A „Mocha Frapuchino” című film nem az első, és talán nem is az utolsó romantikus akció-vígjáték, amit a Budapesten élő, osztrák származású fogorvos, Farid Ajang és két barátja, Nadji Hedjazi és Hans Peterson álmodott filmvászonra. A szabadidejében amatőr filmezéssel foglalkozó Farid szerint ahhoz, hogy a minimális – 99 eurós költségvetésből (SIC!) készült filmprodukció megszülethetett, szükség volt egy közös célra, egy lendületes, fordulatokban gazdag sztorira, és persze a filmben szereplők lelkesedésére is. Minthogy adott volt az ötlet, a kreatív és lelkes stáb, és egy mindenre elszánt, nemzetközi szereplőgárda, így végül elkészült a Mocha Frapuchino.

A stáb tagjai, a bemutatót követő éjszaka

A „Mocha Frapuchino” című 134 perces filmvígjátékban felsorakoznak mindazok az elemek, amik elengedhetetlen kellékei egy izgalmas, egész estét betöltő, mégis szórakoztató romantikus akciófilmnek: a történetben szó van szerelemről, pénzről, háborúról, melyet a társadalmi előítéletekből kitörni vágyó roma kisebbség tagjainak egyedi történetei tovább fűszereznek.
A film mintegy két éven át készült, és az elkészítésében legalább száz önkéntes ember működött közre. A történet a romákkal szembeni klisékkel és társadalmi sztereotípiákkal foglalkozik, egy kicsit másképp.
A film főszereplője egy sikeres, roma származású ügyvéd, aki reménytelenül beleszeret a magyar védelmi miniszter húgába, akinek kezdetben fenntartásai vannak az egyébként jószívű, és kedves fiúval szemben. A lányról, mindenki tudja, hogy hideg, távolságtartó, és megközelíthetetlen, de a kikosarazott fiú mégsem tudja elfelejteni őt. A szerelmi dráma tovább bonyolódik, mikor a munkatársak szíve megesik a szerelmes fiún, Marión, és megszervezik, hogy a fiatalokat rabolják el, hogy közelebb kerülhessenek egymáshoz. A háttérben a kiterjedt terrorista hálózat feje (a végső csapásra készülődve) ördögi tervet eszel ki, melynek része a miniszter húgának elrablása is. A történet tovább bonyolódik, amikor a nyomozásba bevont az Antiterror Egység nevű titkos védelmi különítmény ügynökei beszállnak a macska-egér játék harcba, és az elrabolt lány keresésére indulnak, miközben a régóta körözött, hírhedt maffiavezérhez is egyre közelebb kerülnek. Ahogy a cselekmény lassan kibontakozik, a szereplők jelleme is tovább fejlődik, alakul: kiderül, hogy nem mindig az a jó fiú, aki elsőre annak tűnik, és hogy a zord külső gyakran segítőkész, és érző szívet takar. A szálak végül egybefutnak, és egy fordulattal a történet elérkezik a megoldáshoz, ahol a szereplők és a nézők, szerelmesek és ellenségek egyszerre sóhajthatnak fel, hiszen a gonosz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig jutalmát.
Farid Ajang – a film rendezője –, számára a Mocha Frapuchino forgatása többet jelentett, mint puszta szabadidő eltöltést. Mindamellett, hogy a filmkészítést egy kreatív önmegvalósítási formának tartja, a film eszmei és mögöttes tartalma is mindvégig fontos volt. A rendező elmondja, hogy a forgatás közben voltak természetesen apróbb nehézségeik. A profi felszerelés és forgatáshoz szükséges kellékek hiánya sokszor megnehezítette a szereplők és a rendezők dolgát is. Mivel a történet szereplői közül többen külföldről érkeztek, vagy külföldön élnek, és a film jeleneteinek legnagyobb részét Budapesten, vagy annak környékén vették fel, ezért gyakran nehéz volt megszervezni azt is, hogy a szereplők egy időben egy helyen legyenek jelen. Egyszer egy utcai fegyveres akciójelenet során még a rendőrséggel is meggyűlt a stáb baja, ám visszanézve ezek a kellemetlenségek mind eltörpülnek a barátokkal, ismerősökkel, családtagokkal végzett közös munka és végeredmény mellett.
Faridot a film eszmei mondanivalóján, a romákkal szembeni előítéletek, téves sztereotípiák, a társadalmi kirekesztés, és megítélés elleni küzdelmen túl személyes meggyőződése és motivációja is arra sarkallta, hogy mindvégig lelkesen, a célt szem előtt tartva dolgozzon ezen a projekten. A filmben egy terrorista ellenes ügynököt alakító Farid számára a Mocha Frapuchino megrendezése egyben szolgálati lehetőséget jelent, mellyel fontos társadalmi kérdésekre hívhatja fel a figyelmet, ill. amellyel karitatív célokat tud megvalósítani.
Bár Farid Ajang már egy demokratikus, az emberi és kisebbségi jogokat tiszteletben tartó nyugat-európai országban nőtt fel, de az Iránban máig üldözött vallás, a bahá’í hit követőjeként a fogorvos-rendező átérzi, milyen lehet egy vallási, faji vagy bármilyen kisebbség részeként elnyomva, és a többségi társadalom vagy az állam felől jövő előítéletek közepette élni. Másrészről a rendező a filmbemutatót nagyszerű lehetőségnek tekintette arra is, hogy a jegyek eladásából származó teljes bevételt jótékonysági célokra ajánlja fel.
Az egymillió forintot meghaladó bevételt a film készítői a Nemzetközi Női Alapítványnak adták, akik ebből az összegből három budapesti iskola hátrányos helyzetben lévő száz gyerekének egyszeri napi meleg étkezését tudták biztosítani egy teljes éven keresztül.
A film ünnepélyes bemutatójára a budapesti MOM Park Bevásárlóközpont egyik 550 férőhelyes mozitermében került sor, ahol az eseményt az előítéletek eltörléséről szóló dallal L.L. Junior nyitja meg. A nagyszabású rendezvényen jelen voltak a média és a közélet egyéb ismert szereplői, a premiert követően pedig a szervezők a színészekkel, szereplőkkel történő közös fényképezkedésre, és egy rövid állófogadást követő buliba invitálták a nézőket. A premier után több budapesti multiplex is levetítette a vígjátékot, majd a környező országokban, így Bécsben és Pozsonyban is láthatták a nézők a Mocha Frapuchinót.