A csernobili baleset évfordulója kapcsán ismét érdemes elgondolkodni azon, hogy a valamikori esemény és orosz sajtóbeli kezelése óriási mértékben rontott a hatalmas ország nemzetközi imázsán. Mostanában olyan hírek keringenek, hogy az oroszok úszó atomerőművet építenének.

Néha érdemes lenne megkérdezni a világ lakosságából egy reprezentatív sokaságot: mi a véleményük egy adott országról? Nem szokták ezt gyakran firtatni, általában az adott ország gyűjti és teszi közzé a róla alkotott külföldi vélemények valamilyen összegzését, szintézisét, előszeretettel kihangsúlyozva a turisztikai vagy politikai szempontból relevánsnak mondható – és pozitív –, megállapításokat. Ennél szerencsésebbnek látszik, amikor az országok egy nagyobb csoportjának lakosságát faggatják fontos kérdésekről és a válaszok arányából, azok összehasonlításából lehet egy adott állam lakosainak gondolkodására, helyzetére következtetni. Ez legalább annyit mond a világnak az országképről, mintha a külföldieket magáról az országról faggatnák. Olvasom egy magyar szakportálon, hogy egy amerikai intézet mobiltelefonos felmérést végzett nemrég a világ számos országában, jóllehet csak 300-300 embert kérdezve. Ezekből a véleményekből kerekedett ki, hogy Oroszországban a megkérdezettek 15 százalékát egyáltalán nem izgatják a környezeti problémák. Bár Indiában és Indonéziában is alig valamivel jobb a helyzet, ezen országokban 10-11 százalék a „negligálók” aránya. Másutt ennél kisebb, azaz Oroszország e tekintetben elmaradt a világtól. Hogy a megvásárlandó járműnek milyen az üzemanyag-fogyasztással kapcsolatos gazdaságossága, Oroszországban a lehetséges vevők mindössze 5 százalékát izgatja, 9 százalékát Pakisztánban, további 10 országban már két számjegyű azok aránya, akiket a járművek gazdaságossága foglalkoztat. Ezen mérés alapján az oroszok még rosszabb képet mutatnak magukról. Oroszország lakossága egyértelműen rossz képet alakított ki magáról, mikor a kérdés az volt: figyelembe veszik-e a közlekedési mód kiválasztásánál a környezetvédelmet? A megkérdezetteknek mindössze 8 százaléka válaszolt igennel, miközben például több afrikai államban 20 százalék közelében vagy e felett volt a környezetre gondolók aránya. Rákérdeztek arra is, kezelte-e szelektíven hulladékát (palack, italos doboz vagy papír esetében) mostanában? Erre Oroszországban a megkérdezettek 24 százaléka válaszolt igennel, miközben másfél tucat fejlődő országból 30, sőt tipikusabban 50-60 százalékos igenlő válaszarányt mértek, Brazíliában 68, Indiában 64 százalékot. A fastcoexist.com portálon a fenti tapasztalatokról beszámoló szerző szerint esetleg az történt, hogy az oroszok sokkal egyértelműbben tárták fel a helyzetet, mások viszont – noha esetleg nem is változtattak környezettudatosságukon – egyszerűen túl szépnek próbálták azt beállítani. Persze ez csak feltételezés. Ám talán többen emlékeznek egy pár évvel ezelőtti felmérésre, amely az adott országokban a sajtószabadsággal volt kapcsolatos. Jóllehet itt is egy amerikai központú szervezet kezdeményezte a felmérést, de helytelen lenne feltételezni, hogy az oroszokat akarta a legrosszabb színben feltüntetni ezen a téren. Pedig gyakorlatilag ez lett a felmérés eredménye. Az állami ellenőrzés nélküli hírközlést Oroszországban 24 százalék tartotta nagyon fontosnak, a felmérésben szereplő mintegy kéttucat, zömmel fejlődő, országban ilyen kis arányt nem mértek, egyedül Iránban volt viszonylag alacsony ez az arány, 29 százalék. A független hírközlés „valamennyire fontos” voltát az orosz megkérdezettek alig több, mint 40 százaléka jelezte. A független hírszolgáltatás igényére az oroszokénál kisebb arányt a világon egyedül Indiában mértek akkor: a „fontos” és „valamennyire fontos” ilyen tájékoztatást a lakosság 52 százaléka pártolta. (Iránban ez 65 százalék lett, a tudósítás függetlenségét tehát egészében többen pártolták, mint Oroszországban). Mindezek alapján elképzelhető, hogy Oroszországban más izgatja az embereket, de a tény nem változik: mára már a világ nagy részén fontosnak mondható ügyekben a jelek szerint meglehetősen indifferens az ország lakossága, ami így bizony nem járul hozzá a kedvezőbb nemzetközi kép kialakulásához a föld ezen államáról. A lehetséges okok boncolgatása külön tanulmányt érdemelne…