PILLANTÓ KUTYA: EGY EGÉSZSÉGES SZEMLÉLETŰ ÓVODA

Venesz Piroska 1967-ben született, harmonikus házasságban élő, egy gyermekes édesanya, aki több mint húsz éve neveli, fejleszti és gondozza a mások által rábízott kicsiny gyermekeket a XVI. kerületi Pillantó Kutya Alapítványi Óvodában. Áldozatos munkájáról így vall: „Minden újabb nap különös élményeket és nehezen leírható örömteli perceket ad számomra ebben a gyönyörű hivatásban.” A Kazinczy Ferenc Gimnáziumban tett sikeres érettségi vizsgák után családi okok miatt nem tanulhatott tovább felsőoktatási intézményben, a fejlődés iránti vágyát azonban soha nem adta fel végleg. Előbb idegenforgalmi képzettséget szerzett, majd egy vidéki utazási irodában kezdett dolgozni, végül szállodai recepciós állást kapott. Több éven át élt külföldön, nagyrészt ennek köszönheti, hogy az anyanyelvén kívül folyékonyan beszél németül és angolul. Az osztrák fővárosban vállalt bébiszitteri munkájának két egymással szorosan összefüggő motívuma volt: az anyagi biztonság megteremtésének igénye és a gyermekek iránt érzett felelősségteljes szeretete. Osztrák munkaadói példa-értékűen nevelték a gyermekeiket, mellettük sok hasznos dolgot tanulhatott a fiatal lány a családi életről és a hatásos gyereknevelésről. 1997-ben Piroskának fia született, aki az első óvodai hónapjait egy magántulajdonban lévő bécsi óvodában tölthette, miközben a mamája helyettesítő nevelő lett ugyanazon Kindergarten egyik párhuzamos csoportjában. Az ezekben az években megismert különleges nevelési módszertan – amely leginkább a Montessori pedagógiához áll közel (de nem azonos azzal!) – egy életre szóló hatást tett a fiatal autodidakta nevelőre. Miután elhatározta, hogy az emigráns munkavállalási évek után családjával együtt visszaköltözik a szülőhazájába, Venesz Piroska Budapesten megalapította és 2000 óta vezeti a Tudomány-Kaptár Közhasznú Alapítványt. Ennek a nonprofit szervezetnek a fő célkitűzése: segíteni a Pillantó Kutya óvodásait abban, hogy minél boldogabb gyermekkoruk és a szüleiknél is sikeresebb felnőttkoruk lehessen.

Áron és Piroska. az édesanya
Alekos Zisidis kettősportré-felvétele

 Honnan ered a „Pillantó Kutya” név és mit jelképez?

Venesz Piroska: – Az Óvoda megalapítása előtti napokban leültem a három és négy éves gyermekekkel, és elmondtam nekik az ötletemet. Elmondtam azt is, hogy „ez az ovi az övék lesz, így ők adhatnak neki nevet is.” Sok-sok jó ötlet volt, de amikor az egyik nagyobb fiú kimondta, hogy „pillantó kutya”, abban a pillanatban valamennyi gyermek kirobbanó módon nevetni kezdett, és lelkesen izgatott lett… Én is. Szóval így lett a végleges nevünk a rejtélyes hangzású Pillantó Kutya. Nagyon sokat tanultam a gyerekekről, sok pedagógiai szakkönyvet elolvastam, de mégis azt kell mondanom, hogy a gyerekekről a legtöbbet maguktól a gyerekektől tanultam, elég volt erőteljesen figyelni rájuk. Ezekből a személyes megfigyelésekből és tapasztalatokból összeállítottam egy mindenki számára jól érthető Kódexet, amiről azt tartom, hogy minden lényeges elvet tartalmaz, ami a számomra ebben a hivatásban fontos és értékes.

Mennyiben más az Önök módszertana, mint a Montessori óvodáké?

V.P.: – „Segíts nekem, hogy magam tudjam csinálni!” A Montessori módszer teljes mértékben egyezik a mi pedagógiánkkal. Arra törekszünk, hogy az óvodánkban nevelkedett gyermekek önállók, magabiztosak, ugyanakkor kedvesek, udvariasok és főleg boldogok legyenek. Nagyon sok „Montessori eszközünk”, játékunk van az óvodában és a Rácz Gabriella vezetőóvónőnk Montessori-képzést kapott. A gyerekek nagyon szeretik ezeket az eszközöket, mert ügyességre, gondolkodásra és önállóságra tanítják őket. Az eszközhasználat nagyon fontos a gyerekek életében, ehhez választottam a legfőbb iránymutatónak L. Ron Hubbard: „Az út boldogsághoz – Ésszerű útikalauz a jobb élethez” című kis füzetét. Először mint édesanya, majd később, mint intézményvezető, ebben a könyvben találtam meg azokat az alapelveket, amelyeket szeretnék a gyerekeknek megtanítani. Ez természetesen csak akkor működik, ha mi felnőttek is betartjuk a füzet pontjait. „Szeresd és segítsd a gyerekeket! Tiszteld és szeresd a szüleidet! Mutass jó példát! Óvd és tedd jobbá a környezetet! Próbálj úgy bánni másokkal, ahogy te szeretned, hogy ők bánjanak veled…” – csak néhány pont a 21 közül. Azt gondoltam, hogy ha ezeket be tudom tartani, mint anya, akkor büszke lehetek magamra és boldoggá teszem a gyermekemet is. Később a többi gyermeknél is alkalmaztam a fenti pontokat és egyre több sikert értünk el a kicsiknél. A jó példákon keresztül tanítjuk, neveljük őket, de nem elméletben, hanem a gyakorlatban. A gyerekekkel foglalkozó pedagógusok úgy viselkednek, úgy beszélnek, hogy a gyerekek szívesen és örömmel legyenek velük és barátként közeledjenek. Őszintén tiszteljük a gyermekeket és úgy bánunk velük, mintha a barátaink lennének. Röviden ennyi a különbség.

Az Ön által irányított intézmény világnézetileg semleges, vagy egyházi óvoda?

V.P.: – Az általam vezetett intézmény világnézetileg semleges, minden ember vallásos hitét tiszteljük. Nem kérdezünk rá semmilyen formában, ez minden ember személyes döntése. Több éve együttműködünk az AIESEC Magyarország szervezetével egy önkéntes gyakornok programon. Külföldi egyetemisták érkeznek az óvodánkba játékosan angolt tanítani. A programon belül volt már nálunk muszlim, katolikus, buddhista, sőt hindu vallású önkéntes is. Mindegyikük nagyon jól érezte magát nálunk, némelyikük turistaként is eljött az oviba újra, mert annyira megszerette a programunkat és azt, ahogyan a gyerekekkel bánunk.

– Egy magánóvoda mennyire tud figyelmet fordítani az egészséges és megfelelő mennyiségű étkezésre? Nem illúzió a „cukormentes konyháról” ábrándozni?

V.P.: – Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az óvodánkba járó gyermekeknek elegendő mennyiségű és jó minőségű ételt biztosítsunk. Naponta négyszer étkezhetnek a gyerekek. Minden nap zöldséget és gyümölcsöt. Egy kisgyermek életében nagyon fontos tényező, hogy milyen táplálék jut be a szervezetébe. Egészsége és viselkedése is összefüggésben van azzal, hogy mit eszik. A kezdetektől cukormentes étrendet biztosítunk, tisztított vizet fogyasztunk és vitaminokat is gyakran kapnak a gyerekek. A szülők ebben teljesen partnerek. A szülinapos torták is cukormentesek. Az ünnepek alatt is figyelünk arra, hogy mind a húsvéti ajándékok, Mikulás csomagok, szaloncukor, stb.. mind, mind egészséges és cukormentes legyen. Ez természetesen nem egyszerű feladat a mai világban, de annyira fontosnak tartjuk a gyerekek érdekében, hogy munkát és anyagiakat nem sajnálva, előteremtjük az egészséges ételeket, de több információ elérhető minderről a weboldalunkon.

– Miként lehet játékosan tanítani egy idegennyelvet? Nem terhelik ezzel túl az óvodásaikat?

V.P.: – Angol dalokat és verseket tanulunk, amelyeket el is játszunk. Az egymás köszöntését, a tárgyak és játékok elkérését, vagy ezek megköszönését, azaz az egyszerű, hétköznapi kommunikációt angolul is gyakoroljuk és rendszeresen használjuk. Időnként velünk vannak az AIESEC gyakornokok, velük például csak angolul beszélnek a gyerekeink.

A legtöbb intézményvezető a mai Magyarországon arról panaszkodik, hogy túlzsúfoltak az óvodák, egy-egy óvónéninek gyakran három tucat gyermekre kell egyidejűleg figyelnie, ami nyilvánvalóan lehetetlenség. Hogy van ez Önöknél?

V.P.: – Kis létszámú óvoda vagyunk, egy közös csoporttal. A foglalkozásokat a korosztálynak megfelelően külön tartjuk, hiszen másképp tanul egy 3 éves és másképp egy 6 éves gyermek, szóval részben osztott csoportunk van. A nagyoknak van egy tágas csoportszobájuk, a fiataloknak pedig egy külön szobájuk és mindkét csoportban egy-egy óvodapedagógus és egy fő pedagógiai asszisztens foglakozik a gyerekekkel. Nálunk hat gyermek jut egy felnőttre. Azt hiszem, hogy ez nagyon jó arány. Fontos számunkra, hogy minden gyermek elegendő figyelmet kaphasson, hiszen pontosan ez az, amiből a szülőknek egyre kevesebb van.

Szöllősi Florina és Venesz Piroska

Miként dolgozzák fel a hétköznapi együttélések során óhatatlanul felmerülő „konfliktusokat” a kicsik között?
 
V.P.
: – „Az út a boldogsághoz” füzetet használjuk és teljes mértékben a jóra, pozitív dolgokra összpontosítunk. Nincs nálunk büntetés, „sarokba-állítás”, semmilyen leszidás, mert ez nem segít. Azt erősítjük a gyerekekben, ami jó, arra fektetjük a hangsúlyt és ezzel a módszerrel gyorsan elérjük, hogy minden gyermekből az igazi pozitív énjét hozzuk ki. Minden kedves és pozitív dolgot legalább szóban, de sokszor piros ponttal is jutalmazunk. Szorgalmasan gyűjtik a gyerekek a pontokat és minden héten van egy „Heti zárásfoglalkozás„, ahol az azon a héten gyűjtött piros pontokért egy-egy jelképes ajándékot választhatnak. A legtöbb piros pontot gyűjtők nevét és jelét kiírjuk a faliújságra, hogy a szülők is láthassák. Ha valamelyik gyermek konfliktusba kerül, akkor segítünk kibékülni, helyrehozni a dolgot a másik gyermekkel. Úgy megyünk haza, hogy minden gyermek barátságban van a társaival. Ha valaki mégis kicsit csintalan, akkor levesszük a jelét a Jó példát mutatók tábláról és akkor tudja, hogy valami jót kell tennie azért, hogy újra vissza kerülhessen!

Mennyire veszik figyelembe a szülők véleményeit a nevelési és szolgáltatási rend kialakítása során?

V.P.: – Számunkra nagyon fontos a szülők véleménye. Meggyőződésem, hogy csak a szülőkkel közösen együttműködve tudjuk elérni, hogy a gyerekek tényleg vidámak, udvariasak, önállók és boldogok legyenek, így minden fontos dologban kikérjük a szülők véleményét. Mind írásban, mind szóban szívesen fogadjuk a tapasztalataikat, véleményüket a szolgáltatásunkról. Külön kérjük őket, hogy ha esetleg valami nem optimálisat tapasztalnak gyermekük viselkedésében, vagy a szolgáltatásunkban, akkor jelezzék nekünk, mert azt a dolgot, hibát tudjuk kijavítani, amiről tudunk. Rendszeresen vannak gyermek-szülő-óvónők programok és havonta van „Én is a legjobb szülő vagyok” klub, ahol a szülők határozzák meg, hogy miben kérnek segítséget a gyereknevelés terén. Ilyenkor az ovis tapasztalatokat osztom meg velük, hogy ők is könnyen és örömmel tudjanak foglalkozni gyermekükkel. Rendszeresen kérjük ki véleményüket az egyes ünnepségek után is. Külön öröm számunkra, hogy sok szülő írásban is megosztja velünk tapasztalatait, nyereségeit az óvodával, gyermekével kapcsolatosan. Büszke vagyok, hogy ma már több, mint ezer írásos ajánlásunk van szülőktől, nagyszülőktől és az egykori óvodásainktól.

– Milyen az Önökhöz járó gyerekekkel kapcsolatos motivációs gyakorlatuk? „Dicséret” vagy „büntetés”? Vagy „is-is”?

V.P.: – A legfontosabb motiváció – amely hosszú távon működik -, az a figyelem és a dicséret. A JÓRA fektetni a hangsúlyt és a nem annyira jót pedig minél jobban ignorálni. Azok a szülők, akik ezt otthon is alkalmazzák, nagyon sok, szép pozitív változásról számoltak be gyermeküknél.

Egyéni motivációk erősítése

Meg lehet akadályozni a korai gépfüggőség (tv-nézés, telefonos játékok, mobil kütyük) kialakulását?

V.P.: – A gépfüggőség iszonyatosan káros, mert tönkreteszi a gyermekek képzelő erejét. Emellett képtelenek szocializálódni és a tanításuk szinte lehetetlenné válik. A gépeket nem tiltjuk, de nem is támogatjuk. Játékos formában próbáljuk ezt is megoldani. Éppen most fut a „Nem tévézek” elnevezésű novemberi akciónk.
Ez egy közös játék, amelynek a szabályai a következők: Aki egy napig nem néz TV-t, DVD-filmet és nem játszik Xbox-on, Tableten, okos telefonon, Gameboy-on, PSP-n (Play Station Portable), laptop-on – egy szóval semmilyen gépen -, az kap érte egy-egy matricát másnap reggel az óvó néniktől, vagy a pedagógusoktól. November 1-én indult a játék és a hétvégék is beleszámítanak. Minden gyermeknek külön gyűjtőlapja van, amire a matricákat kapják. Aki 20 matricát összegyűjt, az már nyert!
A nyeremények is érdekesek: aki legalább 20 matricát gyűjtött, azt meghívjuk egy délutánra a Millenáris Játszóházba. További nyeremények az első, második és harmadik helyezetteknek cukormentes fagyi kehely és más értékes nyeremények. Ezzel a játékkal tehát mindenki nyer!

Hogyan lehet elősegíteni a korai fejlődési korban, hogy a kisgyermekek jobban megértsék a körülöttük lévő világot?

Venesz Piroska: – Erre a kérdésre az előzőekben leírt játékunkra érkezett szülői reagálások adják meg a legjobb választ, mint például a következők.
Én azt gondoltam, hogy a gyerekeink nem néznek sok TV-t, illetve nem volt róla semmilyen tapasztalatom, hogy ez már ilyen mennyiségben is ártalmas, ennyire. Nos, az elmúlt 3 hét tapasztalatai azt íratják le velem, hogy nagyon is ártalmas dolog tényleg a TV, még viszonylag kis mennyiségben is. 3 hete gyakorlatilag nem néznek tv-t, esetleg hétvégén 15-20 percet és kész. Azóta sokkal kedvesebbek: az oviba vezető úton oda-vissza, egymással is, sokkal többet rajzolnak, gyurmáznak, énekelnek. Többet beszélgetnek, játszanak. Felénk is sokkal többet kommunikálnak. Köszönjük szépen, hogy időben szóltatok!”’ – írta Kati és Gyuri.
Vagy egy másik szülő – Anita – véleménye: „Szeretnék beszámolni nektek a TV-mentes hónapban elért sikereinkről. Nálunk sok minden változott. Az esti lefekvés könnyebbé vált, nem is beszélve a vacsoráról. Együtt, az asztalnál tudunk vacsorázni nem pedig a mesék miatt a szobába besettenkedve. Ami azonban a legnagyobb siker számomra az Szabi sikere. Tegnap nagyon elgondolkodott és azt mondta nekem, hogy »anya nekem ez a tv-mentes hónap nagyon jó volt. Tudod sokkal többet tudtunk együtt játszani és sokat olvastunk is. Azt hiszem, hogy folytatni szeretném.«”
„Szeretnék én is gratulálni a fantasztikus ötlethez, a TV mentes hónaphoz. A gyerekeim sokkal boldogabbak, többet játszanak együtt, lehet velük beszélgetni. A gyerekeim kreativitása, önállósága rendkívüli módon megnőtt. Szülőként szeretnék köszönetet mondani, hogy a gyerekeink nevelésében az irányt határozottan, de kedvesen megadod. Ez a határozottság átsegít engem és páromat a sokszor nem könnyű új szokások kialakításában. Szívből köszönöm segítséged! Üdvözlettel, Dr. J.I. anyuka
Május végén kihúztuk a szobaantennát a TV-ből (igaz, hogy 2006 óta már csak az RTL, a TV2 és az MTV1 volt, de azt figyeltük meg Dávidnál, hogy szombat és vasárnap reggelt azért várta, mert akkor egész délelőtt TV-t nézhetett.) Az elején az egész családnak nagyon szokatlan volt a TV nélküli helyzet, persze néha egy-egy DVD-filmet megnézünk, bár Dávid még azt sem, igaz azóta „foci DVD”-ket néz. Dávid elkezdett otthon rajzolni és új játékokat kitalálni, megtalálta a focit, mint az „egyetlen” célját. Focista akar lenni és először a Barcelonában akart játszani, de most már a Juventusban. A focin keresztül el tudtuk nála érni, hogy sokkal jobban érdekelje a tanulás és az addig utált úszásban is megtalálta azt, amiért fontos úszni (erősíti a testét és ettől jobban tud focizni). Jelenleg hetente háromszor jár fociedzésre és egyszer jön velem felnőtt teremfocira. A TV elhagyása után nagyon nagymértékben megnőtt Dávid kreativitása és nekünk is napi átlag több órával több időnk lett. Köszönet érte!”


Azt hiszem, hogy ezekből a részletekből érthető meg a legszemléletesebben, hogy mi is valójában a Pillantó Kutya Óvoda különleges nevelési módszereinek a lényege.

Az alábbi film Nagy Bálint alkotása: 

Author: Varga Mihály

Stratégiai kommunikációs tanácsadó, a PR Herald – az első magyar public relations szakfolyóirat – alapító-főszerkesztője. 1983-ban kezdi pályafutását a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójában, mint szerkesztő-rendező, majd ’85-től filmgyártásvezetőként dolgozik Budapesten. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia Kutatófilm-stúdiójánál produkciós menedzser. A rendszerváltás idején (illegális körülmények között) külpolitikai tudósításokat szervez, külföldi televíziós társaságoknak szállít dokumentumfilmeket és híranyagokat, a „Keleti Tömb” utolsó szocialista országainak végnapjairól. Több száz publicisztika, rádió- és lapinterjú szerzője és szerkesztője. Olyan szervezetek és vállalatok pr-tevékenységét segítette/segíti, mint az ORTT, a Magyar Államkincstár, a Szerencsejáték Zrt., a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Magyar Villamos Művek Rt., a Levegő Munkacsoport, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségi Közalapítványa és a Workania. A pályájuk elején álló tehetséges emberek megszállott támogatója. Kapcsolat: varga.mihaly@prherald.hu