűződnek Romulus és Remus alapította városához, és mivel imádom a gazdag kultúrával megáldott városokat, így nem volt kérdés, hogy egyszer mi is felfedezzük ezt a különleges helyet. 

Hozzánk kegyes volt az időjárás, mert bár csak két napunk volt Róma felfedezésre, csodálatos napos időnk és kellemes tavaszi időjárást kaptunk ajándékba az égiektől. 
Bár választhattunk volna a tömegközlekedéssel való gyors A-ból B-be jutást, mi a láb-buszt részesítettük előnyben. Szent meggyőződésem, hogy ha az ember gyalog deríti fel a terepet, sokkal több érdekes dologba botlik bele. Persze ez Rómában igazán egyszerű feladat. Így, mivel tényleg sok mindent láthat az ember, most én is csak a legfontosabb látnivalókat fogom bemutatni.

Piazza del Popolo dal Pincio

Két nagyobb útvonalat jártunk be, mindkettő központja a Piazza del Popolo volt, ahol rengeteg érdekes műemlék szórakoztatja az ide tévedőket. A tér közepén egy hatalmas obeliszk, egyiptomi háromszög végű hatalmas torony magasodik. A tér két végében, pedig egy-egy szökőkút áll, csodás szobrokkal. Innen – ha az erdős irányba indulunk – könnyen elérjük a Spanyol Lépcső tetején magasodó templomot, és míg elérjük azt, Róma egyik legszebb panorámáját is megcsodálhatjuk.

A Spanyol Lépcső 1723-1726 között épült és Francesco De Sanctis nevéhez fűződik. A lépcső 135 fokból áll, és az egyik legelegánsabb teret köti össze. Nevét onnan kapta, hogy a spanyol követség a téren kapott helyett. Figyelem, a lépcsőn tilós ételt-italt fogyasztani, hangoskodni, egyéb módon megsérteni a műemlék védelem alatt álló ikonikus építészeti művet. Ha valaki, mégis így döntene, bizony a római rendőrök nem haboznak, és gyorsan lezavarják a rendbontókat.

Innen már hagyatkozzunk az ösztöneinkre, és menjünk amerre szeretnénk. Rómában ugyanis végső soron mindegy, hogy az ember merre indul, majdnem minden sarkon, találunk egy műemléket, vagy egy templomot. Vagy mindkettőt egyszerre.
Az egyik legnagyobb ilyen templom, ami az ókorból fenn maradt a Pantheon, ami egyedi vibrálással tölti meg a neki otthont adó teret. I. e. 27-ben emeltette Marcus Vipsanius Agrippa, valószínűleg a korabeli Róma minden istenének együttes tiszteletére. A tér oldalában, ha figyelmesen körül tekintünk, van egy hagyományos olasz finomságokat áruló bolt is, amibe már csak azért is érdemes betérni, mert kóstolni is lehet a különféle csemegéket. A Pantheon belsejében, három sírhely található, többek között Raffaello reneszánsz kori festő, és két olasz királyé is, II. Victor Emmánuelé és a fiáé.
Azért emeltem ki őt, mert az olaszok nagyon nagy becsben tartják hajdani ókori uralkodóik mellett ezt az uralkodót is. Ezért is kapott helyett rögtön a Forum Romanum melletti részen egy hatalmas emlékművet is, melyet fehér márványból emeltek. A szobra mellett található az örökké égő láng, a sírt pedig két díszegyenruhás katona őrzi. Az épületben jelenleg múzeum található.
Róma jelenlegi lakói nincsenek elragadtatva az épülettől, sok kritika éri, és nem igazán tudnak vele azonosulni.
A Trevi-kút közelében van a Forum Romanum és a Colosseum.
Ne ijedjünk meg, ha kígyózó sorokat látunk a jegypénztáraknál! Bár némileg időigényes lehet végig állni, higgyék el, megéri a fáradozást. Elárulom, ha a Forum Romanum vége felé, a kijárat felé sétálunk, találunk egy kicsit sunyi módon elrejtett pénztárat, amit az először oda látogatók nem vesznek észre. Itt általában jóval kevesebben várakoznak, és mikor mi voltunk, még lehetett 12 euróért komplex jegyet venni, ami a Colosseumba és a Forum Romanumba is érvényes.

Amíg a Colosseumban araszolunk előre a sorral, érdemes kintről is megcsodálni az ikonikus épületet. Bent kiállítás fogad minket és áthaladva az árkádok alatt, egészen delejes hatással bír az épület. Jó tudni, hogy amikor kijövünk a Colosseum melletti részen gladiátornak öltözött férfiak álldogálnak. Ha tehetjük, kerüljük ki őket, mert a lehúzás mesterei, és bár lehet, hogy néhány kép jól sikerül, az ár értük nem kimondottan baráti.
A Forum Romanum jóval több időt vesz igénybe, mivel az ókori városrész, jobb állapotban megmaradt romjai között sétálhatunk. Láthatunk régi lakóházakat, egy hatalmas pályát, templomokat, cédrusfákat, és égbe meredő ion, dór vagy korinthoszi oszlopokat is. Vannak részek, ahol lugasok alatt, vagy szobrokkal övezett sétányon haladhatunk, és egy nagyobb terasz-féleség, ahonnan letekinthetünk az alattunk húzódó romokra is. Akár egy teljes napot is el tudtam volna tölteni a romok között és csak nézelődni, de így is az időnk végessége miatt, nem sokkal zárás előtt jöttünk ki. Az idő, amit itt eltöltöttünk, durván másfél, két óra lehetett.

Végül a Trevi kút felé vettük az irányt, amit nem olyan régen, talán 4 évvel ezelőtt újítottak fel, így most is bizonyára csodásan tündököl. Nővérem legutolsó alkalommal mikor itt járt, sajnos csak az állványokat és a ponyvával letakart szobrok sziluettjét láthatta. Nekünk már nagyobb szerencsénk volt, és igazán szép látvány fogadott minket. A kút nevét a hármas elágazás után kapta, a „Trivium” szóból rövidült le Trevire, és nagyjából az 17. században építették. A fő szobor Ókeanoszt, a világóceánok titánját személyesíti meg, mellette a Bőség és Boldogság allegorikus női alakjai figyelhetők meg. Jobb és baloldalon csikóhal alakú szobrokon a haragos és a nyugodt vizek állapota tekinthető meg.
Számos legenda kapcsolódik hozzá. Ezek közül a leghíresebb, hogy ha a kútba érmét dobunk, akkor még visszatérünk a városba. Ezeknek számos variációja létezik, például két érme a házastárs megtalálását segíti.

A városlátogatásunkat a Piazza Navona, a Szent Péter Bazilika és az Angyalvár megtekintésével zártuk.
A Piazza Navona téren összesen három szökőkút áll, és egy csodálatos templom a Sant’Agnese in Agone, amibe ha időnk engedi térjünk be. A templomhoz kapcsolódó szent Ágnes legendája, ugyanolyan szomorú, mint a Barcelonában található Szent Euláliáé, azonban mindkét templom, méltón állít emléket a két lánynak.
A legnagyobb kút, ami előtt a templom is helyet kapott, négy férfialak áll, akik a négy kontinens folyóit jelenítik meg: a Nílust, a Gangeszt, a Dunát és a Rio de la Platát. A szobor együttes közepén egy hasonló egyiptomi hieroglifákkal dedikált római kori obeliszk emelkedik, mint amit a Popolo téren is láthatunk, és amely eredetileg Maxentius római császár arénájánál állt sokáig.
Az Angyalvár és a Szent Péter Bazilika egymástól nincs messze, egy 15 perces gyaloglással mindkettő könnyen elérhető.
Ott jártunkkor, igaz sejtelmünk sem volt róla, de mint kiderült egy 150 éves keresztény évfordulót tartottak, ami azt eredményezte, hogy a téren a szokásosnál is többen voltak, valamint még szigorúbb ellenőrzésen kellett átvergődnünk, mint általában. Jutalmul vethettünk egy pillantást a pápára is, ellenben le kellett mondanunk arról a célunkról, hogy a bazilikába betérünk. Valószínű, ez még csak egy kisebb tömeg lehetett, mint ami karácsonykor vagy húsvétkor várja az ide zarándoklókat.
A Vatikán joggal maradt ki a felsorolásból, mivel nekünk nem maradt már időnk arra, hogy, oda is betérjünk, így közös megegyezéssel kihagytuk. Amit tudni kell, hogyha szeretnénk meglátogatni a Vatikánvárost. Interneten előre vegyük meg online a belépőnket, és lehetőleg minél korábbi időpontra, így elkerüljük a tömeget, és a sorban állást is, valamint némileg olcsóbban juthatunk a jegyhez is.

Az Angyalvárnál is több méteres sor állt, így megelégedtünk csak a híd és a külső rész megcsodálásával. Eredetileg Imperator Caesar Traianus Hadrianus Augustus (általánosan elterjedt néven: Hadrianus császár) temetkezési helyének szánták, de az évszázadok alatt folyamatosan változott funkciója. Így lett belőle erőd, börtön, kaszárnya, pápák nyári lakosztálya végezetül napjainkban múzeum.
Ha innen tovább sétálunk át a hídon, ahol az angyalok vigyázzák suhanó léptünket, és egyenesen tovább haladunk végül elérjük a Tiberis-szigetet.
Ez a sziget egyfajta átkötőként működik, rajta üzletek, kávézók találhatóak. Nagy forgalomra ne számítsunk, ellenben igazán érdekes történelme miatt érdemes, ha már itt járunk végig menni rajta és a sziget kávézójában egy kicsit beülni és átérezni a „dolce vita”-t.
Az év bármely szakaszában is látogatunk el az „Örök Városba”, valahogy mindig képes egy másik arcát mutatni. Mintha egy olyan kincsesládika lenne, aminek titkos rekeszeiből mindig új ékkövet, vagy ékszert tudnánk elővenni.
Már nagyon sok kedvező ajánlat közül válogathatunk kedvünkre, így akinek megtetszett a város, vagy már régóta gondolkodik rajta, hogy szeretné megtekinteni azt, ne hagyja ki.
Én a tavaszi vagy őszi hónapokat javasolnám, de tényleg minden évszakban csodálatos Róma.
Kalandra fel!