MERRE TOVÁBB EURÓPA?

Az angol nyelvben az emigrant a „kivándorlót” jelenti, azt a személyt, aki legtöbbször politikai okok miatt hagyja el a hazáját, míg az immigrant a bevándorló személy, aki egy bizonyos országba érkezik, tehát az emigráció egy ország elhagyása, az immigráció megérkezés egy másik országba.

Az illusztrációk a szerző dokumentumfelvételei
Az illusztrációk a szerző dokumentumfelvételei


A magyar nyelv használja az „emigráns” latin kifejezést, azaz a hazáját elhagyó megnevezését, de rendkívül ritkán használja az „imigráns” szót arra, aki bevándorol egy országba. Mi lehet ennek az oka?
Csak emigráns és migráns van, az, aki elmegy és elmozdul, de a befogadásra nem használja a latin kifejezést. Sok magyarázat lehetséges, de elgondolkodtató, miért fontosabb a „kivándorlók” megnevezése.
Különbséget kellene tenni a migráns személy kategorizálásában. Ha többet használnánk a bevándorlás kifejezést, talán elfogadhatóbbá tenné a nyelv a befogadó cselekvést? Ki tudja.
A migráció oka legtöbbször gazdasági, politikai, gondoljunk csak a tizenkilencedik század eleji írországi nagy éhínség katasztrófára, amikor csoportosan vándoroltak el az írek Amerikába.
Alig vannak emlékeink az első nagy, globális migrációról, amikor 1,8 millió évvel ezelőtt a Homo erectus elindult Afrikából, de vajon milyen reményekkel és milyen csapdákba ütközhetett?
Kétszázezer évvel ezelőtt pedig a Neandertali ember Afrikából eljut Ázsiába, nem menekül senki elől, hanem felfedezőútra indul. Mikor menekülhetett az első ember?
Az ókori görögöknél és egyiptomiaknál már használatos az asylum, a száműzetés, amikor el kell hagynia egyeseknek a saját szülöföldjüket, hazájukat.
Az első modernkori menekültek XIV Lajos korában vergődnek a sorsukkal, amikor a nantes-i eddiktusban az uralkodó kijelenti, hogy a protestantizmusnak vallási túlhatalma van, minden más vallással szemben.
A reformáció korában, 1680-ban a hugenották idejéből erednek az első modern menekültek.
Három évszázadot kell várni – egészen 1967-ig –, amíg jogilag és szociológiailag is megfogalmazzák a „menekült státust”.
A „hajók emberei” kifejezés a hetvenes évektől használatos, hiszen a vietnami háború után hajókon menekültek Vietnámból, Marokkóból, Kubából, Haitiből.
Manapság egyre többet hallunk elsüllyedt bárkákról, ahol csoportos katasztrófák történnek, a líbiai határtól eltávolodva emberek százai fulladnak meg, vagy vallási nézeteltérések miatt kidobják egymást a fedélzetről, a csoportos menekülés közben.

Turós Margaréta felvétele
Turós Margaréta felvétele

Kik a menekültek és mi különbözteti meg őket az emigránsoktól?
Az emigráció önkéntesen választható, amíg a menekült egy háború vagy politikai, gazdasági nehézség miatt rá van kényszerítve a menekülésre.
Iszonyatos szenvedések közepette menekülni kényszerült az a háromezer kisgyermek is a szavannákon át Etiópiából, ahol elpusztították a falvaikat, menekültek azok az afgánok, akik a szélsőséges tálib uralkodás miatt próbálták menteni az életüket, vagy a szírek, akiket egy több éve zajló kíméletlen polgárháború sújt.
A migráció törvényeit E.G. Ravenstein állapította meg 1880-ban, és a modern migráció alapjait képezik.
A legtöbb migráns csak rövid távolságokra utazik.
A hosszabb távokat megtevő migránsok általában biztonságosnak vélt külföldi nagyvárososokba utaznak.
A legtöbb migrációs hullám több lépcsőben, rurális környezetből urbánusba történik
Minden migrációs hullám ellenhullámot vált ki.
A legtöbb migráns felnőttkorú.
A nemzetközi migráns tipikusan fiatal férfi, míg a belső migránsok zöme nő.
002
Ezek a törvények választ adhatnak azokra a kérdésekre, amiket naponta generál a média, kik is jönnek, honnan, hova és milyen szándékkal.
A férfiak nagyobb száma azzal is magyarázható, hogy előremennek munkát keresni, és ha összegyűjtenek egy kis pénzt, kísérletet tesznek a családegyesítésekre.
Gazdasági okokból több férfi emigrál, ami gyakran indokolatlan, vagy eltúlzott félelmet vált ki, különösen a terrorizmus rémétől rettegő befogadó, vagy tranzitországok felületesen tájékozódó, vagy államilag manipulált lakosaiból.
Egyfelől ott az állandó félelem az idegentől, másfelől az a rémület, hogy egy új rendszert erőltet a meglévőre, megbolydítja a régit, azáltal, hogy elveszi a munkát és átírja az uralkodó vallást és rendet.
Minden emigráció létrehozza azt az előítélet-halmazt, amivel meg kell küzdenie, és ami megnehezíti a kétoldalú alkalmazkodást a migráns és a befogadó részéről.
003
A MIGRÁCIÓ OKAI
Gazdasági
Amikor egy elszegényedett országot hagynak el az emberek.
Politikai
Amikor egy háborúból, vagy válságövezetből menekülnek
Kulturális
Amikor egy domináns vallás vagy ideológia, vagy a szabadon választható nevelés lehetetlensége miatt döntenek a távozás mellett.
Környezeti
Természeti katasztrófa miatti költözés és utazás.
Napjainkban a fenti négyfajta emigrációs ok szorosan összefügg, hiszen a politikai migráció sokszor vallási is, és a környezeti katasztrófák sújtotta embercsoportok helyzete egyben gazdasági vonatkozású is. Az okok többfélesége és teljes elkülönítési lehetetlensége is zavaró hatást kelt a migráció folyamatában és megítélésében.
005
Az iszlamizációtól való eltúlzott félelem is szorosan az összefügg a politikai és vallási hatalommal és gazdasági vonatkozásai is vannak.
A jelenkori időkben a világban megindult egy gigantikus népvándorlás, ami legfőképpen gazdasági-politikai okok miatt történik, és ha nem rendeződik a helyzet, akkor újabb világgazdasági krízishez vezethet, elég csak arra utalni, hogy minden globálisssá váló gazdasági válság kegyetlen háborúkat és világégéseket robbantott ki az idők során.
Vajon felkészült-e a láthatólag liberális, állandó lelkiismeret furdalással küzdő, nemzetállamait számon kérő és a melting poat szlogenjeit lebegtető, de valójában konzervatív és zárkózott Európa egy ekkora migrációs boomra?
Az etikai aspektus sokszor kizárja az ésszerűséget és Európa döntéshozóinak most választania kell a humanizmus és a racionalizmus között, ami soha sem volt könnyű, de számolnia kell azzal is, hogy bármi visszaüthet és nem biztos, hogy az eddigi rendszer elég erős lesz azt kibírni.
A kulcs elsüllyedt a tenger mélyén, Európa és Amerika között és valakinek ki kellene halásznia, csak épp azt nem tudni hol van.
Az indiánok már nem találhatják meg és a kihalásra kényszerített afrikai törzsek sem, ahogy az ausztrál maorik sem, tehát maradunk mi mindannyian. De ahhoz, hogy elég legyen az erőnk, előbb meg kellene ismernünk egymást, különben úgy járunk, mint Cook kapitány, akit jó Istenként tiszteltek addig, amíg nem tért vissza tudatlanul a törzs rossz Istenének ünnepén. Ha tudta volna, ha tudtuk volna, ha tudnánk kik ők és ők tudnák, kik vagyunk mi, talán közelebb lennénk egy lépéssel.
De amíg magunk identitása is kétes, hogyan értenénk meg más identitásokat?
Nem a szónak kell elhalkulni, nem az erélyes vitának és vitázásnak, hiszen csak úgy lehet oldani szorongásainkat, hanem a gyűlöletnek és az indulatnak kell múlnia, az előítéletnek ahhoz, hogy megértsük mindazt mi a jó egymás kultúrájában és mi az, ami más, mint a mienkben.
Árral szemben harcolni értelmetlen, inkább a migrációs fluxust kellene kielemezni, a kiindulási helyét, a sebességét, a hatását és a befolyásoló tényezőket, a következményeket és az alternatívákat.
Ami rendkívüli fontos: meg kellene tanulni és szervezni a kultúrák közötti kommunikációt, hiszen enélkül elbeszélünk egymás mellett.
Az emigrációs áradat másik aspektusa a modern rabszolgaság, hiszen a letelepedett emigránsok olcsó munkaerőnek számítanak.
Csak Angliában 2015. januártól júniusig 978 munkaadóból 28-at büntettek meg a fekete munkapiac miatt, a többi alkalmazhatta papírok nélküli illegális bevándorlót, akik ha nem dolgoznak maximálisan éhbérért, bármikor visszaküldhetőek.
Ebben még nincs benne az embercsempészek nagy tömege, akik az emigránsokat teljesen kihasználják.
A hatalmas emigrációs hullám mindenre kihat, megváltoztatja egy ország imázsát, megítélését, átrendezi az állampolgárai közti viszonyokat.
Nagyon óvatosan kell bánni az emigrációs folyamat megítélésével, mert a politikai pártok kihasználják saját érdekeik megerősítésében.
Az emigráció „pillangóhatása” átrendezi a világ helyzetét, gazdaságilag, politikailag, területileg, kulturálisan és technikailag egyaránt.
Már soha sem lesz egy „azelőtti világ”, és úgy a kivándorló, mint a befogadó nehezen dolgozza fel ezt a radikális változást.
006

A kivándorlónak örökké fog hiányozni az otthoni táj, a régi barátok, a gyermekkorban elsajátított viselkedéskultúra, a saját ünnepek, a megszokott rítusok, az anyanyelv, a spontán kommunikációs csatornák, az egyéni ízek, az emlékeket felidéző illatok, a sajátos nemzeti humor.
A befogadó nehezen viseli el az alkalmazkodási kényszert a megbolydított komfortzónájában, ahol a félelem az idegenektől naponként jelen van a további életében.
Mindezzel együtt élni, egy más mentalitású embert kíván. A másik kultúra megismerése adja meg mindig a kulturális sokszínűséget és a saját kultúra identifikációját, hiszen akkor tudunk reflektálni valamire, ha van viszonyítási rendszerünk.
Ezt a kettősséget – a saját identitás megőrzését és a másik ember identitásának tiszteletben tartását – ugyanabban a térben, ezt kell ezekben a hetekben, hónapokban gyakorolnia minden európai embernek, és ha nem is ez a megoldás, eljött az idő, amikor meg kell tanulni és megélni az önazonosságot, fájdalmak és félelmek árán is.
Európa már soha többé nem lesz a régi.
Európa valahonnan messziről integet, de vajon lesz-e ereje és bátorsága visszajönni?
Európa maga is „emigráns” lett a saját terében és idejében.
Valami elmúlt, valami születőben és csak egy újfajta humanizmus adhat feloldást ott, ahol a gyűlölet és az indulat mindent töröl vallások, ideológiák, kultúrák nevében.
Hagyjuk már ezt a lineáris időt és engedjük el magunkat egy körkörös időben, ahol a kezdet és a vég egy.

Author: Turós Margaréta

„Megkülönböztetni a hallgatást – a fecsegéstől, a mélységet – a felület álságos csillogásától, az állandó nevetséges igyekezetet – a bölcsességtől, a ripacsságot – az igaz szótól, a hazug meséket – a természet és természetesség igaz kisugárzásától, az erőltetett imázst – az önmagából eredő Erőtől, a mindenben résztvevő erőlködését – a kívülállóság benne-lévőségétől… – Azt hiszem, ezt tudja az a Tibeti Láma.” - írja Turós Margaréta, aki Szamosújváron, a kis örmény városban, a francia diákforradalom évében, egy fagyos januári napon született. Iskoláit Kolozsváron végzi, az akkori 3-as számú matematika-fizika, mai Báthory Gimnáziumban. A Bolyai Tudományegyetem kémia-fizika szakának befejezése után Budapesten kezd tanítani. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 2003-ig elvégzi a filozófia szakot is, „keresve az élet nagy értelmét”. Diplomamunkáját Emil Cioran pesszimista filozófiájából írja, aki mindmáig szívügye maradt, akár az emigráció és az otthontalanság témái. 2013-ig megszerzi a harmadik egyetemi diplomáját, a miskolci Egyetem Kulturális Antropológia vizuális szakán. Egyórás vizsga-dokumentumfilmjének címe: „Itthontalanság”. Fiatalkora óta rendszeresen fotózik. 2013 óta a PR Herald online lap kulturális antropológia rovatvezetője. 2014-ben az Air France légitársaság országos fotóverseny döntőse, a párizsi Charles de Gaulle repülőteret fotózza. A tanítványaival közös fotókiállítását – „Újpalota: egy pillanatnyi élet” – Szipál Márton nyitotta meg. 2014-ben volt az első önálló, bemutatkozó fotókiállítása – „Színeim története” címmel – a Gozsdu Udvarban. Ezt követően az Izraeli Kulturális Intézetben, a Massolit Galériájában, valamint Indiában, Franciaországban és Kubában is kiállították a fotográfiáit. Öt kontinens 52 országában járt, öt nyelven beszél, „street photographer”-nak vallja magát. tigramave@hotmail.com

Vélemény, hozzászólás?