Mikor vettél utoljára ceruzát a kezedbe? És a gyereked? Mikor mondtunk le a gyermekeinkkel közös festegetésekről és adtuk át a terepet a televíziónak? A Varázsceruza Műhely segít feleleveníteni azokat a dolgokat, amiket elfelejtettünk és segít kimondani, amire nincsenek szavak. Hogy miképp, azt Stein Katalin művészetterapeuta meséli el.

Mivel foglalkozik egy művészetterapeuta és mire jók a Varázsceruza foglalkozásai?
-A Varázsceruza műhelyet 2011 januárjában indítottuk el kollégámmal, Pócza Lillával. Lilla korábban az iparművészeti egyetemen végzett grafikusként, én pedig gyógypedagógus vagyok. A művészetterápiában mindketten jól tudjuk kamatoztatni egyéb képzettségünket, közös munkánk során megvalósul a címben említett művészet és terápia egysége. Gyermekek számára tartott művészetterápiás foglalkozásaink a gyermeki kreativitás és imaginációs képesség felhasználásával, annak fejlesztésével segítenek a gyermekeknek, hogy kiegyensúlyozottabbá, felszabadultabbá váljanak. A képzőművészet eszközeinek segítségével lehetséges továbbá különböző traumákat, önértékeléssel kapcsolatos zavarokat kezelni. Ilyen megrázkódtatás lehet kicsiknél egy szeretett személy elvesztése, vagy ennek ellenkezője, egy új családtag megjelenése, de akár egy költözés vagy egy óvodaváltás is. A pici, 4-7 éves korosztály számára igen megterhelőek ezek a változások, amelyek miatt gyakran szoronghatnak.

Az emberek korábban is szembesültek ilyen nehézségekkel, mégis valahogy átvészelték ezeket. Miben tud többet adni a Műhely?
– Ez igaz. Gyerekeknél is megfigyelhető, hogy gyakran a ki nem mondott megrázkódtatásokat rajzolással vagy más művészeti tevékenységgel megpróbálják a külvilág számára tudtul adni és egyben valahogy feldolgozni. Ez ösztönösen működik a gyerekeknél. Mivel a rajz óvodás korban elsődleges önkifejezési eszköz, grafikus nyelv, így ennek kibontásával, fejlesztésével segíthető az önkifejezés, bizonyos lelki edzettség alakítható ki. Célunk nem elsősorban a művészeti készségek, képességek kifejlesztése, hanem a képalkotáson, képzelet mozgósításán keresztül ventilációs lehetőség biztosítása, a tevékenység, alkotás örömének megtapasztalásával az önértékesség érzésének fokozása. A probléma, hogy ma már alig rajzolnak, festenek a legfiatalabbak, sokuk elvesztette ezt a képességét. Ezért gondoltuk, hogy szükséges egy olyan programot indítani Magyarországon, amely segít tárgyiasítani és feldolgozni a mélyben meghúzódó, ki nem mondott gondolatokat.

Mik ezek a módszerek? Hogyan kell elképzelni egy szombat délelőttöt a Műhelyben?
– Legelőször is a Varázsceruza program megteremti azt a nyugodt légkört, amely kizökkenti a piciket a hétköznapjaikból. Gondolok itt arra, hogy a szombatonkénti tevékenységeket egy nyugodt, kellemes zenével megfűszerezett helyiségben tarjuk. Itt mindennek az a célja, hogy elindítsa azokat a folyamatokat, amelyek segítenek mozgósítani a képzeletet, beindítanak bizonyos lelki folyamatokat. Az alkotó munka során, a közös térben lehetőség nyílik a traumatikus élmények feldolgozására, a vágyak megjelenítésére. A csoport hatására a gyerekek magatartása is változik,  a szomatikus tünetek enyhülnek és pozitívabb énkép alakulhat ki. Fontos hogy a művészetterápiás csoportban, a csoport, mint empatikus közeg, lehetőséget ad az érzelmi támogatásra, új megtartó kapcsolatok kialakítására. Az alkotás során  pozitív élményekhez jutnak a gyermekek, akik előtte esetleg halmozottan kudarcos tapasztalatokkal rendelkeztek.

– A szülők végig a gyerekekkel együtt vannak?
– Igen is meg nem is. Igen azért, mert két fajta csoportot indítunk. Egyet, ahol a szülők, gondozók a gyerekeikkel együtt vesznek részt a foglalkozáson, és egy olyat, ahol csakis a művészetterapeuta és gyerekek vannak. Előfordulhat ugyanis, hogy a gyermek könnyebben megnyílik, ha nincs jelen a szülő, vannak esetek, amikor viszont kifejezetten indokolt a szülő jelenléte. A két fajta csoport más-más problémakört céloz meg, a szülő-gyermek csoport kifejezetten a szülő-gyermek kapcsolatra teszi a hangsúlyt, annak problematikájával foglalkozik.

Gyakran a felnőttek sem képesek kimondani és feldolgozni a nyomasztó mindennapokat, mégis a Varázsceruza foglalkozásokat 4-től – 7 éves korig hirdetitek meg. Mi ennek az oka?
– A felnőtt társadalom legtöbb lelki problémája sokszor ebben a rövid pár évben alapozódik meg. Hiszen a személyiség és lelki világunk fejlődésére az ebben a korban szerzett tapasztalatok óriási hatással vannak. Egy felnőtt könnyebben bevonható egy hagyományos terápiába is, mert jobban képes megfogalmazni gondolatait, érzéseit, míg a kicsiknél ez nem áll fenn. Ezért is gondoltuk, hogy a kezdeti kurzusokat kicsiknek indítjuk. Ugyanakkor a művészetterápiás foglalkozások során a legkülönfélébb képességek, készségek, jártasságok is kialakulhatnak, az összehangolt finommotoros képességeket igénylő tevékenységen keresztül jótékony hatással van az idegrendszerre, elmélyülésre tanít, ezért is hasznos gyermekek számára.

Lesz idősebbek részére indított foglalkozás is?
Természetesen, hiszen ezek a módszerek nem korfüggőek. A művészetterápia, mint módszer számos területen alkalmazható, a serdülők problémáinak kezelésétől a felnőttek önismereti csoportjain át egészen az időskori rehabilitációs programokig.

Beszéltünk a nyugodt légkörről és a zenéről. Mire lehet még számítani egy szombati Varázsceruzás programon?
– A zeneterápiás eszközökön túl, mozgás és képzőművészettel kapcsolatos feladatokat is végzünk. Mindig bemelegítő gyakorlatokkal kezdünk. Közös zenéléssel, játékkal előkészítjük az aznapi témákat. Utána jönnek a komolyabb feladatok. Ilyen például a zenére rajzolás. Tehát a zene ütemét, dallamát követve születnek meg rajzok, festmények. Kezdetben közösen alkotunk, majd egyéniben folytatódik a munka, amelynek eredményeként nem csak rajzok, hanem maszkok, térbeli alkotások is létrejönnek. Legvégül könnyed, levezető játékkal fejezzük be a napot. Mindehhez hozzátartozik, hogy nem szabad elfelejteni, ez egy terápiás módszer, ezért minket nem a művészi teljesítmény érdekel, hanem a folyamat, ahogy létrejön az alkotás.

A gyerekek nem ódzkodnak, hogy idegenekkel kell játszaniuk?
– Egyáltalán nem, inkább a szülők. Számukra sokszor nehezebb kilépni a komoly és felelősségteljes szerepből, nehezebben tudják felébreszteni kreativitásukat, beleengedni magukat egy játékos feladatba. Pedig a közös játék, alkotás, tevékenység csodákra képes. Ezért is tartjuk szükségesnek a szülő-gyerek csoportot, ahol a kommunikációs gátakat lebonthatjuk.

Említett más módszereket is. A Varázsceruza mennyivel különbözik, mennyire új a többihez képest?
– Az eszköztár más. Viszont nem csodaszer. Vannak, akiknek a képzőművészet segít kibontakozni és legyőzni a kommunikációs gátakat, másoknak a zene vagy a mozgás. Épp ezért kapcsolatban állunk más intézményekkel is, a minket támogató alapítványon keresztül, hogy a lehető legjobb megoldást találjuk meg minden tőlünk segítséget kérőnek. Sőt, ha szükséges, intézmények számára akár helyben is megvalósítunk programokat, igaz még csak Pest megyén belüli helyszínekre tudunk kimenni.

A hallottak alapján igen jól felszereltek. Gondolom, számos költséggel számolniuk kell.
– A képzőművészet terápiás foglalkozások során sokféle eszközt használunk, fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek többféle technikát is kipróbálhassanak. A foglalkozások árába ezt is beleszámítjuk. Viszont olyan árakon dolgozunk, amelyek a lehető legtöbb társadalmi réteg számára megfizethető. Az ajánlott órák számát is nyolcban állapítottuk meg. Mivel ez még nem megfizethetetlen mennyiség, másrészről ennyi alkalom elegendő, hogy kiderüljön hasznos-e a lurkó számára.

Úgy tűnik ez egy kiforrott technika, mégis alig ismert. Ennyire egyedülálló lenne?
– A világon ez a módszer nem egyedülálló, külföldön számos országban alkalmazzák kicsiknél és felnőtteknél is. Magyarországon azonban még kevéssé ismert, pedig nagy szükség lenne rá. mivel nem elég, ha a gyerek fizikailag egészséges és már 4 évesen angolul tanul, arra is figyelni kell, mit gondol, és mit érez. A gyerekpszichológusok is túlterheltek, sok kicsi marad egyedül a problémájával, még úgy is, hogy az intézmények és a szakemberek mindent megtesznek. Nagy szüksége van a családoknak az ilyen műhelyekre, mint például a Varázsceruza. Bár nem hibáztathatjuk az intézményeket, hiszen amíg kötszerre meg krétára sincs elég pénz, addig nem várhatjuk el, hogy művészetterapeutákat alkalmazzanak. Pedig lenne rá kereslet! Remélem a jövőben ez a szakma már nem csak hiánypótló, hanem ismertebb is lesz.


www.mentropia.hu