Vajda János eredetileg hajózással akart foglalkozni, ma mégis közművelődési asszisztensként és fotósként tevékenykedik. Korán felismerte, hogy ebben a szakmában a mai Magyarországon nem lehet egyedül érvényesülni, mert nem elég jó képeket készíteni, meg is kell azokat ismertetni az emberekkel! Móricz Csaba 2 évvel ezelőtt kezdett el a fotózással komolyan foglalkozni, egyik napról a másikra otthagyva a médiát.

 

A PR Herald Médiaműhelyének legutóbbi beszélgetésén két teljesen különböző, egymástól független életutat és szakmai pályát ismerhettünk meg, amelyek azonban ma már mégis közös irányba tartanak. János és Csaba a Facebook egyik zárt szakmai csoportjának segítségével ismerte meg egymást, fél évvel ezelőtt kezdtek el közösen is dolgozni.

Mindketten autodidakta módon, állandó gyakorlással és mesterek segítségével tanulták meg a technikai eszközök és a beállítások, plánok helyes használatát. Csaba szerint az eredeti képi látásmódot – szokatlan szemszögből megpillantani a témát – egyetlen iskolában, vagy tanfolyamon sem lehet elsajátítani, ez az adottság vagy megvan valakiben, vagy nincs. János épp ellenkezően vélekedik: úgy gondolja, hogy ez szakma tanulható, és tanítható, persze csak akkor, ha megvan valakiben az a bizonyos érzék. A szépség, és az esztétika olyan szabadon értelmezhető fogalmak, melyeknek rengeteg részletszabálya van, amiket meg kell ismerni, hogy később tudatosan lehessen felrúgni azokat.

Szóba került az értékbeli különbség a festészet és fotóművészet között, egy fotókiállítás kulisszatitkai, a technológiai fejlődéssel járó felelőtlen képkészítés és a közösségi médiában kapott visszajelzések hitelessége, vagy gyakori felületessége.

Abban mindketten egyetértettek, hogy a valódi művészet az, amikor a körülöttünk lévő 3D-s világot kétdimenziós síkfelületre leképezed, de úgy, hogy azok is érezzék a virágok illatát, vagy a szélrohamokat, akik csak az elkészült fényképet látják, egy másik térben, egy másik időpillanatban. Amikor egy fotográfián minden egyes kis pont és apró részlet a helyén van, s azt érzi a fotós: ez maga „a nagy bumm”! Elmondásuk szerint a legnehezebb dolog, hogy a saját fotódat megtanuld kívülről szemlélni, így észre tudod venni a hibákat, amikből tanulsz, és amiket később ki tudsz javítani.

A PR Herald Médiaműhelyén jelenlévők a fotográfiáról és a fotóművészetről való izgalmas beszélgetésük során arról is meggyőződtek, hogy egy pillanatfelvétel akkor a legjobb, amikor a készítő szubjektivitását is látjuk visszatükröződni a képen. Ezért van az, hogy minden felvételnek saját, külön háttértörténete van, amit csak az alkotó ismerhet igazán.