A címben szereplő kérdés ez alkalommal megválaszolatlan marad. Mert ki is tudná megmondani, mit szólnak a világ különböző országaiban ahhoz, ha egy másik ország lakosai meglehetősen elégedetlenek az életükkel? Nyilván a saját elégedettségükkel vagy elégedetlenségükkel vannak elfoglalva…

Az illusztráció a komáromi Erődben működő váróterem bejárata

A világ iparilag fejlettebb országaiban sehol sem annyira elégedetlenek, mint mi, magyarok –olvashattuk, hallhattuk a minap, bár a hazai média szinte minimális teret szentelt azon nagy nemzetközi, és évente ismétlődő, felmérésnek, amely a fenti következtetést hozta.

Jóllehet megtudhattuk még a hírből, hogy több életminőségi ismérv alapján viszont boldogabb/jobb nálunk az élet, mint egyes fejlettebbnek mondható országban.

Továbbá megtudhattuk még, hogy Ausztrália a legboldogabb a fejlett országok közül, ez derült ki az OECD – az ENSZ és a Gallup közvéleményt kutató intézet anyagaira is támaszkodó – felméréséből, amely a gazdaság mellett olyan ismérveket is összegez, mint a fizetés, a lakhatás, az oktatás, a közösségi aktivitás, a munka és a szabadidő egyensúlya vagy saját magunk elégedettsége.

A felmérésben 36 ország vett részt, a fejlettebb nyugati országok bő terjedelemben ragozták helyezésüket, hiszen a lakosság jóléti és jóérzeti helyzetéről készült globális felmérésekben rendre a mezőny első részében foglalnak helyet.

Ám az elsősorban a jövedelmi adattal kifejezett jólét csak egyike volt annak a 11 tényezőnek, amit az OECD vizsgált a sorrend megállapításához. S ezen tucatnyi tényező egyike volt az a bizonyos elégedettségi adat, melyben Magyarország az utolsó helyre került.

Life satisfaction” – azaz az élettel való elégedettség elnevezést viseli ez a részadat, amit több kisebb mutatóból állítanak össze. Ha ezt a szubjektív, bár ugyanakkor általános elégedettségi adatot néznénk, mint ahogyan szeretnek is rá hivatkozni, mert ez a lakosság érzése és nem az ország által különböző területeken elért minőség (eredmény) mérőszáma, akkor Magyarországról kétségbe ejtő kép alakulhat ki.

Azzal együtt, hogy a jólét egyéb feltételeit is figyelembe véve hazánk hat-hét országot vert a mezőnyben (például Oroszországot, Törökországot, Chilét, Mexikót, míg másokkal, mint például Szlovákia, közel azonos megítélés alá esett).

Mindazonáltal ezen egyéb tényezők némelyikében is sajnos a hátsó régióban szerepel Magyarország, így például a polgári aktivitás (elkötelezettség) terén, de ami még rosszabb, az egészségügyet, a jövedelmi helyzetet és bizonyos mértékig a lakáshelyzetet tekintve sem helyezkedik el előkelő helyen. Azaz polgárai úgymond nincsenek a legrosszabb helyzetben az iparosodottabb világban, csak az életükkel nincsenek megelégedve. Pontosabban voltak, 2012-ben. Például annak dacára, hogy az OECD magas pontszámot adott a magyarországi (köz)biztonsági helyzetre és a nemzetközi átlaghoz közeli az oktatás színvonala, a közösségi aktivitás, valamint a környezeti állapot is

Ausztrália harmadik éve őrzött vezető pozíciója nem meglepő: gyakorlatilag kimaradt a pénzügyi és gazdasági válságból.

Az ausztráloknak tehát megvan az okuk a boldogságra, mégis az ENSZ tavaly elvégzett nemzetközi boldogságfelmérésében Dánia, Finnország és Norvégia szerepelt a dobogós helyeken.

A skandináv térségben élők (relatív) boldogsága nem újdonság és az OECD sem cáfolta meg, kihozta második helyezettnek Svédországot. A többi skandináv állam is benne volt a mezőny első harmadában.

Magyarország lakosságának elégedetlensége nem új keletű. Az OECD most azzal lepte meg az ilyen kutatások iránt érdeklődőket, hogy hazánknak mondhatni kiemelkedően alacsony, más országokétól érezhetően elmaradt pontszámot adott a lakosságnak az életével való elégedettségére.

Ami külön elgondolkodtató, hogy a fiatalabb korosztályból gyűjtötték adataikat, azaz nem a nyugdíjas társadalom „tipikus” elégedetlensége tükröződik a nemzetközi lista alján elhelyezkedő adatban.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy az említett 11 részadat közül bizony az OECD épp ezt a nálunk rossz adatot tartja a legfontosabbnak, hiszen úgymond a boldogságot méri. Amiben a mi országunk a leggyengébben teljesített 36 mért ország között.

Hogy ennek mennyire megy híre a világban és milyen következtetést von(hat) le belőle bárki, az egy más kérdés. Minden esetre némi öröm az ürömben, hogy a pontszám kialakításához többek között feltették magyaroknak is a kérdést: történt-e valami jó is vele aznap? Ha hihetünk az OECD-nak, akkor a megkérdezettek 69 százaléka igennel válaszolt, ami jól hangzik, bár sajnos azt is jelenti, hogy 10 emberből 3 számára az (akkor) elmúlt 24 órában semmi nem történt, ami valamilyen elégedettségére is szolgált volna.

Hogy ennél rosszabb arányt jelzett-e valamely ország, azt nem kutattuk, minden esetre az OECD felmérésében átlagosan csak két olyan ember akadt a tízből, aki semmi jót nem érzékelhetett aznap.