Ma harminc éve jött ki a Magyar Narancs első száma. Történelemformáló vágyak, remények buzogtak benne. Bennünk. És hatalmas igazságérzet.

Pár hónappal követtük csak Nagy Imre és mártírtársai temetését, a berlini fal még állt, Romániában Ceausescu ágált mocskos rendszere élén, recsegve, ropogva morzsolódott itt mellettünk a szomszédban, de még fújtatott a hatalmas világbirodalom, a Szovjetunió. Lassan akkora léptékű történelmi idő pergett le azóta, amennyi Nagy Imréék kivégzése és rehabilitálása között. A családom tagjairól ezidő alatt a kommunista titkosok által gyűjtött jelentéseket mégiscsak most, külön kérésre, hosszas várakozást követve, erősen kitakart sorokkal a napokban vehettem kezembe. Nem így gondoltuk. Nyilvánvaló, valami nagyon el lett cseszve itt.

Magyar Narancs anno - fotó: Bojár Iván András

Magyar Narancs anno – fotó: Bojár Iván András

MÁIG ÉL 

Ma harminc éve, hogy kézbe vettük forradalmian üde újságunk első nyomdából jött példányait. Illata itt az orromban ma is. Lap volt, igazi volt. Avantgárd külső, Fe Lugossy Laca grafikáival, és addig nem ismert hang. Menthetetlenül megváltozott valami – ezt az érzést húzta magával. Múltunk nagy pillanata akkor. És meglepő mennyire kis pillanat ez a mai. Egy rissz-rossz savanyú bort sem nyitunk, nem húzódunk össze egy reánk szabott olcsó kocsma alulvilágított sarkában, nemhogy pezsgő pukkanna, konferencia vagy bankett ünnepelné csillárfényes teremben, hogy a rendszerváltás lapja máig él. Vagy akár a tegnapi nap miatt, hogy valami azért csak pislákol a lelkekben ma is a régi tűzből. Akikkel akkor ezt a lapot kezdtük, épp a minap tekerték ki a Civil Rádió nyakát.

SOROS SORS 

A Magyar Narancs a Fidesz lapja volt. Alapítói: Bojár Iván András, Bozóki András, Hegedűs István, Lovas Zoltán, Nagy Gábor, Novák Zsófia, Vágvölgyi B. András, Víg Mónika. Felelős kiadója: Kövér László – ez szerepel az impresszumon. Ahogy a párt, ez is a Soros Alapítvány pénzén keletkezett, jószerével mint szinte minden, pártok, lapok és intézetek, amik a rendszerváltás idején csíráztak, – függetlenül a szervezet eszmei, ideológiai hátterétől. Nem csoda, hogy manapság akkora apparátus, oly sok jólfizetett áramvonalasagyú okoska dolgozik a múlt tényeinek meghamisításán természetes élőhelyükön, a terror házában. Amikor pénz érkezett végre Sorostól a Fidesz választmányához, abból valami csekélyke, éppenhogyelég leesett nekünk is, mi pedig a lappal nagy hatásfokon terjesztettük a fiatal és akkor még tényleg demokratikus szervezet baloldali radikális és liberális szellemiségét.

fotó: Bojár Iván András

Magyar Narancs anno – fotó: Bojár Iván András

Szinte gyerekek voltunk. Személy szerint huszonöt éves. Fertőzetlen nyers hangon ordítottunk bele a tétova, addigi helyét és szerepét veszített sajtóba. Új nyelvet, megfrissült újságírást hoztunk, melyből később a Tilos Rádió, az Index, de még a Pesti Srácok kényszeredetten informális újságírói stílusa is származik. Nagyképűségnek tűnhet ez a kijelentés, de aki irodalomtörténeti módszerekkel nyálazza végig a bennünket megelőző évtizedek magyar újságjait, azokban papundekli ízű, szürke-öltönyös mondatokkal találkozik, összecsapott bokájú hivatalos nyelvezettel. Ezt robbantottuk fel. Ha ennek a harminc évnek van a Magyar Narancshoz köthető sajtótörténeti tette, mindenekelőtt ez az.

Huszonöt éves voltam. Az ezt megelőző nyolcvanas éveket látszatléttel, kibekkelve töltöttem, ahogy apámék nemzedékén láttam – kicsinyes alkut kötve a sorssal, a hellyel, ahol élünk, liftekben elsuttogott, tenyérberöhögős politikai viccekkel, ki-sem-kell-mondanunk összenézéssel is mindenki-mindent-ért hangulattal. Utáltam ezt. Utáltam a sok bornírt hájfejű komenistát, emilyen sok egykorvolt fidesz-alapító ismerősöm, szerzőtársam lett az évtizedek során. Harminc éve nézem hogy éppoly romlottak, rossz ízlésű beszűkült fajankók lettek, legfeljebb mohón harácsolóbbak, mint akik és ami ellen együtt lázadtunk akkor, ami ellen együtt kezdtünk el kitalálni egy új hazát.

Haza nem lett, csak kölcsönösen keresztbe kompromittált bűnszervezet, régi haverjaim maffiacsaládja, akkor még meg sem született gyerekekre íratott milliárdok, nemzeti offshore.

Magyar Narancs anno - fotó: Bojár Iván András

Magyar Narancs anno – fotó: Bojár Iván András

TEKERGŐ ÉLETUTAK 

Kölyök voltam és a legnagyobbakkal írtam egy papírra. Fejtő, Konrád, Faludy, és még sokan a magyar szellemtörténet Parnasszusáról. Az irodalom, filozófia, szociológia, jog és közgazdaság-tudomány elmúlt évtizedeinek meghatározó, mára történelmi hímporral lepett nevei vették körül az enyémet – tőlük tanultam írni, látni összefüggéseket, tartást, nagylevegővel létezést.

A Magyar Narancs, pontosan tudom, nemcsak nekem a publikus életem alapja. Mi alapítók után több újabb nemzedék is innen indult, innen rajzott szét aztán a sajtó, a politika, a művészeti élet, vagy az egyetemi szféra felé. Volt aki korán halt, mint a lap gründolását kezdeményező Víg Mónika, kinek én is köszönhetem, hogy már a start előtt ott lehettem. Néhányan az egyetemi világban viszonylag biztos egzisztenciára leltek. Lettek nagy éhenhalóművészeink, stílusos és jellegzetes kelet-európai tönkremenőink, volt akit bársonyszékig vezetett az innen induló út, s vannak jómódú havifixes, kisebb-nagyobb fideszmutyikba ma is beengedett opportunistáink is számosan.

HB2U!

Élet. Ez történik velünk, semmi különös. A Magyar Narancs című háromkötetes nagyregény lapjain sorsok és eszmék forognak, hemperegnek sárban, s kapnak időnként kegyelmes égi megvilágítást. Számomra a Magyar Narancs és résztvevőinek, hősi és súlytalan köznapi sorsa akkor is értelmező keret, ha 1994 februárja óta egy sor írásom nem jelent meg ott. E szilencium is negyedszázados immár. Viszont boldogít a tudat, hogy a jelek szerint alapítani, na azt aztán nagyon tudhatok. Ez és a másik általam életre hívott lapom, az Octogon is huszonegy éve él, működik, ha manapság elcsámpult kiskorrupt üzenetekkel is, de pislákol. A Narancs pozíciója stabilabb maradt, nem szívta fel a NER, mint fehér porcsíkot az Adrián ringó bérjacht asztaláról. Nem radikális már, rosszul is állna középkorú úrnak, de a szellem és a gondolkodás szabadságának szűkülő terű szigete. Maradjon is így. További boldog és hasznos éveket neki!

Bojár Iván András - fotó: origo.hu

Bojár Iván András – fotó: origo.hu