BOJÁR IVÁN ANDRÁS ÍRÁSA: SIMON WINTERMANS – A BICIKLIZŐ HOLLAND

Sajnos holland. Nevelkedése során nem itatódott át a diktatúra szeretetével, mint e tájon pármillióan. A pécsi tüntetések egyik kezdeményezője. Nagyrabecsülöm.

Bojár Iván András művészettörténész, író, publicista - Portréfotó: Erdőháti Áron

Bojár Iván András művészettörténész, író, publicista – Portréfotó: Erdőháti Áron

 

Akár egy vicc.

Hol tanul meg a holland magyarul? Hát Afrikában! Az élete nagyobb hányadát immáron Pécsett töltő Simon Wintermans, az orfűi pékasszony Füzes Kata férje, német, spanyol, angol és francia nyelvtudása után a magyart tényleg egy afrikai expedíción szedte magára. Ifjú volt és könnyelmű. Meg kíváncsi. Egyetemistaként stoppal errefelé, a vasfüggöny mögötti komor, mégis sajátosan vonzó országba hozta kalandvágya. Pécsett is megfordult, megcsodálta szürkeségét, ahogy legkorábbi pécsi élményemként négy évvel előbb én is ezt a szénporlepte matt tónust őriztem meg emlékeim között. Egyidősek vagyunk. Művészettörténészek. Polgári családok fiai. Máshol és másképp nevelkedtünk. Neki Hága a szülővárosa, ami nekem elfoszló családi anekdota helyszíne, hol apám szállodai szobájából 1970-ben ellopták fényképezőgépét, kommunizmusból jött turistaként különösen becses valutáját. Amikor Simon kinézett lakásuk ablakán, a királyi palota kupoláját nézte. Nekem édesanyám dolgozott a királyi palotában. Ott viszont király is volt hozzá, nálunk meg csak párttitkár. Wintermans a Van Gogh Múzeumban kezdte szakmai életét, én a budapesti Szépművészeti Múzeum Régi Képtárában a páratlan spanyol gyűjtemény El Greco, Zurbaran művei közt. Náluk öt testvér a családban, kereszténydemokrata értékrend, jezsuita gimnázium. Hát nálunk ilyesmiről szó sem eshetett. Munkásőr gimnáziumigazgató, egykelét, ateista konzervatív libertárius miliő. Kettős beszéd: egy otthon, egy a külvilágban. Neki fejlett polgári társadalmi háttér. Mégis nagyon közelinek érzem levetkőzhetetlen kritikai értelmiségi szerepfelfogását, szakadatlan jobbító akaratát, aktivizmusát.

Simon Wintermans - Fotó: Darabos György

Simon Wintermans – Fotó: Darabos György

Szóval Afrika.

Nyolcvanhat nyarán, mikor régiónk erdeinek falevelein, salátáin, mosolygó eprein a csernobili szenny tenyészett, ő egy szabad ország gyermekeként eljött megnézni minket a kommunizmus nevű rezervátum szomorúarcú lakóit. Az első magyar szó, amit e túrán tett magáévá: “nincsen”. Hasonképp jártam ekkoriban Románia városait. A rossz fokozható. Ott én éltem meg viszonylagos szabadságom határtalanságait. Itt ő. Az önmagát és akaratlanul tán új hazáját kereső németalföldi ifjú ekkoriban még komolyan fotózott. Nem is rosszul. Nagyon nem. Franciaországban szerzett magyar barátok hívták meg Egerbe kiállítani. Itt meg már ELTÉs diákoktól hallott Gróf Teleky Sámuelről, ki közel százévvel azelőtt, 1887-88 körül utazóként bejárta “felfedezte” Kenya északi vidékét, s nevét azóta is ott helyiségnevek (Teleky vulkán, Teleky-völgy) őrzik. Az egyetemen ekkor formálódott a Gróf Teleky nyomába szervezett emlékexpedíció. Nem maradhatott le. Éppen ő, a szenvedélyes utazó, aki ekkor már megjárta Mexikót. Az Ikarusszal, glóbuskonzervekkel megtámogatott expedíción aztán mindenki magyarul beszélt. Nem tehetett mást: belejött. A kaland után egyetemi évek jöttek, diploma. Öt év is eltelt, mire visszatért Magyarországra, Pécsre. Tanulni jött, tanítás lett belőle. Cserébe a magyar tudásért pécsieket tanított hollandra. Ezután jött-ment a két ország között. Bő húsz éve, 1996 óta pécsi. Letelepedett, vállalkozásba fogott és sajátjaként tekint az őt körülvevő világra.

Fotó: Darabos György

Fotó: Darabos György

Nem vált magyarrá.

Tökéletesen megtanult, ezt az ittlét alapvető követelményének fogta fel, de megmaradt holland polgárnak, aki kézben tartja az életét, felelős az őt körülvevő világért. Holland maradt, aki akkor is biciklizik, ha a városa hegyoldalban helyezkedik el, nem lapályon mint Németalföld települései. Biciklizik, sőt a kerékpározás messzeföldön ismert szószólója lett. Az EKF idején pattant ki fejéből az ötlet, miért is ne kerekezne el az aktuális helyszínekre Essenből Pécsen át Isztambulig? Végtére is 6600 km az egész. Megtette. Hónapokig ment. Ahol megállt a kultúra követeként kezdeményezett diskurzusokat. Aztán belejött. Amikor a belga Mons és a cseh Plzen volt épp soros a kulturális főváros programban, speciális tandemre tett szert. A távot négyéves Samu fiával teljesítette. Egy hónapig utaztak kettesben apa és fia, éltek át különleges kalandokat. Aludtak kastélyban, sátorban, autóban, családnál, ahol az éj sötétje a fejükre ereszkedett. Ez a túra már nem a kerékpározás ügyéről szólt, nem is a kultúra népeket öszekötő erejéről. Ez róla szólt meg a gyerekről, akinek ez az élmény alapozta meg az apaképét örökre. A figyelemről, amit a gyerekek többséges soha nem kap meg mindennapi terheik alatt nyögő, megélhetésükért futkosó szüleiktől.

Fotó: Darabos György

Fotó: Darabos György

fapapucs, sajt, bringa?

Cinikusan szemlélve, mit adhat egy holland a világnak? A kerékpározás szenvedélyét biztosan. Fapapucsot meg malomkerék méretű gauda sajtot. És tulipánt. Bingo! Az otthona, városa szépsége érdekében éppannyira, mint holland mivoltában elkötelezett polgár mit tehet. Erre nincs recept. Mindenesetre Simon Wintermans új mozgalmat indított. Baranyaszerte holland családok százai élnek a Pécset környező falvak valamelyikében. Havonta egyszer ma is találkozót tartanak az egyetemhez közel egy étteremben. Átbeszélik dolgaikat, ha van ilyen egyáltalán. Simon ezeket az erőket fogta össze, az EKF idejére a vidék hollandjainak jótékony adakozásából vásárolt temérdek tulipánhagymát, hogy Pécs köztereit jóminőségű holland virágok díszítsék. A Tulipécs néven elhíresült akció évekig folytatódott, öt év alatt negyedmillió virághagymát finanszíroztak és ültettek el a vidék hollandjai.
Füzes Kata, a sváb múltú molnárfamília leánya és a hágai polgár találkozása előtt Simon már három magyar-holland leány apja volt orvos feleséggel. A lányok felnőttek, állampolgárságot is kaptak a királynőtől, van köztük, aki már Amszterdamban él. Simon pécsi lett és pécsi maradt. Figyeli magát, családját, a város univerzumában önálló bolygóként pörgő feleségét. Figyeli a magyarokat, minket, közös társadalmunkat, a közösen eltöltött negyed századunk változásait. Aktív értelmiségi, cselekvő ember. Ha Pécs 19. századi múltjában kutatunk kitűnik, a várost akkor a Simon Wintermans-hoz hasonló emberek tették naggyá.

(Bojár Iván András)

 

*

//A szöveg eredeti változata megjelent: Nagy Pécs Könyv (szerzők: Bojár Iván András – Darabos György; megjelenés: 2017-12-19, ISBN: 9786155773006, Kiadó: ITTHON VAN OTTHON SZOLGÁLTATÓ NONPROFIT KFT.)

A könyv megrendelhető ezen a linken