A novellából megismerhetjük egy női hajléktalanszálló lakói, szociális munkásai életét -, a cigány származású Kata beilleszkedésének nehézségeit és egy különös barátság történetét.

Kata minden reggel arra ébredt, hogy Anna órákig matat. Halk csörgés, pici csörömpölés, ezt ide, azt odatette. Korán kelt, hogy sietnie kell dolgozni, de csak járkált a szobából ki-be, állt a szekrényénél, halkan dudorászott, és még késő délelőtt is otthon volt, miközben sűrűn mondta, hogy mindjárt indul, de nem és még mindig nem, mert ezt még elhelyezte, azt kisimította, élére igazította: mire végre elindult, Kata idegileg totálkár volt.

illusztráció -fotó: BMSZKI

illusztráció -fotó: BMSZKI

A kiemelt hajléktalan szálló kétemeletes panel, a bekerülőknek szociális alapon kilencezerhatszáz forint a lakhatás.
A szobák: kis előtér, ahol a hűtőszekrény és négy gardróbszekrény, kettő-kettő egy-egy oldalon. Innen nyílik a hosszúkás téglalap szoba. A fal mellett belépéskor két ágy jobbra és balra is a fal mellett, lejjebb ugyanúgy még kettő, nagy ablak, előtte kisasztalon a televízió, minimál-csomagos kábelszolgáltatással. Az ágyak fölött polc, mellettük kis éjjeliszekrény. A szoba tartozéka még egy asztal négy székkel, mely többnyire az is ablak előtt van. A szálló minden szobájának azonos a berendezése.
Közös a konyha és a fürdő is a folyosó végén: konditerem a földszinten. A portán kifelé le kell adni a szobakulcsot. Ha valami panasz van, ott ülnek az ügyeletes szociális munkások. A lakók nem beszélnek többnyire magukról, hanem a tévéműsorokról és a politikáról: ez a két téma leginkább az általános.

A szálló körül rengeteg a varjú: nem csak télen, hogyha fáznak és bejönnek a városba, hanem valamiért mindig. Szép zöldövezet, hiába a lakótelep köröskörül fákkal és sportpályával is -, meg néhány presszó. Nem messze a főútvonal, ahonnét a busz pillanatok alatt berepít a belvárosba: mindez nem zavarja a madarakat, ott bóklásznak mindenhol.

Anna szegedi, tíz éve jött fel Budapestre, hogy munkát találjon: csecsemő osztályon volt szaknővér, de tanítóképző végzettsége is van. Szolid nő, tisztaságmániával, közepes alkatú, fehér bőrű, világosbarna haja vállig ér, kék a szeme.
A lánya huszonhárom éves, a gyerek apja elhagyta, előtte csalta fűvel–fával. Annának azóta nincs szexuális kapcsolata senkivel, ennek már húsz éve: ő most negyvenöt.
Bigott keresztény, vasárnaponként gyülekezetbe járt. A szobában az ágya és környéke mindenféle vallásos szórólappal és újsággal volt teli, több órát szentelt ezek rendezgetésére, pontos egymáshoz illesztgetésére minden nap.

Kata cigány: sötétbarna a szeme és a haja is -, a bőre nem. Intézetben nőtt fel, ott mondták neki, hogy az. Nem ismerte a szüleit.
Kilakoltatták, miután a férje lelépett -, gyerekük nem született -, egyedül már nem tudta fizetni a svájci frank alapú jelzálogkölcsönt, amelyet még együtt vettek fel és a megállapodás szerint tizenkétezer ötszáz forint lett volna havonta, de a szerződésmegkötés után nem sokkal, már közel nyolcvanezerre ugrott a törlesztő díj.
Az érettségizett Kata titkárnőként dolgozott korábban egy irodában, de leépítették -, munkanélküli lett. Hónapról, hónapra úszott a rezsivel és a kölcsön fizetésével, melyet csak görgetett maga előtt a késedelmi kamatokkal együtt, végül a hajléktalanszállón kötött ki. Közmunkásként szemetet szedett a parkokban, vagy a bicikli utak mentén.
Amíg házasságban élt, a férje sűrűn vitte haza a barátait -, olyankor ittak a konyhában. Negyven év körüliek voltak, rockerek: elakadt kamaszok. Részegen Eddát hallgattak, P. Mobilt, Led Zeppelint, miközben söröztek, politizáltak, zsidóztak és cigányoztak. Véreim! – üvöltötték részegen, a magyar hazát nem adjuk! Hogy Katát elhagyta a párja, annak az egyik oka a nő cigánysága volt, amelyet nem vállalt a haverok előtt – a másik, hogy amikor munkanélküli lett, a férje kijelentette, hogy lám mégiscsak kiütközött a lehúzós cigány vére -, ő nem tarja el.

illusztráció - rockerek - fotó: pecsma

illusztráció – rockerek – fotó: pecsma

Kata a hajléktalanszállón először nem Annához, hanem őt megelőzően az emeleti 23-as szobába került: vele együtt négyen laktak ott.

Edit lánya eladta a szép, nagy lakásukat, hogy majd vesz neki egy kisebbet, mert építkeznének, és ahhoz kell a pénz. Férje és két kamasz gyereke van: a házuk már kész két éve és Edit aggódott, ha nem érte őket utol telefonon, mert parázott, hogy ott felejtik a szállón és öregségére annyi neki. Minden hétvégén főzött, úgy látogatta meg őket, olyankor náluk is aludt. Csak a családja érdekelte, semmi más.

Julit elhagyta a férje egy fiatalabb, soványabbért. Amíg tudott albérletezett a kamasz lányával, de nem bírta fizetni: így került a szállóra, a gyermek pedig intézetbe. Minden hétvégén látogatta, ingyenes programokat nézett a neten, készült a találkozókra. Titokban a “bal-lib” oldalnak drukkolt, rájuk is szavazott, de nem merte mondani hangosan, mert Zsuzsának ez nem tetszett volna. Abban bízott, hogy majd több szociális bérlakás épül és kiutalnak neki egyet.

A közérti pénztáros Zsuzsa első két férje cigány volt, a harmadik nem, viszont az verte: a fiával menekülnie kellett. Folyik a válópere, és a lakásmegosztás -, amíg az tart, addig a szállón lakik. Korábban kosarazott, egy fejjel magasabb volt mindenkitől. Derékban kicsit előredőlve járt, a könyökét az oldalához szorítva csak az alsó karjaival gesztikulált beszéd közben: ez a marionett szerű mozgás a jellegzetessége, kicsit rázta is a fejét hozzá. Kreol bőrű, festett mahagóni vörös haját csattal fogta össze hátul.
Jobbikos szimpatizánsként hangosan cigányozott, hogy majd azok ezt a tolvajnépséget rendbe szedik, ne éljenek a társadalom nyakán. Esténként, mikor mesélt az életéről, visszasírta korábbi párjait. Nem vette észre a tartalmi disszonanciát.

Zsuzsa antréja az volt Katánál, hogy kölcsönkérte a dohányát, megígérve, hogy még az este visszaadja neki, amikor majd vesz magának. Nem így történt. Kérdésre Zsuzsa vállát vonva röviden elintézte annyival, hogy így járt és kész. Kata pénteken költözött be a szállóra, a hétvégére nem volt mit szívnia, Zsuzsa viszont folyamatosan cigizett.
Nem volt szabad a szobában dohányozni, a házirend szerint le kellett menni az épület elé, a kijelölt helyre, mert akiket a szociális munkások rajtakaptak, azt kitiltották huszonnégy órára, mehetett ahová látott, viszont ennek ellenére megegyeztek a szobatársak, hogy titokban zárt ajtónál, nyitott ablaknál kényelemből szabályt szegnek.
Azon a hétvégén mindenki cigizett, csak Kata nem, – neki nem volt: így járt. Ez a tüske azzal fúródott mélyebbre, hogy Zsuzsa a költözés során nem engedte, hogy megkereshesse a maga helyét a szobában, hanem nyíltan kijelentette: csak oda pakolhat, ahová ő megengedi. A másik két nő összenézett ilyenkor, de nem szóltak bele. Zsuzsa őket is terrorizálta: az egyik mosott, a másik főzött rá.

Ezt úgy érte el például, hogy Juli szerette esténként nézni az akciófilmeket az RTL-en, vagy a TV2-ön, illetve vasárnap délelőtt a rajzfilmeket. Zsuzsa azt mondta neki, hogy felőle azt néz, amit akar, viszont cserébe mossa ki azt a pár ruhadarabot, amit odatett nejlon szatyorban az ágya mellé. Ezt persze rendszeresen. És Juli mosott, hogy tévézhessen.
Edit egy plázában takarított, korán kelt, ha dolgozni ment, és reggelente a kávé mellé láncdohányzott, Zsuzsa ezt kifogásolta, Editnek meg kellett, hogy jól induljon a napja. Mikor főzött a családjának, hazalátogatás előtt, Zsuzsa segédkezett ezt-azt megpucolni neki, és aztán közösen ettek. Ha Edit nem kínálta meg, jöttek a reggeli morgolódások, ha megkínálta béke volt.

Kata, amikor kiismerte a kapcsolati dinamikát a szobában, a képtelen terrorra felháborodott, de a békesség kedvéért nem szólt bele a dolgokba, mert Zsuzsa rendszeresen emlegette, hogy az igazgatónő a barátnője, amivel azt érzékeltette, hogy bármikor kirúgathatja, és azt is figyelembe vette, hogy ha a két másik felnőtt nő belement a megalázó barterbe, akkor az az ő döntésük.

Ha nagyon feszült volt a légkör, inkább lement a szálló elé cigizni. Ott etette a varjakat kenyérmaradékkal. Az egyiket később már megismerte, kereste, ha nem látta, vajon merre van: csak ezek voltak nyugodt, szeretetteli percek.

Végül is a biztosítékot nem az vágta ki Katában, hogy Zsuzsa cigányozik -, azt már megszokta -, hanem az, hogy amikor nem volt otthon, akkor kemény pornót nézett a számítógépén. Igaz, megengedte neki a békesség kedvéért, hogy használja, de ezekről az oldalakról vírust kapott az operációs rendszer és a minduntalan felugró reklámablakokban megjelenő gusztustalan képek kitörölhetetlenek lettek. Kata tudta, hogy csak újratelepítéssel szüntethető meg: pénze pedig nem volt szervizre.  Ez volt az utolsó csepp a pohárban: kiakadt.

Szólt a szociális munkásoknak, hogy Zsuzsa milyen, hogy terroroskodik a szobatársakkal és vele is, erre azt mondták, hogy mindkettőt kivágják, ha nem lesz béke, jöjjenek ki egymással, ha tetszik, ha nem. Katának fontos, hogy megértse: a lakók mindenfélével zaklatják őket, nem tudnak igazságot tenni, viszont a cirkusz nem hiányzik senkinek ezért, aki balhés, ha igaza van, ha nincs, annak mennie kell azonnal, vagy nem hosszabbítják meg a lakhatási szerződését.  Viszont, hogy enyhítsenek a feszültségen Katát kábé egy hét múlva áthelyezték a 24-esbe Anna mellé.

illusztráció - ismeretlen fotós

illusztráció – ismeretlen fotós

Sivár volt a szoba, bútorokon kívül semmi, csak Anna ágyán volt precízen hajtogatva a takaró. Két ágy üresen, beköltöző lakóra várva. Kata igyekezett otthonosabbá tenni a lakteret, mert sehol egy virág, se egy kép a falon: úgy fogalmazta meg magának, hogy legyen egy kis lélek otthon, ha megjön a munkából.

Amikor Kata evett, olyankor Anna mellé ült az asztalhoz és mélyeket sóhajtozott, miközben a tenyérnyi kis fehér láboskájából kábé egy deci tejet kanalazgatott. – Nincs mit enned, kérdi a nőtől. Nem rég helyezkedett el a csavargyárban, mondta, szalag mellé és van még két hét az első fizetésig.

Kata onnantól kezdve figyelt rá, hogy úgy vegyen kenyeret a következő napokban, hogy a másiknak is jusson. Anna még pár napig eljárt dolgozni, aztán nem ment többet. Azt mondta nem kell ember, hogy sokan vannak, még fel sem vették, különben is próbaidős volt. Úgyhogy könyvtárakba járt internetezni, állást keresni, legalábbis ezt mondta. Meg azt is, hogy nem fog kétkezi munkát végezni, mert ő sokkal többre hivatott.

Egy hét múlva Anna azzal fogadta, hogy ő is főzött neki. Kata belenézett a lábosba: üres vegetaleves volt benne, mégis elfogadta, ne legyen megalázó a másiknak, hogy alulértékeli, amit kínál.
Mikor megette -, pontosabban megitta, Anna megszólalt: cserébe a levesért, mosogass el. Kata soha nem kért ilyesmit Annától, nem csicskáztatta, amit adott, szívből adta, és azért is, mert Anna elvette a sóhajtozással az étvágyát. Nézte, hogy mit kéne elmosogatnia. Hát Anna tányérjait, poharait -, legalább egy heti mosatlanját.
Elképedt: a levesért cserébe? Mi van veled? – kérdezte, és elkezdett odafigyelni a dolgokra.

Többet nem kínálta semmivel, viszont észrevette, hogy ettől fogva gyorsabban fogy a kávé, a sampon, a mosószer, majd egy rúd szalámi is eltűnt. Kata a közmunkán kábé negyvenezer forintot keresett, mellette takarítani járt.  Anna hol a szalámi, kérdezte.  Azt te etted meg, nem én. Kata, nem hitt a szemének: a nő eközben mosolygott.

Kata nem szólt vissza, már ismerte a szociális munkások álláspontját a vitás helyzetekről: inkább leült olvasni. Már tudta, hogy Anna a kereszténységét arra használja, hogyha lop, ne gondoljon rá senki, vagy ne kérdőjelezzék meg a tagadását, ha szóba kerülne. Kata ilyen emberrel még nem találkozott.
Aznap nem, viszont a következő napok valamelyikén Anna feljelentette a szociális munkásoknál, hogy dohányzik a szoba ablakában. Ketten jöttek, hogy ellenőrzés van, érzik a szagot: azonnali kitiltás huszonnégy órára. Kata húsz percet kapott, hogy elhagyja az épületet.

illusztráció - fotó: depositphotos

illusztráció – fotó: depositphotos

Állt éjszaka a szálló előtt, késő volt, nem volt senkije -, nem volt hová mennie. Félig leheveredett a padra, ahol cigizni szoktak: egyszer csak megjelent az ismerős varjú.  A titkos barátja. A kövérre hízott madár ott ült nem messze egy karón, amelyhez egy kis akácfa volt kötve.

Arra jött egy fiatal fiú, részeg volt, – leült ő is. Kérsz egy cigit – kérdezte, Kata bólintott, a madár nem mozdult, – a részeg fiú nem is látta: tekert egy cigit, rágyújtottak. Aztán a fiú indult, fáradt volt, nyirkos az idő, szerencsére nem esett. Tekert még pár szál cigit későbbre és lelépett.

Kata nézte a madarat, az meg őt, néha repült egy kört, aztán visszaszállt a karóra, ahol gubbasztott reggelig. Ahogy telt az idő sok mindent átgondolt: a cigányságát, a vágyait, a kilátásait. Valami megváltozott akkor benne -, és függetlenül a korától, ezen az éjszakán Kata valóban felnőtt.