Kiss Anikó a Szociális Csomagküldő Mozgalom Alapítvány (SZOCSOMA) kuratóriumi elnökének nyílt levele a roma szegregátumok lakosságának  járványügyi és általános egészségügyi ellátása kapcsán.

Nagyon el voltam foglalva az elmúlt napokban, de közben hosszú napos gondolkodás után arra jutottam, hogy mindenképp cselekedni kell.
A Roma Parlamenttel abban állapodtunk meg, hogy míg én a SZOCSOMA nevében Kövér Lászlót és a parlamenti frakciókat, addig ők Áder Jánost és a kormányt szólítják meg a szegregátumokban élő romák helyzetének ügyében. Íme a levél, amit velük összhangban írtam, így hétfőn ezt a kérést bevonhatják a Koronavírus Járvány témában tárgyalt törvénymódosítások között a Parlamentben. E levelet a parlamenti pártok frakcióvezetői is megkapták.

Kiss Anikó a Szociális Csomagküldő Mozgalom vezetője

Kiss Anikó a Szociális Csomagküldő Mozgalom vezetője

Kövér László úrnak, az Országgyűlés elnökének 

Tisztelt Elnök Úr!

Tekintettel arra, hogy az Országgyűlés napirendjére tűzte a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényjavaslatot, elérkezettnek látom felhívni a figyelmét arra az áldatlan helyzetre, amely az ország hátrányos helyzetű településein a legszegényebb, főleg roma családok körében kialakult a veszélyhelyzet elrendelése óta.

A többek között Jószolgálat díjjal kitűntetett Szociális Csomagküldő Mozgalom Alapítványa önkéntesei terepmunkájuk és adományútjaik során, napi kapcsolataik révén közfeladatot látak el és valós képet alkotnak a romatelepek állapotáról: most az ő érdekükben szólunk, mert számos aggodalom fogalmazódik meg bennünkvelük kapcsolatban.

A szegregátumokban élő romáknak nincsenek tartalékaik semmilyen téren. Például a kútról hordott víz miatt kialakult gyakorlat, a fertőzésveszélyes vödrös, merítő vízivás is tizedelheti őket. Az otthonaik zsúfoltak. Csatornával, fürdőszobával nem, csak árnyékszékkel rendelkező lakásaikban minden adott ahhoz, hogy járványfészkek alakuljanak ki. Drámaian magas lehet a várható elhalálozás a járvány kapcsán, tekintettel a számos meglévő betegségre, amit többen már fiatalon hordoznak. Sokan jártak külföldi munkán, nagyvárosokban, most hazajöttek, hogy családjuk közelében legyenek, de nem mehetnek legalább alkalmi munkára, mert korlátozva vannak, bezártságra kényszerülnek. Sok a telepeken a fogyatékkal élő, korán megrokkant ember.
Ezt a helyzetet súlyosbítja, hogy az intézmények bezárásával a gyermekek élelmezése nem megfelelő, kis és kalóriaszegény adagok vannak, napi háromszori étkezés helyett. Mi lesz így a csecsemőkkel, a betegekkel?
A megelőző szegényes táplálkozás miatt nincs kellő védelme a szervezetüknek. Vitaminhiány, nyomelemhiány, leromlott immunrendszer és mentális állapot a jellemző.
Van olyan helyi családsegítő, amely az idősek igényét, gyógyszer és élelmiszer szállításra vonatkozóan csak pénzért teljesíti, pedig a roma lakosoknak is távol kellene maradniuk mindazoktól a helyektől, ahol fertőződhetnek. A családi költségvetésből nem telik tisztálkodási szerekre, fertőtlenítőre, védő-óvó eszközökre.

Ezek a családok magukra maradtak, a szociális ellátórendszer, a családvédelem, a gyerekvédelem figyelmére nem igen számíthatnak számos helyen. A gyermekes családok a problémajelzéstől is óvakodnak, mert gyámügyi gyermekkiemeléstől tartanak ilyen esetekben és ez a félelem már rögzült.
A közmunkások sem kapnak az egészségük védelmét szolgáló eszközöket.
Az árak felmentek, tartalék élelmiszerük már most nincs. Támogatottjaink egyre többen úgy érzik, hogy nincs senki, aki a felelős lépéseivel megnyugtathatná őket.
Több civilszervezetnek is hasonló a tapasztalata: polgármesterek elutasítottak adományt, hogy az úgymond “megfertőzheti a falut”, más polgármesterek úgy fogalmaznak, hogy nincsenek forrásaik a valós segítségnyújtásra, van olyan falu, ahol talán nem akarnak segíteni a jutalomkeret és egyéb kiadások kárára.

Minden érintett egyetért azzal, hogy központilag megfogalmazott egyértelmű iránymutatásra van szükség. Tekintsék a romák szószólóit tárgyalópartnernek, alakuljanak helyi kríziskezelő munkacsoportok a bevonásukkal.

Végezetül óva intenék attól a gyakorlattól, hogy a generációs mélyszegénységbe született romák problémáinak orvoslását a helyi kisebbségi roma önkormányzatokhoz delegálják a polgármesterek, melyre hajlandóság mutatkozik a gyakorlatban. Szociális válságkezelésben az egyenlő bánásmód elvének kellene érvényesülnie, amit a mindennapi gyakorlatban csorbulni látunk. A romák gondjainak kezelését nem szabad külön választani az össztársadalométól, mert az a tendencia csak újabb kirekesztéshez vezet.

Tisztelt Elnök Úr!
Segítségét kérem ahhoz, hogy a parlamenti pártok közösen nyújtsanak be a törvényjavaslathoz egy olyan módosító indítványt, amelyben előírja az Országgyűlés a Kormánynak, hogy a törvény hatályba lépését követően haladéktalanul hozzon kormányrendeletet, amelyben a vázolt problémák megoldásában határozott irányt szab.

Budapest, 2020. március 21.

Üdvözlettel:

………………………………………………
Kiss Anikó
A Szociális Csomagküldő Mozgalom Alapítványának kuratóriumi elnöke

Tájékoztatásul kapják a parlamenti pártok frakcióvezetői.”

levél második része