MUNKÁT, KENYERET!

Az alábbi hirdetést olvastam a napokban a Facebookon: „pr-cikk írást, sajtófigyelés- és elemzés készítését, tanulmányt, kommunikációs és marketingterv stratégia- és tervkészítést, kommunikációs és marketing tevékenységek elemzését és tanácsadást, rendezvényszervezést, arculatfelügyeletet, adott tartalmú előadások megtartását bárhol az országban, sajtótájékoztatók komplett szervezését, levezetését, elő- és utómunkálatait és mindezek részfeladatait számlaképesen, diszkrécióval vállalom! Minden külön értesítés helyett. Érdeklődést a ’Húsz év tapasztalat ne porosodjon!’ jeligére kérem a kiadó helyett privát üzenetben, ide a Facebook-ra, vagy az ori.bandi@gmail.com email címemre. Referenciaként keressetek rám a Google-ban (Őri András, diákhitel) (X) U.i.: A Zuschlag-ügyben érintett Őri nem én vagyok!” Kíváncsi lettem a háttérre és írtam a megadott elérhetőségekre.
fb1

Kissé szokatlan volt számomban a munkakeresésnek ez a formája. Miért választotta ezt a módszert?
Őri András: – A válasz nagyon egyszerű, ugyanakkor rendkívül banális is. 50+ -osként – sajnos – nem igazán tudom áttörni a mai HR-esek uralkodó paradigmáját. Ráadásul állami cégeknél is dolgoztam. Ergo nem hihető, szerintük, hogy bármely cég számára hasznos lehetnék még. Igyekeztem tehát valami olyannal próbálkozni, ami eltér a megszokottól és valamiképpen felhívja a figyelmet. „Hahó, itt vagyok, még nincs kedvem belefeküdni a koporsóba, mert még számtalan ötletem lenne.” Hiszem, hogy egyszer a mi HR-eseink is rájönnek – és erre nyugaton már számos példa van – hogy „jó az öreg a háznál”, hiszen akár pénzben mérhető megtakarítást jelenthetnénk. Azért használok többes számot, mert a problémámmal egyáltalán nem vagyok egyedül. Anélkül, hogy neveket említenék, számos kollégám került hasonló helyzetbe, mint amilyet nekem kell most elszenvednem és sajnos nemcsak állami, hanem versenyszférában dolgozót is fel tudnék sorolni. Mi vagyunk a modern-kori „Taigetosz nemzedéke”. Kitettek bennünket, vagy valami szerencsétlen véletlen során oda kerültünk erre az ominózus hegyre és nem tudunk visszakapaszkodni, mert egyszerűen nem engedik, hogy bizonyítsunk…
– Régóta keres munkát? Milyenek az eddigi tapasztalatai?
ŐA: – Naponta 4-5 álláshirdetésre jelentkezem és leginkább csak az udvarias elutasítások jutok el, interjúkra be sem hívnak. Pedig az eszemmel is minden rendben van, hiszen a közelmúltban, életemben először IQ tesztet írattak velem és 131-es lett az értékem.
Szakmai tapasztalataim, eredményeim is bőséggel akadnak, hiszen a pr-szakma művelését – szinte az elsők között – 1993-ban kezdtem. „PR-szakközgazdász” diplomát szerezve tizenhét évig, egészen 2010 októberéig megszakítás nélkül szóvivőként tevékenykedtem, előbb az Antenna Hungária Rt., majd 2001 óta a Diákhitel Központ Zrt. alkalmazásában. Ez utóbbi cégnél már a marketingért is én feleltem. Ezt követően, megszűnéséig az ITD Hungary Magyar Befektetésösztönző és Kereskedelemfejlesztő Ügynökség sajtófőnöke voltam. Majd következett még néhány, konkrét munkára szóló bedolgozás, de azok már nem mérhetőek az előbb említett feladatokhoz.
Talán az is önmagáért beszél, hogy 1993-ban szóvivőként a Magyar Posta jelentéktelen „melléküzemágához”, a műsorszórókhoz szerződtem és 2001-ben, egy mindenki által jól ismert, komoly távközlési céget, az Antenna Hungáriát hagytam az utódomra az akkor alakuló Diákhitel Központ hívására.
A Diákhitelnél eltöltött kilenc évem alatt 300.000 ezer fiatalnak segíthettem. Arra különösen büszke vagyok, hogy az ügyfeleink kétharmada nyilatkozott úgy, hogy a Diákhitel nélkül soha nem tudott volna diplomát szerezni. Csak érzékeltetésül: ennyi ember kétszer megtölthetné a (régi) Puskás Ferenc Stadiont a lezárt szektorokkal együtt. Befogadó, kísérletezésre ösztönző volt az a szakmai közeg. Nem véletlen, hogy a 2009-es, „Tour-de-luzer” nevű országos road-show-nk arca, Janklovics Péter, a Kreatív című szaklap szavazásán az év reklámszínésze lett. A vele készült „Human Design Centeres” gerillavideóink elérték a félmillió letöltést, ami azt gondolom egy állami cégtől, pláne 2010-ben nem is volt rossz eredmény.
Az ITD Hungary-nál, ahol jobbára csak a sajtóval kellett foglalkoznom, két mért hónap alatt 23 közleményt adtam ki, ami 474 cikket indukált 115 m Ft reklámegyenértékkel.
Évekig voltam külső előadó, külső konzulense pr-szakos hallgatóknak, sőt 2006-ban megkaptam a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtóegyesület „Hallgatói Sajtóért” díját is…
– A Zuschlag-ügyben érintett Őri vezetéknevű névrokonával gyakran összekeverik? Sűrűn kell magyarázkodnia?
ŐA: – Szerencsére egyáltalán nem! Ez csak a figyelemfelkeltés szolgálta.
– A Diákhitellel kapcsolatos munkája miért ért véget?
ŐA: – Akkoriban, 2010 nyarán Diákhitel Központnak új tulajdonosa lett a Magyar Fejlesztési Bank „személyében”. Az új tulajdonossal új vezérigazgató és vele együtt új kommunikációs koncepció is érkezett, amibe én már sajnos nem fértem bele. Termékbővülés, később arculatváltás is következett és az „új műsorhoz új férfi kell” koncepciót, ha csak a szigorú szakmai szempontokat nézem, akkor el kellett fogadnom, bár nem tagadom, az ott eltöltött kilenc év életem kitörölhetetlen időszaka maradt.
A semmiből létrehozni valamit mindig izgalmas, embert próbáló feladat. Van annak valami vad romantikája, szolid bája, amikor az ember képletes és valóságos kerítéseket mászik át csak azért, hogy megtarthassa az előadását, elvigye, átvigye az információt a „túlsó partra”, csak azért mert ott, és akkor emberek vártak rá, és reméltek tőle valamit.
Mivel az új tulajdonos, a Diákhiteltől kvázi áthelyezett az ITD Hungary Magyar Befektetésösztönző és Kereskedelemfejlesztő Ügynökséghez, ezért lezártam magamban a Diákhitelt és az új helyen, új kihívásokat reméltem, amiben – kezdetben – nem is csalódtam.  Egy kormányrendelet azonban az ITD feladatait egy később felállítandó Kormányhivatalhoz, az azóta is működő HITA-hoz rendelte. Az új szervezet nem az ITD kommunikációs csapatával képzelte el a jövőt, így a feladatok átadását még átélve, 2012-ben, az ITD-vel együtt, nekem is megszűnt a munkaviszonyom. Azóta tart a kálváriám, amiben meg kellett tanulnom, hogy sajnos mindennél van lejjebb… De, és ezt rögtön hadd tegyem hozzá, a „pincében” is van élet. Ennek a megismerésével, megélésével, azt gondolom én lettem több, teljesebb ember.
– Nem érzi úgy, hogy túl sokféle pr-szakterületet, módszert és eszközt sorolt fel a hirdetésében? Lehet egy szakember ennyire sokoldalú? Nem gondolja, hogy a specializáció hatékonyabb lenne a mai világban?
ŐA: – Az orvosok is „széles spektrumú antibiotikumot” használnak, ha biztosan szeretnék legyőzni a betegséget… Én szakmai tapasztalataimat szeretném végre megbízóim érdekében, (és a saját megélhetésem érdekében is) kamatoztatni. Mindazoknak, akik igényt tartanak rá, és akik hagyják…
Egyébként azt még nem is soroltam fel, hogy csináltam már filmeket (A Duna Tv, anno be is mutatott közülük egyet), vezettem tévé-, és rádióműsort, csináltam Képzőművészeti Galériát, a kiállításokból Híradó-anyagot, voltam narrátor, van némi vizuális és kreatív műveltségem, írtam újságcikkeket, de még fotóztam is. Mindezeket eredeti szakmám szerinti (mert statikusmérnök is vagyok) precizitással végzem.
– 2015. június 15-én jelentette meg a fenti szövegű hirdetését, tíz nap alatt 17-en lájkolták és négyen meg is osztották. Hány érdemleges munkamegkeresést, illetve ajánlatkérést kapott azóta?
ŐA: – Azóta már 10 osztották meg…, igaz, a kb. 700 ismerősömhöz képest, mégis kevesen. Még ugyan nem kerestek meg, de én, mint mindig, most is bizakodó vagyok!
– Mikor tekinti majd eredményesnek ezt a hirdetést?
Őri András: – Ha „húsz év tapasztalata végre nem porosodna tovább”…;)

Author: Varga Mihály

Stratégiai kommunikációs tanácsadó, a PR Herald – az első magyar public relations szakfolyóirat – alapító-főszerkesztője. 1983-ban kezdi pályafutását a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójában, mint szerkesztő-rendező, majd ’85-től filmgyártásvezetőként dolgozik Budapesten. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia Kutatófilm-stúdiójánál produkciós menedzser. A rendszerváltás idején (illegális körülmények között) külpolitikai tudósításokat szervez, külföldi televíziós társaságoknak szállít dokumentumfilmeket és híranyagokat, a „Keleti Tömb” utolsó szocialista országainak végnapjairól. Több száz publicisztika, rádió- és lapinterjú szerzője és szerkesztője. Olyan szervezetek és vállalatok pr-tevékenységét segítette/segíti, mint az ORTT, a Magyar Államkincstár, a Szerencsejáték Zrt., a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Magyar Villamos Művek Rt., a Levegő Munkacsoport, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségi Közalapítványa és a Workania. A pályájuk elején álló tehetséges emberek megszállott támogatója. Kapcsolat: varga.mihaly@prherald.hu

Vélemény, hozzászólás?