Görögország legnagyobb szigetét a görögök Megáloniszosznak nevezik. A Földközi tenger ötödik legnagyobb szigete az ókori világban az „égei civilizáció” bölcsője volt. 1913 óta Görögország része, ez azonban kemény küzdelem eredménye. A történelem során a Római Birodalom, Velencei Köztársaság és az oszmán birodalom is uralta a szigetet, az egykor hódítókra számos nyom utal ma is, a sziget építészetében és gasztronómiájában.

Kréta az ókorban is fontos szerepet játszott, számos görög mítosz kapcsolódik a helyhez. Ezek közül a leghíresebb a Minotaurusz útvesztőjének története, ami talán a leghangsúlyosabb ma is a szigeten. Thészeusz herceg legyőzi a bikafejű ember testű szörnyet (Minotauruszt), ez számos emléktárgyon köszön ránk.
Daidalosz – a labirintus építtetője és fiának: Ikarusznak a szökési története a mai napig sok művészt inspirált.
Kréta, mint lehetséges nyaralási helyszín egy három évvel ezelőtti zakintoszi nyaralás alkalmával merült fel bennünk, s erre az utazásra a közelmúltban sikerült sort keríteni.
Sokat gondolkodtunk, hogy egyénileg vagy szervezett út keretében keressük fel Krétát, míg végül a szervezett út mellett döntöttünk. Számunkra fontos szempont volt a megfizethetőség, és mivel az utószezonban szeretünk nyaralni, így szeptemberi időpontot kerestünk. Igaz, hogy ilyenkor már előfordulhat eső, viszont a tömeget jó eséllyel elkerülhetjük, és a tengerben is lehet még fürdeni. Számos utazási iroda kínál egészen kedvező áron lehetőséget az utazásra, de egy first minute lehetőséget megragadva végül az IBUSZ Utazási Irodát választottuk. Az utazási iroda charter járatot indít a választott desztinációba, ami azt jelenti, hogy külön check-in pult, és beszálló kapu segíti az utazókat. Mindkét reptéren felkészülten várják az utasokat, így igazából talán csak a koránkelés lehet nehéz, de az új élményekre való várakozás a legtöbb emberre pezsdítően szokott hatni.
Az utazás előtt határozott elképzelésünk volt, hogy miket szeretnénk megnézni, és mi az, amit majd egy másik alkalomra hagyhatunk.
Amikor nyaralni indulok, mindig olyan helyet igyekszem választani, ahol a tengerpart, a helyi kultúra és egy jellegzetes város a közelben van. Rethymno pontosan ilyen.

Rethymno

Kréta három legnagyobb prefektúrájának egyike tele van csodálatos római, velencei kori és a török uralomból származó műemlékekkel. Nyugalmasabb, mint Heraklion, vagy Chania, és sokkal hagyományosabb, mint a nagyobb városok, ahol elmosódnak a határok.
Rethymno autóval, vagy helyi buszjárattal mintegy másfél órányira van Chania repterétől, legalább ennyire fekszik Herakliontól is, így viszonylag sok helyet meg tudunk látogatni akár egy hét alatt is.
A szállásunk a Daisy Hotelben volt, ahol egy kisebb lakosztályt kaptunk. A legnagyobb meglepetés számomra, hogy a szállásunk előtt a Bora Bora Beach és a Manolis Place étterem karnyújtásnyira feküdt. Ezt a vendéglőt Rethymnoban érdemes meglátogatni. A menü választéka rendkívül széles, a hagyományos és a nemzetközi konyha jól megfér egymással ezen a helyen. Manolis úr – az étterem tulajdonosa – személyében testesíti meg a görög vendégszeretetet, a precizitást és a kedvességet, valamint azt a hétköznapi bölcsességet, amiért a görög embereket kedveljük. Minden este, amikor hazaértünk és benéztünk, vagy csak arra jártunk, teltház volt. A vendégek itt grátiszba kapják a desszertet, a házi pálinkát, sőt még az előételeket is.
Balos – Gramvousa
Megérkezésünk utáni első napon rögtön el is indultunk egy minibusszal és kellemes utasközönséggel megcsodálni Balost és Gramvousat. A kék ezernyi árnyalatában úszó tenger engem mindig elvarázsol. Aki nem a lubickolást helyezi előtérbe Gramvousan, annak ajánlom, hogy bár egy nagyon meredek lépcsőt kell érte megmászni, de tekintse meg a Várat, ami az öböl fölé magasodik, és onnan beláthatja az egész tájat, ami egészen elképesztő.

Gramvousa

Ezután kötöttünk ki Baloson. Bár a nyári hónapokban gyakorlatilag egy tűt nem lehet elejteni a parton, az utószezonban már kényelmesebben elférhetünk. A víz mélysége miatt kisgyermekeseknek is ajánlott, hiszen a fövenyes parton találhatunk olyan részeket is ahol bokáig ér a víz, de olyan hely is akad, ahol úszni, vagy akár búvárkodni is lehet.
A legjobb képeket a dombokról lehet készíteni, hiszen onnan beláthatjuk az egész öblöt, és a szél miatt a homok mindig új alakzatot vesz fel. A természetvédelmi terület miatt a szemetet lehetőleg ne dobáljuk el, hanem az arra kijelölt helyre vigyük. Napernyőt tudunk bérelni a hajón és a parton is, de van néhány árnyékosabb hely, aki nem szeretne erre külön költeni.
Akinek szerencséje van, az még rózsaszínű homokot is láthat itt.
Heraklion
Második napon Heraklionba indultunk, hogy a mellette fekvő Knósszoszi Palotával megismerkedjünk.
Kréta egyik legnagyobb ásatási helyszíne és legjobban egyben maradt palotájába a belépő 15 euró. De csak egy euróval többe kerül, ha kombinált jegyet veszünk, ami az Archeológiai Múzeumba is érvényes. Itt az ásatás során feltárt leleteket is meg tudjuk tekinteni. Ez azért fontos, mivel ha utólag döntünk a múzeum mellett, akkor a 15 eurót újra ki kell fizetnünk.
Miután sikeresen megvettük a jegyünket, elindultunk a palota irányába. A sorrendet érdemes megcserélni, mivel a múzeumban van egy modellezett makett, ami a Knósszoszi Palota eredeti felépítését mutatja, eredeti oszlopainak és vázáinak megidézésével.

A feltárásokat 1900-as évektől negyven éven át vezette Sir Arthur Evans, ezeket a leleteket tekinthetjük meg a múzeumban. Nevéhez fűződik a Kréta szigetén fekvő ókori minószi civilizáció fővárosának, Knósszosznak felfedezése és feltárása, a krétai piktografikus írásmódú feliratok (a „lineáris A” és a „lineáris B”) megtalálása, és általában az égeikum bronzkori civilizációinak első rendszeres vizsgálata. 
A palota nemcsak az uralkodó lakrésze, hanem közigazgatási és vallási funkciója is volt. A „Bikaugratás” és a „Knósszoszi nők” című festmények az épületben nemcsak díszítőelemek, hanem a társadalom mindennapjait is ábrázolják, ezáltal jobban beleláthatunk az akkor élők mindennapjaiba.
A romokat nagyjából bő egy óra alatt végig lehet járni. Amennyiben napos időben keressük fel, készüljünk kalappal és vízzel, mivel a kövek között nincs semmilyen árnyék, könnyen napszúrást kaphatunk.

Rethymno
Mivel a szállásunk a városon kívül volt, a gyaloglás mellett döntöttünk, hogy minél több mindent láthassunk, közvetlen közelről. Aki a kényelmesebb városnézések híve, az választhatja a kis sétával elérhető Hop-on Hop-off buszokat, vagy a kisvonatot is. Rethymnoban a velenceiek által épített Világítótorony és a kikötő hangulata még a borúsabb napokon is feldobja az embert.
Beljebb sétálva megcsodálhatjuk a Loggiát, ami lovagok és kereskedők találkozópontja volt, ma viszont az Archeológiai Múzeum boltjának ad otthont. Tőle öt percre található a Rimondi-kút, aminek nevét az egyik velencei kormányzóról kapta. Ahogy haladunk befelé a városkában láthatjuk a török 250 éves uralom jeleit mecsetek, faerkélyek és más építészeti alkotások formájában. Szűk utcákon barangolva és egy kicsit meredekebb kaptatót megmászva elérhetjük a Fortezzát, a régi erődöt.

Elafonissi
Utolsó előtti napon befizettünk egy egész napos buszos útra, így olyan helyeket láttunk, melyekről nem is álmodtunk. Az első állomás felé tartva a hatalmas hegyek között megálltunk megcsodálni a krétai keselyűket. Majd az utunk a Preveli pálma strand irányába vitt minket, ami a sziget dél-keleti részén található. Fürdésre sajnos nem volt alkalmunk a két esős nap miatt, de a látvány kárpótolt minket. A kilátórészről lenyűgöző panoráma tárult a szemünk elé. Innen a Preveli Kolostor felé vettük az irányt, ami a hegyek között megbúvó kis menedék. Régen nagyon fontos szerepet játszott a krétaiak életében, amikor a törökök a saját hitükre próbálták áttéríteni az itteni lakosokat.
A turistacsoportok tagjai a szerzetesek életéről kaphatnak képet, és a hozzá tartozó múzeumban a görög-ortodox vallás relikviái is láthatók.
Az elutazásunk utolsó napja tartogatta azt, amiért tulajdonképpen felkerekedtünk.

Az elafonissi tengerpart -Evgeni Dinev felvétele

Elafonissi – a rózsaszín homokos tengerpart –, volt az utolsó hely a szigeten, amit felkerestünk, de nem bántuk egy percét sem. Az út a hegyek között kanyarog, ilyenkor praktikus, ha az embernél van émelygés elleni gyógyszer. Viszont a tengerpart mindenért kárpótol.
Gyönyörű fehérbe hajló rózsaszínű homok, és bokáig, néhol derékig érő víz jellemzi. Itt is választhat, ki melyik partszakaszon szeretne fürdeni. A kicsit mély és hullám-gazdag vagy a sekélyebb és szélcsendesebb parton. A parton vannak öltözőkabinok, és lehet napozóágyat is bérelni. A bejáratánál található mosdó, egy kisebb vendéglő és egy ajándékbolt.
Jó tudni, hogy a homokot nem szabad emlékként hazahozni. Akinek a poggyászában ilyesmit találnak (bármilyen csekély mennyiségben is), az pénzbüntetésre számíthat.

Ha kedvet érzünk, hogy elmerüljünk a mítoszokban és csodákban gazdag helyen, könnyen megtehetjük. Heraklionba és Chaniaba is érkeznek repülőjáratok, így egyénileg is felfedezhetjük a szigetet. Ha inkább szervezett út keretében látogatnánk meg Megálinoszoszt számos utazási iroda kínál utakat. Utazásunkhoz elég a plasztik fényképes személyigazolvány. Aki előre tudja, mikor szeretne indulni, annak érdemes a first minute akciókkal élnie, ezáltal jelentős összegeket takaríthatunk meg. Az utószezon se rémítsen el senkit, hiszen bár kicsit több csapadék fordulhat elő ilyenkor, de a tenger fürdésre alkalmas, és általában nem tartanak sokáig a zivatarok.
Kalandra fel!