A karikatúráknak „ az 1950-es évek Magyarországán politikusnak és harcosan időszerűnek kellett lennie, el kellett fordulnia a »polgári« karikatúra rajzos vicc-jellegű »öncélúságától«, hogy a szocializmus építésének és az ellenség leleplezésének eszközévé váljon!”[1] A propagandaosztály befolyásolásának köszönhetően 1949 után a karikatúra műfaja is elsősorban a közvetlen napi agitációs tevékenység eszközévé vált.[2]
Ahol_az eberseg

A vizuális típusú negatív propagandakampányban a plakátok szerepét bizonyos mértékig a karikatúrák vették át a cikksorozatban korábban már említett okok miatt. Ezért találtam indokoltnak – a sajtó vizsgálatának kihagyása ellenére -, a Ludas Matyi karikatúrák vizsgálatát és e cikkben történő tárgyalását.
Ezek a karikatúrák már inkább betölthették – a „zsíros gazdákat” tekintve – azt a kipellengérező szerepet, ami a plakátoknak nem sikerült. A reakciósoknak hívott pártellenségekre, így a „kulákokra” is Reakczy Jóska néven hivatkoztak a szatirikus lapban.
A „klerikális reakció” leleplezése sürgető volt a párt számára és a gúnyrajzok, karikatúrák alkalmasak voltak az ellenszenv felkeltésére. A „kulákok” – és általában a karikatúrákon megjelenő ellenséges elemek – állandó karakterek formájában tűntek fel. Jellemzőek voltak az alliteráló és beszélő nevek, mint például „Zsíros Zsiga”, „Zsíros Pál”, „Hájas Uram”, „Hájasné”. A „zsírosparasztokat” szinte mindig kövér, jól öltözött, nagy bajuszos figuraként ábrázolták, akik mellett a szegény- és középparaszt jóval szakadtabb, soványabb alakként jelenik meg.[3]
Nyoma sincs a plakátokon fellelhető életerős, jókedvű dolgozó parasztoknak. Érdemes megemlíteni, hogy ezeken a rajzokon a „kulákok” legtöbbször gonosz, sunyi tekintettel rendelkeztek és az egész karakter, annak testtartása, tekintete és magatartása rosszindulatot sugárzott. Visszatérő elem volt a bor, ami a kulák jólétének és dőzsölésének jelképeként funkcionált. Amíg a szegény- és középparasztokat általában munkavégzés közben valamilyen szerszámmal jelenítették meg, addig a kulákok kezébe kapa helyett sétabotot vagy pipát rajzoltak, ami a nagygazda kényelmességére utalt. Az párt kulcsemberei előszeretettel hivatkoztak a „kulákokra” vérszívó pókként, piócaként, ami megjelenik a kor grafikáin is, hiszen többször kövér emberfejű, bajuszos, kalapos pókként ábrázolják őket. Az ellenségábrázolásban a „kulákok” tevékenységük szerint többféleképpen jelentek meg. Jellemző a szántóföld mellől, ünneplőben dirigáló kövér kulák képe, de a támadó pók, a pappal szövetkező reakciós nagygazda[4] vagy az éppen rémhírterjesztő „zsíros gazda” képe[5] sem volt példa nélküli.
Zsiros_gazda_egy_napja_02_REGGELI_JOSZAGETETES

A zsellérekkel ellentétben a módos gazdákat sosem ábrázolták munka közben. Épp ellenkezőleg, a vizsgált karikatúrák egyikén a szomszéddal történő beszélgetés a „kulák” régóta használatlan, rozsdás szerszámai körül forog[6], míg egy másikon a munkakerülő nagygazda épp azt méregeti, hogy mekkora lenne a vetés, ha bevetette volna a földjét[7].
Zsiros_gazda_egy_napja_01_EBREDES
A párt által ellenük felhozott összes vádat megjelenítették a Ludas Matyiban. Az imperialista kémkedést a Truman arcképével kelő és fekvő gazda képével ábrázolták[8], míg a termény eltitkolt felhalmozását a disznók elé az értékes kukoricát öntő gazda jeleníti meg[9].
Zsiros_gazda_egy_napja_05_EBED

Egy másikon a módos gazdák szakmaiatlanságát és tudatlanságát helyezik középpontba. A szegényparaszt a „kuláktól” kapott tanács miatt panaszkodik, hogy neki csak tizenkettő mázsa terménye lett egy holdon, míg a szövetkezetnek tizennyolc.[10] Az összehasonlításon alapuló ábrázolással is többször találkozhatunk a gúnyrajzokon.
A_kulak_lidercalma
A 13. és 14. ábra ugyan nem a Ludas Matyiból származó karikatúrát ábrázol, de érdemesnek találtam az összehasonlítást a kulákábrázolás alapján. Jól láthatóan nagyon hasonló jegyekkel bírnak a megformált módos gazdák ezeken a rajzokon is.
Zsiros_gazda_egy_napja_08_NEPBOLTBAN
Az egyik párbeszédes karikatúrán két klasszikusan ábrázolt kopasz, bajuszos, kövér „kulák” beszélget egy pohár – feltehetően – bor társaságában.[11] 
„– Hát te miért nem dolgozol komám?”
„– Hát lehet itt dolgozni? Egyszer napsütés nincs, másszor eső nincs, de demokrácia az mindig van.” –
hangzik a gazdák közötti párbeszéd.
A propaganda próbálta a kulákokat olyan kárörvendő, rosszindulatú gazdának beállítani, aki a rosszidőért imádkozik, és akinek a termelést elősegítő jó idő csak rémálmaiban jelenik meg.[12]
Ágnes Asszony
Az ellenük folytatott harc megjelenítése kevésnek bizonyult, ezért a felettük aratott győzelem is központi témának számított a korabeli ábrázolásokban. A másik egyéb forrásból származó ábrán a párt agitációs tevékenységének köszönhetően bujdosó kulákok rémült tekintettel veszik tudomásul, hogy lelepleződtek. A hatalom itt is a mindentudó, félrevezethetetlen felső erő szerepében jelenik meg.[13]
A mezőgazdasági témájú karikatúrákat vizsgálva az az érzésünk támadhat, hogy nem szórakoztatnak igazán, még akkor sem, ha a befogadó közömbös a témával kapcsolatban.
Ezt a feltevésem megerősíteni látszik a Ludas Matyi főszerkesztőjétől, Gádor Bélától származó idézet, amiben a karikatúrának, mint agitációs eszköznek a létjogosultságát kérdőjelezi meg: „Sokszor felmerült vitás kérdés az: vajon a Ludas Matyinak, mint speciális, szatirikus hetilapnak feladatkörébe tartoznak-e kivétel nélkül a közvetlen napi agitáció feladatai, illetve: hogyan lehetne ezeket a legjobban megoldani, vagyis úgy, hogy ezek a lap profiljából «ne lógjanak ki», tehát valóban agitáljanak”.[14]
Az olvasottak alapján a párt propaganda osztálya sem volt elégedett ezekkel az ábrázolásokkal: „Alapvető hiba a Ludas Matyi munkájában, hogy rajzainak, karikatúráinak ereje gyenge. Ritkán lehet igazán nevetni rajzain.”[15]
Takács Róbert
szerint hiába jelentek meg viszonylag nagy számban a mezőgazdasági témájú karikatúrák mindvégig csak a helyüket keresték a Ludasban, és a nagyvárosi humorlap világába nehezen illeszkedtek be.[16]
A kutatás során világossá vált számomra, hogy a plakátok, karikatúrák kulákábrázolásait ugyanaz a kérlelhetetlen demagógia, sarkítás és egyoldalúság jellemezte, mint az ellenük hozott politikai és gazdasági intézkedéseket. A rosszindulatú, általánosító agitációs tevékenység legtisztességtelenebb megnyilvánulása – véleményem szerint – a gazdák rovarként, pókokként és vérszívó piócaként történő emlegetése és ábrázolása, hiszen ezzel emberi mivoltukat kísérelték megkérdőjelezni.[17]
Közigazgatás
[1] Takács Róbert – Nevelni és felkelteni a gyűlöletet, Médiakutató, 2003 tavasz http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/03_nevelni_es_felkelteni, 2014. 04. 08.
[2] Takács Róbert – Nevelni és felkelteni a gyűlöletet, Médiakutató, 2003 tavasz http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/03_nevelni_es_felkelteni, 2014. 04. 08.
[3] 2. számú melléklet
[4] 6. ábra
[5] 7. ábra
[6] 8. ábra
[7] 9. ábra
[8] 10. ábra
[9] 11. ábra
[10] 12. ábra
[11] 13. ábra
[12] 2. számú melléklet
[13] 14. ábra
[14] Takács Róbert – Osztályrajz, Transindex,  http://eletmod.transindex.ro/?cikk=17352, 2014. 04. 08.
[15] Takács Róbert – Osztályrajz, Transindex,  http://eletmod.transindex.ro/?cikk=17352, 2014. 04. 08.
[16] Takács Róbert – Nevelni és felkelteni a gyűlöletet, Médiakutató, 2003 tavasz http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/03_nevelni_es_felkelteni, 2014. 04. 08.
[17]„Pókok a kulákok, melyek… a parasztok és éhező munkások vérén híztak kövérre” – Lenin