MEGHALT TURÁNYI GÁBOR!

Turányi Gábor - fotó: Bojár Iván András

Tegnap jött a hír. Vártam egy napot, hátha csak vaklárma. Felfoghatatlan. Személyes veszteségemként élem meg, fogalmam sincs, hogy a széles közvélemény mennyire ismerte? Rendes kultúrákban, értelmiségi szférában biztos, hogy éppannyira számontartott és nyomonkövetett szellemi alkotó lenne, mint megbecsült íróink, filmrendezőink, szinészeink. Nagyszerű életmű maradt utána. És a fia, Bence, aki viszi a hivatást tovább. Jó éve, hogy utóljára ebédeltünk együtt. A hetvenediken én köszöntöttem a szakma előtt. Tegnapról mára ez a napsütéses tavaszi köszöntés nekrológgá feketült. Jó utat a fénybe, Gábor, nyugodt örök pihenést! Hatalmas kincs, amit nekünk magad után hagytál.

Mintha csak a múlt héten tébláboltam volna a felújított újlaki plébánia átadásakor. Ő is, én is fiatal emberek vagyunk a belső képemen. Manapság is gyakran megállok ott. Figyelem a gerendák öregedését és figyelem magamat: hogyan hat rám, milyen érzéseket ébreszt újra és újra a finom bejárat, talányos szerkezetű nyitott fedélszék. Az örök árnyékosság, kopott homály. Építészet ez, de csupa érzelem, messziről ideérzett távoli emlékek beszűrődése, költői sejtelmek sora – mint amikor három egymás mellé letett száraz szó összesurlódása egyszeriben fényt fakaszt, s a ragyogásból különös szellem táncol elő. Ezt a varázslatot a 15 méter hosszú eldugott újlaki utcaszakasz, párás emlékű Krúdy regényekből kibontakozó téglakerítés, nekem évtizedek óta hozza. Van olyan jó, mintha nem építész tervezte volna. Csak az idő. Vagy pallérok kezén élő nemzedékek szokásai.

Újlak, plébánia - fotó: Bojár Iván András
Újlak, plébánia – fotó: Bojár Iván András

Nem tudom mit kell elvárni egy kiemelkedő építésztől. Mit építsen? Nagyot? Még nagyobbat? Valamit, ami a város közepére kerül és az általa kreált épülettől többé nem lehet már másnak a panorámát elképzelni többé? Turányi ilyet is tud, olyat is tud. A hajdani Roosevelt, ma Széchenyi téri irodaháza ilyen. Megkerülhetetlen. Ott szerepel minden városi panorámafotón. Jó is, nagy is, mégsem biztos, hogy pont ettől a háztól nagy építész Turányi. Mert az. Az, hiszen egy nehéz nyögésekkel, fájó szakadásokkal vedlő átmeneti korszakban állt biztosan a lábán, sugárzott megnyugtatóan stabil értékrendet, kínált mintát építészi szerepviselésből, mintát formakészletből, anyaghasználatból. Jurcsiktól ő kötötte össze az építész szakma egy alapvetően fontos érzékeny irányzatát a következő nemzedékkel. Ő a híd. Bárki bármilyen utat jár, trappolva vagy lábujjhegyen, de ezen a hídon, ha jó építészetet akart alkotni Magyarországon két-három évtized során, át kellett kelnie.

Villa Budán - fotó: Bojár Iván András
Villa Budán – fotó: Bojár Iván András

Turányi új minőségeket, léptékeket hozott. És új gondolkozást. Villái áttörést, megépülésük éveiben. Nemcsak az eredeti tőkefelhalmozás legújabbkori jelenségét lekísérő pompa, gazdagság miatt. Főleg nem ezért. Legglamúrosabb villái is józanak, tiszták, mindegyik építészet maradt, sosem vált a gazdagság/újgazdagság díszletévé. De ott van a Porcelániuma Herenden. Annál poétikusabb, szabadabb, metaforákkal finomabban átszőtt épület nemigen épült mifelénk. Micsoda belső tágasság kellett ahhoz, hogy valaki ilyen evidensen merész és könnyű legyen? Vagy a Ziegler-üzem Zsámbékon. Pengeélen táncol a semmi és a valami között. Funkcionálisan nyilván minimális igény és esély volt rá, hogy ott a raktárból, gyártó csarnokból nemes architektúra keletkezhessék, de Turányi tudta mi kell hozzá. És a semmi valamivé vált. A semleges állítássá lett. Az érdektelen érdekessé, az unalmas beszédessé, a csúnya széppé.
Ma is így van ez. Turányi ugyanezt képviseli. És ugyanezt a varázslatot tudja.

Porcelánium, Herend - fotó: Bojár Iván András
Porcelánium, Herend – fotó: Bojár Iván András

Visegrádi erdei iskola. Akkor is ott álltam az átadáson. Sőt előtte, amikor Gábor körbevitt. Vass Gyűjtemény Veszprémben. Ugyanez és ugyanígy az élmény. Az első körséta is beégett, és valahányszor visszatérek házának helyszíneire, mindig elkap az izgalom. Turányi azt tudja, amit alig mások: egy-egy terv olyan feladványok, enigmák sorozata, amelyek megértése és megfejtése minden alkalommal kihívást jelentenek. Nem lehet házai mellett elsétálni anélkül, hogy azok tartalmi, de főleg gondolati gazdagságára föl ne figyelnénk. A problematika jön velünk. Évekig ott él belül, ott dolgozik, s amikor legközelebb visszamegyek az akkor már élő, működő házhoz, mindig fölfedezek valami új gondolatot, mi addig előlem rejtve maradt.

Visegrád, Erdei iskola - fotó: Bojár Iván András
Visegrád, Erdei iskola – fotó: Bojár Iván András

Turányi hetven. Szokom a mondatot. Fogalmam sincs, jelent-e ez valóban valamit. Egy üzenete számomra legalábbis biztosan van. Turányi gondolkodásmódjára, ízlésére, habitusára szükség van. Házai örökidejűek. Ilyen minőség megalkotására nagyon kevesek képesek. Divatos bárki lehet, örökidejű csak a legnagyobbak. Ő ilyen.
Azzal az örömmel és sosem múló viszonosságérzéssel, hogy házaival milyen mély és tartós élménynyomokat hagyott bennem, hogy ezeken keresztül mennyire formált engem is, milyen mélyen hatott korának építészetére, nagyon boldog születésnapot kívánok Turányi Gábornak!

Author: Bojár Iván András

BOJÁR IVÁN ANDRÁS (Budapest 1964) művészettörténész, művészeti szakíró, kurátor, közel kétezer cikk, interjú, esszé, tanulmány, novella, memoár és néhány kötet szerzője, vagy szerkesztője. 1989–1994: A Magyar Narancs című lap alapító szerkesztője, 1990–91 során főszerkesztője; 1989–1999: szerteágazó tevékenység az elektronikus média kulturális, művészeti és építészeti műsoraiban. Magyar Televízió: Mezítláb, Kultúrember, Mélyvíz, Múzsa, Kézirat, Repeta, Lyoni omnibusz, Hello Magyarország, Záróra, Publikum c. műsorokban munkatárs, szerkesztő, műsorvezető; 1992–2000: a Café Bábel című társadalomtudományi folyóirat szerkesztője; 1992–1997: óraadó, majd adjunktus a Színház- és Filmművészeti Egyetem Film Tanszakán; 1998–2016: az OCTOGON architecture&design folyóirat alapítója és főszerkesztője; 1999-ben létrehozza az OCTOGON Építészetkritikai Műhelyt (OÉM) ; 2003-ban az általa főszerkesztett OCTOGON Pulitzer-emlékdíjban részesült; 2004-ben munkásságáért a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel díjazzák; 2004-ben megalapítja a Szeretem Budapestet Mozgalmat; 2005-ben a Budapest2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt igazgatója; 2006–2009: az OCTOGONart Galéria megalapítója és működtetője; 2007–2009 között az OCTOGONart Galériával párhuzamosan működteti a Körzőgyár nevű kiállítóhelyet; 2006–2011: Budapest Főváros Közgyűlésének városarculati tanácsnoka, képviselő, majd főpolgármesteri főtanácsadó; 2009–2010: Rádió Café: Építő kritika – a kiskanáltól a villákig című beszélgetőműsor szerkesztője és műsorvezetője; 2013-tól kezdve művészeti írói tevékenysége mindinkább a fotó felé fordul. Cikkeket,tanulmányokat publikál, előadásokat tart fotótémában; 2015-től tevékenysége a szépirodalomra fókuszál, novellákat, irodalmi esszéket, visszaemlékezéseket ír; 2018–2019: az Építészfórum internetes újság főszerkesztője; 2019 júliusában létrehozza a 10 millió Fa környezetvédelmi szervezetet, aminek a vezetője. Számos könyv szerzője. Emellett kiállításokat rendezett a Bartók 32 Galériában, a Műcsarnokban, a Balassi Intézet külföldi helyszínein (Bécs, Párizs, Berlin etc.), a Deák Erika Galériában, a FUGA-ban, az ENSZ székházában Bécsben, valamint közel száz (köztük fotó-) kiállítást az OCTOGONart Galériában és a Körzőgyárban, valamint művészeti vásárokon. Legutóbb, 2016 áprilisában a Mai Manó Házban rendezett kiállítást Hauer Lajos fotográfus számára. 2018-ban édesapja, Bojár Iván életművét mutatta be a 2B Galériában, és Budapest Bizarre címmel csoportos tárlatot rendezett a B111 Loftban. DÍJAI: 1996: Suvenir-díj; 1997: Tell Vilmos-díj, MTV Képzőművészeti Szerkesztőség; 1998: Magyar Lajos-díj, Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ); 1999: Ezüst szög-díj. * FŐBB MŰVEI: • Új magyar építészet (kiáll. kat.), 1998 • Preisich Gábor (monográfia), • Építészek-Vallomások, Budapest, 1999 • Virág Csaba (monográfia), • 100 ház Budapesten a kilencvenes években, Budapest • Kortárs magyar építészet, Budapest. * Káli Nagy Könyv (2018)

Vélemény, hozzászólás?