A Dal 2016 elődöntőjébe jutott a magyar zenei élet elismert zenekara: a Maszkura és a Tücsökraj. Sokak számára meglepő volt, amikor „a legjobb 30 dal” közé bekerülő produkciók között a felsorolásban megpillantottuk a zenekar nevét. Mint kiderült, maguk a zenészek is meglepődtek, amikor a zsűri beválasztotta a „Kinek sírjam?” című produkciójukat az elődöntősök közé. A műsorral kapcsolatos élményekről, az ominózus dalról és a jövőbeli tervekről beszélgettem Maszkurával, aki a legújabb zenei projektjükről is mesélt.

 

– Úgy gondoljátok, hogy „kilógtok a mezőnyből” A Dal 2016 többi produkciójához viszonyítva. Hogy jött az ötlet, hogy elinduljatok a versenyen?
– A Maszkura és a Tücsökraj formációval már 8 éve zenélünk együtt, 5 nagylemezünk van, a legújabb a Tedd ki! – így elmondhatom, hogy már komoly zenei múlt áll a csapatunk mögött. Olyan tánczenét, funk/soul/hiphop muzsikát játszunk, amilyet mi szeretünk, amivel a saját érzés – és gondolatvilágunkat fejezzük ki. A nagybőgősünk, Boros Gábor vetette fel az ötletet, hogy mi lenne, ha jelentkeznénk A Dal 2016 műsorába. Versenydalunk az 5. nagylemezünkön hallható. A verseny nevezési szabályainak megfelelően, ez a dal november 25-ig nem is hangzott el sehol. A Kinek sírjam csak csücsült a polcon, és várta, hogy történjen vele valami jó.
– A zsűri részéről pozitív visszajelzéseket kaptatok, hiszen a tehetség mellett nem lehet elsétálni. Úgy néz ki azonban, hogy itt és most – Frenreisz szavaival élve – a popfejeknek terem babér. Ti nem vagytok azok… vagy mégis? Mi motivált benneteket, miért akartatok bekerülni?
– Korábban is indultunk már kisebb tehetségkutatókon, ezek mind hatalmas élményt jelentettek mindannyiunk számára. Nyertünk már többek közt a „Legjobb szöveg”, és a „Legjobb hangszerelés” kategóriákban, az elismerés pedig nagyon jól esett a mi kis zenekarunknak.
Szerettünk volna valami szépet megmutatni a közönségnek, olyan zenét, ami igazán a miénk. A Kinek sírjam nem erőlködős, nem az a „Stockholmba akarok menni” stílusú nóta. De nem is tipikus hip-hop szöveget írtunk hozzá, hiszen nem társadalomkritika, nem agresszív, hanem egyetemes emberi érzelmek fogalmazódnak meg benne. Ez bárkinek a szívéhez elérhet, hiszen mindenki volt már mélyen.
Célotok volt az, hogy megnyerjétek a versenyt és képviseljétek Magyarországot az Eurovízión, vagy inkább a hazai közönség előtt akartátok megmutatni magatokat?
– Nem számítottunk arra, hogy ez a muzsika be fog kerülni a legjobb 30 dal közé. Ennyi nevező produkciói közül idáig eljutni, úgy gondolom, nagyon szép teljesítmény.
Jó lehetőségnek tartottuk a versenyt arra is, hogy szakmai zsűri mondjon véleményt a munkánkról, és arra, hogy az itthoni közönség is kicsit jobban megismerhessen minket. Velünk szurkoltak a barátok, a család, és így, hogy az idén kipróbáltuk magunkat, nem tartom kizártnak, hogy jövőre is elindulunk majd!
– Hogy éreztétek magatokat az előválogatások során?
– Az előválogatásokat követően semmilyen információt nem kaptunk arról, hogy ki jutott tovább, viszont elhívtak minket a sajtótájékoztatóra. Gondolkoztam is rajta, hogy az A38-on hogyan fog elférni több mint 400 ember, a teljes zenekarok, a sajtósokkal, és a stábbal együtt, de nem foglalkoztam ezzel addig, míg oda nem értünk.
Tényleg nem sejtettem, hogy miért hívtak el bennünket, de amikor a top30-ba kerülő versenyzők neveit tették közzé, egyszer csak elhangzott: Maszkura és a Tücsökraj! Igazán nagy meglepetés volt.

Kattints ide, és hallgasd meg a teljes produkciót!
Forrás:http://www.mediaklikk.hu/video/masodik-elodonto-maszkura-es-a-tucsokraj-siska-finuccsi-kinek-sirjam/
– Milyen volt most szombaton az elődöntő? Nagy volt az izgalom a színfalak mögött, milyen volt A DAL 2016 színpadán játszani?
– A műsor és a versenyhangulat azért eltér attól az atmoszférától, mint amiben eddig rutint szereztünk. Más egy fesztiválon koncertet adni, és más kiállni egy négytagú zsűri elé. Viszont egy előadónak ebben a helyzetben vállalnia kell, hogy az ítészek kezébe adja magát. Olyan szempontból értem ezt, hogy bármilyen kritikát kaphatsz. Természetes, hogy egy produkció nem nyerheti el mindenkinek a tetszését. Az ember zenei ízlésvilága nagyon szubjektív, viszont a zsűri szakmai szempontok alapján mondott véleményt.
Nagyon jól estek Both Miklós szavai – elmondta, hogy régebb óta figyeli a munkásságunkat, és kifejezetten örült, hogy egy ilyen dalszöveg jelent meg a műsorban. Mikor Zséda mondott véleményt éreztem, hogy valóban meghatódott, az ő bíztatása is sokat jelentett a csapatunknak. Még Frenreisz Károly is azt mondta, „bír minket”. Abban teljesen igaza van, hogy a magyar nyelv dallamosságát egy hip-hop alappal összehangolni tényleg nagy kihívás. Sajnos Pierrot véleményére nem jutott idő, pedig kíváncsiak lettünk volna rá, hogy mit gondol a produkciónkról.
A melankolikus hangvételű „Kinek sírjam?” című dal végkicsengése mégis pozitív. Mi ihlette ezt a szerzeményt?
Szeretett édesapám 2011-ben ment el. Az ő távozása, a szülő elvesztése és az a gondolat ihlette a szöveget, hogy ezek után már én leszek az, aki szülővé, apává válik.
Siska vendégelőadóként hozta a saját szövegét, egy szerelmi történetet. Ezzel kiegészülve a dal komorsága egy kicsit oldódik. Egyébként már 2004 óta ismerjük egymást Siskával, FankaDeli kiadójánál voltunk mind a ketten. Régi az ismeretség, jó a barátság köztünk, és ez a mostani közös dalunk is egy nagyobb projekt része, több közös számot is tervezünk a közeljövőben.
Ez a szerzemény valóban a bánatunknak adott hangot, de persze vannak igazán pörgős és vidám hangulatú nótáink is, az egyik kedvencem például a Lady Maga.
– Min dolgoztok jelenleg?
– Van egy teljesen új formációnk, a Poétás, népi és hip-hop stílusban dolgozunk fel Ady verseket. Már készül a lemez, 11 dal lesz rajta, lassan stúdióba vonulunk és véglegesítjük az anyagot. Reméljük, hogy a közönségnek is tetszeni fog, és sikerül úgy átadnunk Ady Endre verseinek mondanivalóját, lüktetését és stílusát, hogy a hangszereléssel, a zene nyelvén is úgy csengjen, ahogy azt egykor maga a költő megálmodta.