Kabai József novellája egy rózsadombi nőről és egy fenyőfaárusról szól 1968 Karácsonyán.

Kabai József újságíró, blogger

Kabai József újságíró, blogger

1968. december 24-én délelőtt tizenegy órakor a nő hosszas kutakodást követően az egyik ruhája zsebében talált ötven forintot. Mutatóujjával megsimogatta II. Rákóczi Ferenc arcképét és a nyitott szekrény előtt állva a szomszédban lakó nyolc éves rossz gyerek, Peti jutott eszébe, aki karácsony előtt rendre kilopta az anyja blúzai közé rejtett ajándékokat, és suttyomban játszott velük. A nő két gyermeke nem lophatott ki semmit, mert nem volt mit. Új otthonuk, a rózsadombi lapos tetős kockaház megvételéhez a férjével pénzzé tették minden értéküket, és kirámolták a malacperselyt is. A nő felvette hernyótalpas csizmáját, kilépett a házból és a sűrű hóesésben elindult lefelé a Kolosy térre.

Meglepődve vette észre, hogy a páni félelem, ami hóban taposva menetrendszerűen szokott rátörni, a rettegés a hó alatt alattomosan megbúvó jégrétegtől, most nem kapta el. Különös, a fóbia hajlamos visszavonulót fújni -, a lökött pszichiáter miért nem tett erről említést -, csodálkozott magában. A meredek Alsó Zöldmáli útra érve tompa remegést érzett a gyomrában.

A Kolosy téri piac fenyőfaárusa körül már csak letört zöld ágakat látott a földön, a férfi a bevételt számolgatta. Nézte az ötvenes, testes fazont, aki széles arcán formatervezett pajeszt viselt, kötött pulóvere fölött koszos kötény feszült. Normális körülmények között a nő elnevette volna magát, de ehelyett inkább feltette a világ legfeleslegesebb kérdését: mondja, nem maradt még egy fája? Sajnos nem, hangzott a válasz.

A nő elindult, aztán a piac szélén megállt, rágyújtott, és sírni kezdett. Egyszer csak mellette állt a férfi. Van egy félretett fenyőm, ha nem jönnek érte negyedórán belül, akkor a magáé. Negyedórányi örökkévalóság vette kezdetét, amit két perc múlva az árus hangja tört meg. Kétlépésnyire állt a nőtől: egy formás fenyőt tartott maga előtt. Á, ezek már úgysem jönnek. Hagyja a pénzt, az utolsó darabot mindig ingyen adom! Felismerhetetlen hangok szakadtak ki a nő torkából, amik körülbelül azt jelentették, köszönöm uram, áldja meg az Isten!

A Kolosy téri ügyekért felelős angyalok összenéztek és bólintottak. Tekintetükkel a nőt követték a magasból, aki belépett a Lajos utcai maszek trafik csilingelő ajtaján. Kisméretű fa teherautó húsz forint, mozgatható végtagú baba huszonhat forint. Maradt még négy forintja.

A 29-es buszról leszállva már kiterjedt, csillogó hómező fogadta a hegyen. Jobbjában a fenyővel, bal kezében a szatyrával egyensúlyozva egy keréknyomban lépegetve ment felfelé a Pusztaszeri úton. A friss, fagyos levegőt harapva könnyűséget érzett. Mintha két oldalról láthatatlan szárnyak tartották volna egyenesben.

Szép Szentesténk lehetett. A húgom két éves volt, én nyolc. Kár, hogy nem emlékszünk rá.