Györe Gabi „Nőgyakorlat (kötésminták)” című legújabb kötete szép és fontos versek kronologikus rendszerbe szerkesztett halmaza. Szépek – hogy az esztétikai megformáltság kiszóljon belőlük, ehhez csak olvasni kell őket, máris felhangzik a költő lírájának muzsikája (a szabadversekből is), máris láthatóvá lesz finom jelzőrendszere és epikus pontossága. És fontossága.

Jászberényi Sándor portréfelvétele a szerzőről

Jászberényi Sándor portréfelvétele a szerzőről

 A nők, akiket az írás tehetségével áldott meg a sorsuk, végre kibeszélik, ami néma elődeikben felgyűlt. Ebben a folyamatban – vagy mondjam azt, hogy e megkésett, ám annál gazdagabban áradó mozgalomban – Györe Gabinak nagy szerepe lesz.
Én e mái felbuzdult nő-irodalomban azt keresem, ahol a tény, hogy a szerző nőnemű, az írásmű keletkezésében egy a helyzetek közül – akár a származási hely, a kor, a bőrszín vagy az életkor, és ennyiben határozza meg a művek téma- és hangzásvilágát.
Györe Gabi épp így: nem a nőiesség, hanem a nőiség hangján szól.
Kézenfekvő volna – hisz a költő is több helyütt rájátszik – Kosztolányi Dezső lírájával összevetni Györe Gabinak ezt a verskötetét.
Íme, a szegény kisleány panaszai.
Majd a szegény kamaszlányé, végül a felnőtt nőé.
Amennyi évtized – már csaknem egy évszázad – elmúlt Kosztolányi óta, Gabi épp annyival szomorúbban és szigorúbban, és annyival szikárabban teszi meg a maga vallomásait.
Ez az idill- és pózmentesség nem veszteség – sőt: számomra éppen nyereség. Ez az értékes hiány ugyanis épp a nosztalgikus és a szentimentális nézőpont, az édes hangzásréteg teljes mellőzéséből adódik, amitől ezek a versek alapvetően hitelesek.
Szeretem, ha egy költő lírában meséli el a maga történeteit.
Ebben a verskötetben az elbeszélő műfajok belejátszása egészen tudatos, aminek több magától értetődő jelét is adja, elsősorban a grammatikailag kihangsúlyozott sztorizással. De azzal is, hogy gyakran évszámokat látunk a költemény fölött, és hogy a költő több versfüzért is „naplónak” nevez a címében.
Könyvborító
Áthallom a köteten a szerző remek, tömör, plasztikus prózáját. Ettől a kötet egy egységként, mintegy a bennük megidézett testi-lelki folyamatokat kísérő szellemi-érzelmi belső történetként olvasható végig.
Mint ilyen megfog, nem ereszt, mélyre visz, míg az olvasó a végén úgy bukkan fel ennek az emberi – történetesen női – életnek a sűrű belvizei fölé, hogy szívében és fejében még sokáig visszalüktetnek a vastag, fojtó élmények, de ugyanúgy a sokkal ritkább boldog és könnyű pillanatok is, amiket illanó csodájukban a költő egy-egy gyönyörű megcsillanásban tesz le a versekbe.
Györe Gabi „Nőgyakorlat (kötésminták)” című könyvéből a poétika eszközeivel ábrázolt, nyíltan vállalt érzelmességében is tiszta, egyszerű, pontos szavakkal végigvezetett történet rajzolódik ki elénk, amiben hosszú útján elkísérhetünk egy kislányt egészen felnőtt nő koráig, vele tapasztalhatjuk meg a félelmek és gyönyörök sokféleségét, ami a sorsában lírai életanyagként neki adatott.

NŐTUDAT

(Forgács Zsuzsának és Erdős Virágnak)

Nőnek lenni boldogság és nőnek lenni fájdalom.
Nőnek lenni nagykabát a méterszéles vállamon.
Nőnek lenni kicsi gúny és nőnek lenni kicsit úgy megvisel,
ha nem figyelsz, hogy benned minden fény kihúny.
Nőnek lenni szerződés és nőnek lenni vádirat.
Nőnek lenni, hogy a rend a legbensődig átitat.
Nőnek lenni Taigetosz, és Artemisz meg Léda,
Teiresziász, Szapphó, és még Médea is néha.
Nőnek lenni Bakhosz-hit, meg bor, pezsgő, és sült malac.
Nőnek lenni, hogy a görög szerelemből kimaradsz.
A nő az sose Felhőffy, de Széppataki Róza.
A nő az az, hogy Petőfi, az alig is ír róla.
Nőnek lenni más plafon, más mérce, súly, és érték.
Nőnek lenni nagy pofon, ha türelmed is kérték.
A nő az az, hogy csendbe van, bár volna miért szólnia.
Ő tányérajk és apróláb és klitoridektómia.
Nőnek lenni nagymosás és nőnek lenni gesztenye.
Nőnek lenni agymosás, de nem jön ki a fele se.
Nőnek lenni kiskosztüm és nőnek lenni kabaré:
ha más fájdalma nem elég, hát nesze, itt a magadé.
Nőnek lenni néha mersz és néha belső démonod.
Nőnek lenni: arra kelsz, hogy random srác seggét fogod.
A nő az hüvelyöblítés, a nő sok apró kis halál –,
a nő az az, hogy jársz-kelsz, s akkor Ámor nyila eltalál.
Nőnek lenni néha kéj, és néha csupa mámor,
de nőnek lenni éppen az, hogy ennél többre vágyol.
Nőnek lenni új utak, járj földön, kövön, betonon.
Nőnek lenni túlmutat azon: gnothi szeauton.
Nőnek lenni szerelem és nőnek lenni szenvedés.
Nő nem fingik, nem böfög és soha nincs hereverés.
Nőnek lenni szemfesték és nőnek lenni tűsarok.
Nőnek lenni: eskü alatt rózsaillatút szarok.
Nőnek lenni pedikűr, meg manikűr, meg fodrászat.
Nőnek lenni annyi, hogy már ne lásd ezt a fogházat.
Nőnek lenni néha nő, és nőnek lenni néni is.
Nőnek lenni antihős, de sokszor antibébi is.
Nőnek lenni mirtuszág és nőnek lenni gyászlepel.
Nőnek lenni: feldobódsz, de nyugi, úgyis leesel.
Nőnek lenni szűzies és nőnek lenni kurvaság.
Ha hoz még haza fizetést, hát vakard meg az úr hasát.
Nőnek lenni Szulamit, és nőnek lenni Malala,
meg ‘tévéhez hozzá ne nyúlj!’ és: ‘meg az anyád valaga!’.
Nőnek lenni malachit és nőnek lenni bikini.
Nőnek lenni: az a hit, a szemetet más viszi ki.
Nőnek lenni tejbegríz, meg orrszívó, meg cetebe.
Nőnek lenni hánytatás, meg náthás a más gyereke.
Nőnek lenni kis hummus, meg csapati, meg pakora.
Nőnek lenni útirány: egy szakaszjegy, de csak oda.
Nőnek lenni hajháló, meg kötőtű és spulni.
Nőnek lenni: az időt hagyni magától múlni.
Nőnek lenni születés és nőnek lenni akarat.
A nő épp az a feladat, hogy néha megleld magadat.