Heni narkózott, junky életet élt, lakott százfelé, utazott ezerfelé, kereste, hol lesz nyugalma, sokszor menekülnie is kellett: volt már annyi minden az életében, de legalább megismerte magát.
Egy fiatal lány élete Magyarországon, – kalandjai és munkavállalói tapasztalatai Cipruson. 

Heni tizenhárom volt, mikor elváltak a szülei, – hirtelen történt minden, robbanásszerűen. Az apja egy ugyanolyan nevű nővel állt össze, – az anyját ez zavarta, akinek meg egy tizenkét évvel fiatalabb rocker volt a szeretője. Az apja buddhista lett, tai-chi-ra járt és edzőtermekbe: állandóan meditált az új asszony mellett is -, így nem kellett beszélgetnie vele.

Mikor a rocker Heniékhez költözött, ivott és az anyjával együtt verte őket, a nyugalomnak annyi volt: mindig állt a cirkusz. Iskola után csavargott: csak haza ne! Harmadikosként kimaradt a gimiből, pedig szerette. Színésznek készült, drámatagozatra járt, perfekt megtanult angolul, és mégis -, akkorra már kemény smoker volt: sokat füvezett.

illusztráció

illusztráció

A szülei válása óta drogozott. Ha otthon megverték, elindult valamerre, aztán bevalamizve pengével össze-vissza vagdalta a csuklóján és az alkarján a bőrét: ez nyugtatta meg. Hosszú ujjú cuccokat viselt, hogy ne látszódjon. Mikor az anyja észrevette, befektette egy kórházba, ahol nyugtatózták. Négy hónap szedálás után megszökött, de nem ment haza. Nem mert.

A mánia-depressziója pár éve kezdődött. A diagnózist a kórházi doktornő állapította meg, aki utána azért mondott fel, mert nem tudta kihozni őt a betegségből. Szar ez a kórház, mondta: gyógyszergyártó cégekkel szerződtünk, és azért tartunk bent betegeket, hogy legyen mit eladni. Így mondta, direktben. Mikor lelépett, tartotta vele a kapcsolatot, aztán nem tudja miért, elszakadtak. Julinak hívták. Fiatal pszichológusnő volt, huszonhét éves.

Miután kiszökött a kórházból, csavargott -, nem tudta hogyan, de egyik nap lekeveredett a Tabánba. Meglátott egy csoportot, néhányan bámészkodtak körülöttük, – Heni is odament: épp tűz-zsonglőrködtek és doboltak. Éjbeforduló napnyugta, delejes kép, – igazi varázslatot látott. Később megtudta, hogy ott gyülekezik ez a junky társaság minden szerdán. Elkezdett tanulni tűz-zsonglőrködni, később pedig dobolni. Rita tanította, akivel aztán Horvátországba is elmentek. Heni akkor már nagyon jól tüzezett és elég jól dobolt, így tudott már pénzt is keresni vele. Mindeközben masszívan szívott, kreatívan sokat mozgott, rengeteg előadást tartottak. Büszke is volt rá! A csapat pótolta a családját, mert velük nem tartotta a kapcsolatot.

Horvátországban alakítottak egy zsonglőrtábort Ritával, és ott vallotta meg először a lány, hogy a lányokat szereti. Soha nem volt köztük semmi, de végig szerelmes volt belé. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel -, inkább tanítgatta gitározni.
A társaság által ismerte meg Pétert, aki híres zsonglőr-csoportokat menedzselt, – külföldre is, – köztük a saját cégét. Nagyban nyomták.

illusztráció

illusztráció

Tizenkilenc volt már, iszonyú sokat narkózott: szpíd, extasy, lsd. Egy nap váratlanul döntött: elmegy Ciprusra, akkor már kész volt idegileg egy ideje.
Nem Magyarországról indult a repülőgép, hanem Bécsből. Péter, a közvetítője adott neki nyolcvanezret az utazásra, és mondta, hogy menjen le Győrbe, este utána megy, majd onnan másnap reggel elviszi kocsival Bécsbe. Leutazott ugyan, de nem ment el hozzá, pedig megbeszélték, hogy az ottani bérelt kecójában találkoznak.

Éjjel a győri új barátaival a nyolcvanból hetvenet elnarkózott, nem aludt egy percet sem. Másnap reggel odatévelyedett Péterhez: most, azonnal takarodjunk Ciprusra! Elindultak Bécsbe, amíg vezetett, aludt a kocsiban. Aztán útközben megálltak valami mező szélén, dugtak, – ő félig eszméletlen volt.
Végre a bécsi reptér, becsekkoltak, – hülyeségeket beszélt, fázott, még mindig nagyon be volt állva. Parázott, hogy megtalálják-e nála a két extasyt a vámosok, de szerencséjére kiderült, hogy a bőrönd zsebe ahova rejtette, lyukas volt és valahol kiestek a tabletták.

Ciprus térképe

Ciprus térképe

Leszállt a gép Larnacán, – ahol a megbeszéltek ellenére nem várta senki. Addigra már kitisztult és rájött: nincsen pénze és a telefonja sem működik. Maradt konkrétan tízezer forintja, amit viszont elfelejtett euróra váltani. Állt: most mit csináljon? Volt egy papír cetlije, amin ennyi állt: Janis és egy telefonszám. De, hogy milyen Janis, az nem. Várt két órát, már elege volt, de nem tudta, hogy merre, hova tovább. Támadt egy ötlete: odament egy taxishoz, Cipruson szinte mindenki beszél angolul.
– Nincs telefonom, itt ez a szám, odaadom a bőröndömet, mindenemet, csak hívjuk már fel ezt a faszt.
– Janis? Ki az a Janis? – kérdezte a férfi.
Heni mondta, hogy van a pasinak egy bárja Limassolban, és tűzzsonglőrként ott fog dolgozni. Úgy volt, hogy idejön érte, de nincsen itt. Már hajnal kettő körül járt. Várjon – mondta a taxis. Elvitte a cetlit, rohangált jobbra-balra, telefonált, más sofőrökkel is beszélt, aztán visszajött. Ó, Janist mindenki ismeri Ciprus görög oldalán. Jó barátjuk, hogy a pasi nagyon nagy forma, és ismeri a bárt is, amelynek a tulajdonosa.

Larnaca reptér - Ciprus

Larnaca reptér – Ciprus

Heninek közben eszébe jutott: biztos eladják kurvának, nem baj, majd elszökik. Tényleg nem tudta mit csináljon, csak menjenek már onnan. A taxis hívta Janist: a válasz, hogy két óra múlva ott vannak érte a bárból. Két óra múlva tényleg jött egy autó, három, tagbaszakadt szőrös göröggel, hogy hol a lány. Hogy akkor viszik. A szívroham kerülgette, tényleg. Beült a kocsiba és nézte, hogy a biztonsági zárakat lezárták-e, túl hangos a zene, nem értette miről beszélnek, biztos nem is akarják, hogy hallja, paranoiája volt, félt mindentől.

Larnacából átmentek Limassolba: megálltak az apartmannál. Nem nyílt a szoba ajtaja, akkor másik kulcs kell, az egyik alak elment, visszajött, mintha órák teltek volna el. Heni tényleg azt hitte, hogy neki vége: kussolt, felmérte a terepet, próbált a gesztikulációikból információt nyerni. Berakták a bőröndjét az apartmanba, odaadták a kulcsot és mondták, hogy másnap reggel tízkor jönnek érte. Hát -, gondolta: akkor én most kurva vagyok ezek szerint.

Kiment. Látta, hogy nagy a ház, nyitott belső udvarral. Próbált beszélgetni az ott élő emberekkel, és kiderült, hogy mindenki más nemzetiségű, többnyire bolgár és török munkások. Kérdezte, hogy vannak-e itt kurvák. Azok nem itt vannak, mit képzelsz? Elmesélte nekik a sztorit. Inkább menjen aludni, majd meglátja, nem lesz semmi baj.

Étterem Limassolban

Étterem Limassolban

És tényleg, másnap tízre érte jött egy nagyon jó pasi: menjenek, hozza a tüzes cuccait is, – és hogy hol vegyenek petróleumot. Kezdett megnyugodni. Mikor kiderült, hogy Ciprus leghíresebb bárjában fog tűz-zsonglőrködni, akkor viszont már minden királyság volt. Fizették az apartmanját, az ellátást, a petróleumot, amivel a buzogányok égnek. Minden korrekt volt, viszont a bérét visszatartották.
Úgy volt, hogy naponta fizetsz, – mondta Janisnak, – eltelt két hét, és még nem kaptam semmit.
– Akkor kéthetente fizetek.
– Jó, az már letelt, mondta a lány.
– Figyelj, majd beszélünk róla, -és próbálta terelni a témát világgá Janis.
Heni hagyta, aztán eltelt még egy hónap.
– Janis, nem adtál még pénzt, egy előadásért ötven eurót fizetsz, ebben állapodtunk meg. Ebből én még egy szemernyit sem láttam. Az egy dolog, hogy bejöttök a lakásomba és feltöltitek a hűtőt, – tényleg ez volt, mire felkelt, fel volt töltve mindenféle ennivalóval, – ezt én nem kértem: és még nem fizettetek semmit. Közben Heni magában: most megint mi lesz?

Ez idő alatt kétszer volt netkávézóban. Péter írt egy e-mailt, hogy Cipruson él egy magyar ismerőse, Feri. Ha van kedve, találkozzon vele. Megírta a számát is.
Mondta Janisnak: fizess ki, mert a semmiből nem tudok élni. Az egy dolog, hogy tele van a hűtő, de nekem pénz kell, itt dolgozom, és szeretném látni ennek az értelmét.
Hogy ő mit képzel, – replikázott Janis. Összekaptak. Hogy takarodjon a bárból, de az apartmanból is. Heninek sem kellett több, ugyanúgy visszaugatott. Mondta: nem takarodok, add ide a pénzem.
Janis adott neki összesen kétszáz eurót. Négynapi bérét, egy havi helyett.
Heni összepakolt az apartmanban és közben telefonon hívta Ferit. Csörgött – csörgött, nem vette fel. Párszor próbálta, – akkor már egy ideje ott dekkolt a Four Seasons előtt. Gondolta, hogy stoppol, vagy valamit kitalál, még nem tudta, hogy mit.  

Four Season hotel - Ciprus-Limassol

Four Season hotel – Ciprus -Limassol

Egyszer csak visszahívta Feri, angolul beszélt, hogy volt egy nem fogadott hívása. Szia, Heni vagyok, ez és ez a helyzet, – öt percben elmondta, hogy mi van. Erre a fiú: hú, be vagyok rúgva, de van kocsim, érted megyek, jó? Várj egy órát és maradj a hotel előtt. Persze, mondta Heni. Várt – várt és félórán belül megérkezett Feri. Kiszállt a kocsijából és hangosan szólongatta magyarul. Hihetetlen, de érte jött! Aztán nála lakott két hétig, csak őt is a kefélési rohamai miatt kellett otthagynia. Akkor már volt új munkahelye, – együtt indultak el dolgozni. Feri fogta és kibaszta a kocsiból menet közben: de, tényleg. Hogy takarodjon. Hogy miért nem dug vele? Heni mondta, hogy hagyja őt békén: ha nem dughatsz meg, akkor takarodjak? Istenem, mint a negyedikes alsósok!

Ferinél külön szobája volt, de a fiú vagy átment hozzá, vagy minden nap más kurvát kefélt. Valami bőrbetegsége volt, Heni nem tudta mi, – furcsa kiütések voltak a fiú bőrén. Nagyon taszította. És folyton úgy be volt rúgva, hogy arra szó nincs. Heni is vendéglátós, ez nem szokta idegesíteni, sokszor volt ő is részeg, de ez az ember olyan szinten volt naponta elázva, hogy azt mondta: nem akarok veled lenni, hagyjál békén! És Feri felbaszta magát ezen.

apartman - illusztráció

apartman – illusztráció

Tom lengyel srác volt, az utcán ismerkedtek meg: mondta, hogy lakhat nála. A lakbér ráeső részét kifizette három hónapra előre, ne legyen vele gondja. Két hét múlva megkérte, hogy aznap este ne menjen haza, mert felhozna egy lányt. Késő éjjel végzett a hotelben, utána csavargott, de reggel hat felé már szédült a fáradtságtól, muszáj pihennie, mert estére megint dolgozni kellett mennie, gondolta nagyon halk lesz, és biztos Tomék sincsenek már ébren.

Otthon sehol senki. Nem látott vacsorára utaló jeleket sem. Észrevette, hogy valami nem stimmel, de hát mit is tehetett volna, lefeküdt aludni, aztán bement dolgozni. Eltelt három nap, majd egyszer csak kopogtattak reggel nyolckor, verték az ajtót, de nagyon. Biztos a lengyel srác, aki eddig a lánynál volt, most jött haza, vagy meglátogatta, – Heni nem tudta.

Kinyitotta az ajtót, ott állt egy férfi, az apartman tulajdonosa, és kérdezte, hogy ő kicsoda. Mondta, hogy hol dolgozik. – Hogy hol van Tom? Álmos, fáradt volt. Talán dolgozik, – mondta, nem tudja, jöjjön be, beszéljék meg, – mi a baj? Hogy a lakás nincs fizetve négy hónapja, a lengyel srác hazudozott, de a pénz kell a tulajnak. Ha tud fizetni, maradhat, különben nagyon gyorsan keressen magának valami megoldást, mert innen mennie kell.

Két hete adta oda Tomnak az összes pénzét, nem volt egy fillérje sem. Mondta, hogy ki lett fizetve az apartman. Nem lett kifizetve, válaszolta a tulaj, őt nem érdekli, azonnal menjen innen, vagy keresse meg Tomot. Ne haragudjon, mondta, itt áll, nézzen rá, hogy néz ki, hagy aludjon még egy kicsit. Nem, hogy azonnal költözzön el, mert ez neki nem stimmel, hogy hónapok óta nincs fizetve semmi. Heni könyörgött, adjon haladékot, kezébe veszi az ügyeket, megoldja, csak most ne csinálják ezt, mert nagyon fáradt. Erre azt mondta a tulaj, hogy jó, délután négykor már nem akarja itt látni holmiját, itt a névjegykártyája, írja le számát, satöbbi.
Nem tudott visszaaludni, pakolt össze-vissza, – gondolta: most már benéz Tom szobájába, vajon mi a kurva anyját csinált.

Közben felhívta egy ismerősét, akit pár napja megismert meg, két hetet töltött Cipruson, itt nyaralt. Elmondta neki, hogy mi van, – hívja a rendőröket, tanácsolta.
Kihívta: ketten jöttek. Az egyikük egyből mondta, hogy kutassa át a lakást, megvan-e Tom útlevele. Ha nincs, akkor valószínűleg már elment az országból a pénzével. Keresgélt – keresgélt: semmi útlevél. Tom mutatóban ott hagyta az egyik fogkeféjét, egy tusfürdős flakont, a szárítón az alsónadrágját és a törölközőjét: higgye azt, tényleg ott lakik még. Egyébként minden eltűnt a szobájából.

Mondta a rendőrnek: rábasztam, most mit csináljak? Menjen, keressen egy másik szállást, ha valami gáz lenne, akkor esetleg tudunk segíteni valamit, hogy ne kelljen fizetnie a lakhatásért. Jó fejek Cipruson a rendőrök. Körözést adtak ki Tom ellen, megtudták, hogy pont aznap vett Londonba repülőjegyet, valószínűleg az ő pénzéből.
Heni ott állt a ház előtt, nem tudott semmit, csak azt, hogy másfél órája van lakást szerezni, és beérni a hotelbe dolgozni úgy, hogy egészségesnek és rendezett hátterűnek tűnjön. Nehogy valaki rájöjjön, hogy Úristen, mi van.

Akkor egy michelin csillagos étteremben dolgozott. Úgy vették fel, hogy azt hazudta: évek óta pincér. Húsz perc alatt kiderült, hogy nem, és a tulaj erre ezt mondta: nem küldelek el, mert hazudtál, tudom, mi van, én is gyerekkorom óta tartom el a családomat. Ha minden nap bejössz egy órával előbb és maradsz záróra után is, akkor megtanítalak mindenre. Fölvette, onnantól kezdve Heni nagyon jó akart lenni. Tényleg, ő volt az egyik legjobb ember az életében.

Sétálóutca Limassolban

Sétálóutca Limassolban

Cipruson iszonyú meleg van. Mikor szabadidejében sétálgatott, ismerkedett Limassollal, olyankor megállt hűsölni egy-egy légkondicionált üzletben. Előre mondta, hogy bocs, nem vesz semmit, csak nagyon meleg van kint, nem bírja, hadd maradjon egy pár percig. Így lettek beszélgetőpartnerei, ismerősei.

Néha megállt egy tetováló-szalonban is. A tulaj, egy román fiú, viccelkedve gyűlölte, mert ugye a régi magyar-román ellentét, és Trianon. Veszekedtek, hogy nem tud semmit a magyar történelemről, hogy ő sem a románról, közben meg imádták egymást.
Eljött az apartmanból és bőrönddel a kezében állított be hozzá. Nem hitte el, – a fiú azt kérdezte: na, mi van kibasztak? Nincs hol lakni? – azonnal rájött. Ja -, mondta Heni -, ez van. A fiú: és nem mered megkérdezni? A tetováló-szalon fölött volt az apartmanja.
Itt lakhatok nálad? – kérdezte a lány. Igen, válaszolta, de csak akkor, ha minden este megiszunk egy üveg whiskyt és csinálhatok neked egy tetoválást. Jó, mondta Heni, csak hadd tegyem le a bőröndöm, tusolnék, és már megyek is dolgozni.

Hajnali háromkor zárt az étterem, utána mindig volt egy közös vacsora, majd négy körül hazament. Haza? Hát odament, ahol a fiú lakott. Mikor hazaért, ébren várta a nappaliban egy üveg Jack Danielssel, és egy raklap jéggel. Míg nála lakott, végig meg akarta dugni, soha nem engedte neki. Mi a fasz van veled, – kérdezte a fiú, de végül nem lett nagyobb probléma belőle.
Heni tudta: a férfiak, ha nemet mondasz nekik, meggyűlölnek és megpróbálják megkeseríteni az életed. Gonoszak tudnak lenni.

illusztráció

illusztráció

Kábé két hét múlva, egyszer csak azt mondta komolyan Heninek, – a frászt hozta rá: most jött el az idő, hogy csináljak neked egy tetoválást. Heni erre, hogy nekem ne csinálj, bazdmeg!
– Hogy akkor egy pirszinget.
– Jó, akkor legyen.
– De hova?
Mondta, hogy a köldökébe.

Rosszul szúrta be, ferde lett az egész, – úgy be voltak baszva, mint a gerely, – azért. Már rég kivette volna, de a tiszteletére benne hagyta: ez a fiú nagyon sokat segített neki akkoriban.
Részegen egyszer nagyon összevesztek, pont a dugás miatt, mire mondta, hogy azonnal elmegy. Összepakolt, mert akkor már az étterem, ahol dolgozott, felajánlott egy apartmant: Cipruson a dolgozóknak biztosítják a lakhatását. Elfogadta, hogy jó, inkább odaköltözik, ahol a kollégái is laknak, minthogy tovább zaklassák.

A fiú ettől függetlenül jó fej volt különben. Viszont, ha be volt rúgva, állandóan dugni akart, – a lány nem engedte neki, – erre a fiú: bezzeg a volt nője, hogy annak nagyobb a melle. Heni meg erre, hogy menjen a faszba! Amikor kezdett elfajulni a dolog, akkor döntött úgy, hogy nem marad. Azonnal lelépett. Hívta az éttermet, zokogott. A szakács érte jött, és odaköltöztette, ahol ők is laknak.
Egy hét múlva bement a román fiúhoz a tetováló szalonba: én ugyan nem kérek bocsánatot, mondta, de feledhető, ami történt, mit gondol. És ugyanúgy maradt minden köztük, mint korábban, ugyanolyan jóban voltak, mintha semmi nem történt volna. Nem kért bocsánatot, de nem beszéltek erről soha többet.

Michelin csillagos étterem - Limassol - Ciprus

Michelin csillagos étterem – Limassol – Ciprus

Akkor már évek óta nem beszélt az anyjáékkal. Egyszer rájött valami és felhívta őket. Az anyja mondta, hogy az anyósa, Márti -, akit Heni nagyon szeretett -, rákos és nem sok ideje van hátra. Kiakadt: erről miért nem lehetett előbb szólni? Hogy miért nem hívta előbb. Mit mondanak az orvosok, mennyi van hátra neki? Nem tudják, már a harmadik kemoterápiát kapja és nincs jól.

Akkor augusztus volt, huszonkilencedike, mondta, hogy jó, hazamegy, segít. Az anyja idegbeteg volt, hogy neki mindig az anyósánál kell lennie, főzni és ápolni, vagyis mindenkivel foglalkoznia, – az ilyenektől mindig kiakadt. Heni tudta, hogy az anyja akármilyen jószívű, mégsem az.

Mondta a főnökének, hogy haza kell mennie Budapestre. Erre a tulaj, hogy nem baszhatsz ki velem! A haverja André, törzsvendég volt az étteremben és annyira tetszett neki, hogy feleségül akarta venni. Mindig egyedül jött. Egy vékonydongájú kopasz ciprusi fasz, és öreg is volt. Ő nem akart tőle semmit. Egyszer-kétszer elment vele szórakozni, hagyta, hogy hazavigye, és amikor meg akarta csókolni, elmenekült. Undorodott tőle.

Őt kérte meg, hogy vigye el a reptérre, mert nincs pénze taxira. Annyi volt csak, hogy a vonatjegyét kifizesse Bécsből, Budapestre, és a szobáját Pesten, aminek a lakbére gyülemlett, amióta Cipruson volt. Szóval, csak pont annyi pénze volt, amennyivel egyenlíteni tudta a hátramaradt tartozásait.
Kihasználta a szerelmes pasit. Mondta, hogy nagyon nagy gáz van, azonnal vigye a reptérre. Kérdezte, hogy miért. Elmondta neki, tudta, hogy megenyhül a szíve. A főnöke pedig adott kétszázötven eurót és mondta, hogy soha többet nem akarja a szigeten látni, mert gyűlöli: szarban hagyta, azért.
André kivitte a reptérre kocsival. A mai napig kapcsolatban áll vele: a fészbukon ír, ő meg alig válaszol. Ciki – gondolta erről Heni.

Soha nem használt ki férfiakat, de Andrét akkor nagyon, aki rajongott érte, de Heninek szüksége volt a segítségére. Nem azt mondta, hogy nem volt szeretetre méltó ember, de semmi köze nincs hozzá, úgy érezte.

Budapest, Vizafogó lakótelep (13. kerület)

Budapest, Vizafogó lakótelep (13. kerület)

Budapesten elment az albérletbe az Árpád-hídnál, de nem tudott bejutni a lakásba, mert zárat cseréltek. Telefonálgatott, ott állt vagy három órát a járdán, mire megjött a lakótársa, akinek az anyjáé volt a három szobás lakás. Az egyik szobában a lánya lakott a másik kettőt pedig kiadták. Heni volt az egyik bérlő. Nem engedték már be. Ott voltak az ékszerei, a kontaktlabdái, a zsonglőrcuccai, amik sokba kerültek. Egy kontaktlabda kilencezer forint, ebből volt kilenc darab.

Mondta a csajnak: nem érdekel, hogy mi van, azonnal hozd ide anyádat. Este nyolc körül megérkezett az anyja, és mondott egy horribilis összeget tartozásként. Heni havi harmincezerért bérelte a szobát, ami nála volt egy összegben. A nő meg, hogy adjon még plusz ötvenezret, mert megőrizték a holmiját, miközben kiadták a szobáját valaki másnak és az ő cuccait pedig bebaszták egy sufniba. De, hát honnan a faszból adjon ötvenezer forintot? És ment a cirkusz. Heni mondta, hogy oké, nem kellenek a cuccai. És azzal a bőrönddel, amit Ciprusról hozott kezdett új életet itthon.

Már rájött: az anyagi dolgok nem érdeklik. Egy bőröndnyi cuccal is ugyanúgy lehet élni, mint hatvanszor annyival. Nem kell semmi több. És igenis lehet kilátástalannak látszó dolgokból jól kijönni. Ebben biztos: neki sikerült.