Joshua Shapiro és a felesége – Blue Arrow Rainbow – világszerte ismert személyiségek. Híressé a kristálykoponyákkal kapcsolatos tevékenységük tette őket. Hollandiában, Németországban, Lengyelországban, az Amerikai Egyesült Államokban és Dél-Amerikában ismertek a koponyákkal kapcsolatos munkájukról. Kongresszusok, workshopok, élménymegosztó fesztiválok és feng shui összejövetelek állandó részvevői, vagy szervezői. A „Kristálykoponyák” című könyvük egy különös, és valóban titokzatos téma bemutatása. A képen látható tárgyak elkészítésének hiteles magyarázatával a hivatalos tudományosság a mai napig adós. De először nézzük a könyvet!

A 13 kristálykoponya

Regényszerű kezdettel indulunk, amelyben a XVI. sz. vége és a jelen közt ingázunk néhány fejezet erejéig – ezekben a szerző fikciójának vagyunk tanúi, hogyan használják a koponyákat a spanyol konkvisztádorok megérkezése előtti Amerika indián (maja, tolték, azték, olmék, cserokí) népei. Regényszerű, de dokumentatív fikció arról, hogyan kezdődhetett a koponyák tudományosan rekonstruálhatatlan rituális szerepe – amelyet a későbbi felfedezők, kutatók raktak össze részben tudományosan, régészetileg és hiedelem-történetileg is igazolt, részben pedig spirituális, ezoterikus síkon szerzett információkból. A helyszín a Yucatán félsziget egyik azóta lerombolt maja szentélye, részben a mai Mexikóváros.

Az egyes kristálykoponyák egyedi történetéről is olvasunk a könyvben, először is, magáról a kvarcról, mint alapanyagról, amely nem más, mint a szilícium és az oxigén vegyülete, szilícium-dioxid, azaz homok, csak éppen a földkéregben nagy nyomás alatt kristályos formába rendeződtek elemi részecskéi. Némelyik koponya alapanyaga tökéletesen tiszta kvarc egykristály (azaz egyetlen darabból készített), abszolút átlátszó, mint a víz, mások pedig különböző színűek a sok-sokféle ásványi szennyeződéstől, a legkülönbözőbb árnyalatúak, rajzolatúak, és olykor zárványok is találhatóak bennük. Vannak másfajta drágakőből (pl. ametiszt), vagy kőből készült koponyák is, sőt, vannak szoborszerű kő-tanagrák kristálykoponya kiegészítéssel is. Méretük a természetes emberi koponya méretétől a néhány centiméteresig terjedhet. Vannak, amelyek az állkapoccsal együtt, egyben ábrázolják a koponyát, vannak, amelyek anélkül. Vannak egészen torz, kidolgozatlan és sérült darabok is. Nagy számban készítettek és készítenek a közelmúltban, illetve napjainkban is kristálykoponyákat.

Keletkezésük vélhető ideje szerint sorolja föl Shapiro a tárgyakat, minél régebbi, annál kevésbé lehetséges a pontos datálás. A legrégebbiek és a legrejtélyesebbek több mint háromezer évesnek tűnnek, de egyesek szerint még ennél is sokkal régebbiek. Vannak kevésbé régiek. Felbukkanásuk főleg Közép- és Dél-Amerika indián társadalmainak felfedezéséhez köthető, de a Föld más pontjain is találtak ehhez hasonló koponyákat (pl. Lengyelországban), azon kívül szinte mindegyik kontinensen vannak olyan népek, amelyek mitológiájában valamilyen formában ismerős a kristálykoponya toposza – ezt később tárgyalja is a szerző.

ŐRZŐK ÉS KÉSZÍTŐK
Az első, a nagyközönség előtt is leginkább ismertté vált kristályfej a Mitchell-Hedges-féle, amelynek már az előkerülése is különleges körülményeknek köszönhető, erről részletesen ír a szerző, részint Frederick Albert Mitchell-Hedges, de főként leánya, Anna részletes leírásaiból és visszaemlékezéseiből. A kutató Atlantisz nyomait kereste Belize-ben (akkor: Brit Honduras) és az őserdőben ősi romokat, mint később kiderült, egy kisebb piramis-szentély maradványait találta meg, s e romok között lelte Anna az első koponyát, amelyikhez tartozó állkapcsot később onnan nem messze szintén megtalálták, s így vált egésszé a tárgy. Mindez az 1924. január 1-jei megtalálást követően igen nagy figyelmet keltett szerte a világon. A maja emléket azóta is sokan és sokféleképp vizsgálták, tudományos és laboratóriumi körülmények között is: egyöntetű megállapítás volt eddig az, hogy nem lehet megmondani, mivel és hogyan készült, olyan tökéletesen sima a felszíne és annyira hibátlan, hogy még elektronmikroszkópos vizsgálattal sem találtak rajta semmilyen egyenetlenséget. Általános a vélekedés, hogy mai eszközökkel sem lehetne ilyen tárgyat előállítani. Ez persze azonnal megindította a spekulációkat, amelyek voltaképpen a mai napig tartanak.

Ami, az ametiszt koponya leírása és története a következő. Ezt egy bizonyos Mr. Ramirez hozta át Mexikóból az Egyesült Államokba, és értékesítette. Erről a koponyáról ezoterikus módon történt információszerzéssel többen egybehangzóan megállapították, hogy egy maja testvériség hagyományozta évezredeken át, és használta különböző rituálékra, és 20 000, vagy még annál is több éves.

ET, a holland Joky van Dieten által őrzött koponya a harmadik a sorban. Ez egy füstszínű kvarcból készült koponya. Az őrző elmeséli, hogy a bennszülött indiánok egy részének véleménye szerint a plejádiaiaktól (azaz a Hattyú csillagképből valóktól) származik. Dieten több más koponyával is rendelkezik, megismerjük a történeteket, hogyan került hozzá, s milyen ezek spirituális hatása.

A továbbiakban Skully és Synergy leírása jön, ezek is a legősibbek közé tartoznak, autentikus eredetűek, ezek történetét, őrzőik sztoriját és a rájuk gyakorolt hatást is megismerjük. Synergynek kifejezetten erős gyógyító hatást tulajdonítanak az eléje járulók.

A következő részben a régi koponyákkal ismerkedünk (a korábban felsoroltak az ősi jelzővel rendelkeznek – nyilván azért, mert ezeknek a kora vagy rendkívül régi, vagy pedig megállapíthatatlan, éppen tökéletességük miatt). Ebbe a csoportba tartozik a könyv szerint a British Museumból ismert koponya és a másik, a párizsi Musée de l’Homme-ban kiállított darab is. Ebben a részben olvashatunk egy utalást arra, hogy egyes darabok elkészítési ideje az ősi korokban mintegy 120-150, vagy akár 300 évet is kitehetett, azaz ennyi idő kellett ahhoz a tökéletességhez, amelyikkel némelyik régi koponya rendelkezik, valószínűleg a legfinomabb homokkal, és száraz növényi rostokkal csiszolták a gyémántnál alig kevésbé kemény kvarckristályt – ami mai ésszel szinte felfoghatatlan, s hogy a kellő minőséget elérjék, ennyi idő kellett ehhez a művelethez. Mindez azonban nem elegendő magyarázat a Mitchell-Hedges-féle koponyához.

A könyv megismerteti olvasóját a mai koponyákkal és készítőikkel is – jó érzékkel kifogja a szelet a vitorlával: nem hamisítványokról van tehát szó, hanem utánzatokról, a mai kor kristályfejeiről… Fontos tudni, hogy itt nem másolatokról lesz szó, a mai készítők ugyanis sajátos, egyedi darabokat „faragnak” vagy „metszenek” – ezek tehát nem kópiái a régieknek, hanem ma létrehozott kristálykoponyák azzal az igénnyel, mint amilyen igénnyel az ősiek és a régiek készültek. Ezekben a manapság készített koponyákban a létrehozásuk gondolata hasonlít az ősi koponyákéra, míg maga a tárgy eredeti – ahogy mondják a szerzők, az alkotók filozófiáját interpretálva. A manapság készített koponyák mintegy átvehetik az ősi és régi tárgyak „tudását” és energiáit, amikor találkoznak, vagy összeérintik őket. Erre számtalan esetet sorolnak fel a szerzők saját tapasztalatukból, illetve az őrzők elbeszéléseiből.

Az egyik kristálykoponya-készítő részletesen leírja, mit jelent neki az a végtelen türelem, amivel kell, hogy dolgozzon. A mai eszközökkel is, gyémánthegyű szerszámokkal, elektromos motorral hajtott gépekkel is több, mint 1000 munkaóra egy darab elkészítése, és a legkisebb türelmetlenség a szerszám, vagy, ami még sokkal rosszabb, a kristály eltöréséhez vezet. A kristály, tulajdonságainál, geometriájánál és a benne lévő feszültségeknél fogva maga határozza meg, hogy milyen irányokat és formákat enged kiadni önmagából a készítőnek, s ez olykor nem anyagi szinten tudatosodik a készítő elméjében. A készítés is legalább annyira spirituális folyamat, mint a kész koponya energiamezőinek „használata”.

Shapiro egyik kedves kristálykoponyája: a „Portal Luz” is manapság készült, Brazíliában, Minas Gerais államban, Damian Quinn mestertől. Az egyik új koponya tulajdonosa elmeséli azt, hogy egy mostanság készült koponyát hogyan avatnak be egy ősi sámánrítus alkalmával egy törzsi szertartáson. Korábban is utalt a szerző, hogy a mítosz legelterjedtebb formában az indiánok által lakott Amerikákban él, de ezen kívül Afrika, Közép-Ázsia, a buddhista népek és Óceánia népei közt is van, ahol a koponyákhoz kacsolódó mítoszok, vagy töredékeik ismertek. A legtöbb őrzőnek van története sámáni beavatásról, vagy buddhista rítusú felszentelésről. A készítők közt vannak indiánok is, akik e tevékenységüket eredetükkel teljesen összehangzónak, autentikusnak érzik.

SZEMÉLYES ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK
1986-ban tartják az első nemzetközi kristály szimpóziumot Texasban. Shapironak az ottani részvevőkkel való találkozás jelentős előrelépést jelent. Meditáció közben a részvevők körében középre kitett Mitchell-Hedges kristálykoponya felett látja megjelenni a koponya lebegő, éteri mását, és ekkor tudatosul benne, hogy a koponya különböző energiaszinteken képes rezegni, és megjelenni. Később majd leírja, hogy hét, illetve mások szerint 12 ilyen energiaszint van. Shapiro és akkori neje a British Museum vezetőitől rendkívüli, különleges engedélyt kapott az ott őrzött koponya megérintésére és tapintásos vizsgálatára. Ennek során rendkívüli, előző életi emlékek elevenedtek föl, több is, amelyekben szerzőnk a koponya szolgálatában áll, mint pap, vagy valamilyen más segítő alakjában. Az energiák ismerős, meleg érzéseket közvetítettek. Shapiro és neje megosztották egymással élményeiket és egy másik, Mozes-nek nevezett koponya energiamintáival is egyeztették.
Desy Rainbow Shapiro történeteiből is hasonlóan különös és sajátos élmények sugároznak, de mindjárt az elején megtudjuk azt is, hogy voltaképpen első találkozásukat, és így megismerkedésüket is az egyik koponyának köszönhetik.
A továbbiakban jó néhány nagyon érdekes, különös, meditatív vagy spirituális élményt olvasunk különböző személyek elbeszélésében.
Néhány jól használható tanáccsal is szolgálnak a szerzők, hogyan „dolgozzunk” a koponyákkal:
Miként válasszunk megfelelő kristálykoponyát?
Hogyan történjék az aktiválás folyamata?
Tapasztalatok arról, hogyan osszuk meg másokkal élményeinket.
Hogyan készítsük elő találkozásunkat egy ősi vagy egy régi koponyával.
Gyakorlatok a koponya-meditáció során.
Védelmi technikák a koponya által.

ŐSI TRADÍCIÓK?
Világunk tele van ma is misztériumokkal, semmi csodálni való nincs azon, hogy ma is vannak emberek, akikkel együtt él őseik tudása, ami olykor a mai, városi fül és szem számára misztikusnak tűnik. Az Egyesült Államokban élnek indiánok, akik még a mai napig is tartják a tradíciót. Ilyen volt a már elhunyt Tue Medve Főnök Öregapó, aki cserokí indián volt, szent ember és látnok, s aki rendkívüli tekintélynek örvendett az indiánok és a spirituálisan érintett emberek közt is. Vele közöl egy hosszú interjút Shapiro, amelyből megtudjuk, hogy a koponyák földönkívüli eredetűek, és egyfajta „kék sugárzásuk” van. Feladatuk a népek és a fajok közti békesség megteremtése.

Kíváncsi Farkas – don Alejandro Cirillo Perez Oxlaj, a guatemalai Maja Öregek Nemzeti Tanácsának tagja, aki a testületben a kicse majákat képviseli, világutazó, hogy a tizenhárom generáció alatt felhalmozott gyógyító tudását gyakorolja és tanítsa a világban.
Ő megerősíti Tue Medvét, és ki is egészíti tanítását:
„– A koponyák közül néhány a maja nemzet tulajdona, s mi, a papok rendelkezünk az előttük való hódolatról. Ezek a legritkább és a Legszentebb Ajándékai a Fiastyúk Öregatyjainak, akik itt hagyták nekünk ezeket, hogy jobban megismerjük őket, és hogy jobban felnyissuk szemünket a maja tudásra. Itt hagyták, hogy tudjuk: halálunk után újjászületünk ugyanezzel az erővel, isteni képességekkel, boldogsággal és azonosságban.”
Tolték és inka források is hasonlóan magyarázzák a koponyák eredetét és üzenetét.
A továbbiakban a koponyákról szóló, főként ezoterikus kutatásról írnak szerzőink. A kriminológia képalkotó módszerével a Mitchell-Hedges-féle koponyára felrétegzik a lehetséges arcot: egy fiatal és jóképű maja ifjú néz ránk a képről – igen szuggesztív. Természetesen a British Museum is vizsgálja a birtokában lévő koponyát. Prekolumbián idejűnek definiálják.
A koponyáknak titkos kódokkal is léteznek vonatkozásai, Shapiro szerint, így elsőül a Biblia Kódjával igyekszik Shapiro kapcsolatot teremteni igen összetett táblázatok segítségével. Moshe Shak kutató szerint akkordancia van a koponyák és a Biblia Kódja közt, ami egy háromdimenziós mátrix használatával mutatható ki. Különösebbnél különösebb teóriákról olvasunk a következő fejezetben.
A koponyák, mint információ-felvevő és tároló egységek.
Speciális „helyek”, ahol dimenziók közti átlépés történhet.
Fénylényekké történő ugrásszerű átlényegülésünk előkészítői és segítői.
A 13 eredeti koponya egy korábbi civilizáció temetője – abban az értelemben, hogy minden információ bennük van – bár a 13-ból a többség elveszett (vagy lappang). Ebből az egyik bizonyosan a Mitchell-Hedges-féle koponya.
A Dalai Láma szerint kommunikációs csatorna más dimenziókba, komputerek a múltunkról, jelenünkről és jövőnkről.
Érdekes az a változat is, hogy a Potala Palota (Lhaszában, Tibetben, a Dalai Láma korábbi székhelyén) lett volna az eredeti helye ezeknek a koponyáknak.
HIT KONTRA SZKEPTICIZMUS
A magára valamit is adó, a természettudomány hagyományos tején nevelkedett bölcsész fanyalog, sőt, kiköpi a torkon lecsúszni képtelen „táplálékot”. Azonban annyira ne legyünk válogatósak, mert ezek a koponyák léteznek, ez tény. Valóban van néhány olyan koponya, amelyek keletkezésére nincs magyarázat – legalább is egyelőre. Igaz, hogy mostanában volt olvasható, hogy a fentebb is említett londoni és párizsi koponyákról röntgen-diffrakciós vizsgálattal és más, igen modern eljárásokkal kimutatták, hogy az előző század első felében történt kialakításuk, tehát semmiképp sem ősiek.
Arra is kell gondolnia a jól nevelt szkeptikusnak, hogy nem csak a koponyákat érdemes vizsgálni, hanem az embereket, és az általuk mondottakat is. És akkor fellebben a függöny szemünk előtt: egy XX. századi mítosz születésének vagyunk tanúi. Annak, hogy az embernek egy dologra van szüksége, ami még a tudásszomjnál is mélyebben gyökerezik a lelkében, s ez a rejtélyekre, a misztikumra való kiéhezettsége. Nemde épp ez a tulajdonságunk az, ami a tudásért való küzdelmünkben energiát ad számunkra? Ami által megszerezzük a valódi tudást? Ha végigtekintünk az emberi tudás történetén, nem azt látjuk, hogy száz és száz tévedésen és csacskaságon kellett átrágjuk magunkat, amíg eljutottunk egy igazi gyöngyszemig? Legyünk azzal tisztában, hogy enélkül nem megy az előrehaladás.
Ne feledkezzünk el arról, hogy a tudomány által homályban hagyott kérdésekre mindig születnek válaszok. S azok, akik e válaszokat adják, nem feltétlenül törődnek azzal, hogy mások mit gondolnak e válaszok tudományos kritériumairól, de épp ez a feszültség teremti meg a tudomány motorjának üzemi hőmérsékletét. Indirekt módon ugyan, de ezek az emberek segítenek a szigorú tudományosságnak.
Ideje lenne felvenni a kesztyűt és hidat verni a tudomány felől e tárgykör irányába, mert bár a koponyák rejtélyéhez számtalan ezoterikus-spirituális zöldség tapad, a dologban van valami eddig bizonyosan meg nem magyarázott, amihez öntelt és „tudományoskodó” lekezelés már nem lesz elég.

A KÖNYV ALAPADATAI
Szerző: Shapiro, Joshua; Blue Arrow Rainbow
A mű címe: Kristálykoponyák
Kiadó: Édesvíz
Fordította: Béresi Csilla
Szerkesztette: Zsolnai Margit
ISBN száma: 978 963 529 024 6
Fogyasztói ára: 3590-, Ft