KAPOLCSI KÉPESLAP

Leszállva a Volánbuszról friss kürtöskalács és fűszeres sült hús illat egyvelege csapta meg az orromat. A szemerkélő eső ellenére a Kapolcsot átszelő főút két oldalán hömpölygő embertömeg járt udvarról udvarra, ahol különböző portékákat árultak, vagy épp élő zene szólt.

Egy köpcös bajuszos öregembernél vertem fel a sátram, a bejáratnál kiakasztott tábla hívogatta az újonnan érkezőket nagy piros nyomtatott betűkkel: SÁTORHELY. A kertben volt egy angol vécé és egy zuhanyzó, méteres bojlerrel az oldalán, a zuhany külső falán pedig egy mosdó, kis tükörrel. Károly szelíd ember volt és barátságos, figyelmeztetett, hogy az egy éves németjuhásza játékos, de néha – néha azért oda kap. A közeli Folk udvarból népdal foszlányok szűrődtek át, melyet egy tőlem néhány méterre kempingező hosszú hajú srác gitár szólója szakított csak időnként félbe.

Kocsma
Vegyétek vigyétek a cédéinket, ahogy mondani szoktam, fele annyi, mint egy szál kolbász, és 6 óra múlva mégsem lesz a feledésé, jövő karácsonykor is tudod majd élvezni az autós hifidbe betéve.
A Művészetek Völgyének egyik központi helyszínéül egy kocsma & dohánybolt szolgált, előtte egy kis udvar, padokkal, napernyőkkel. A dohány – alkohol lelőhely együttesének mágikus ereje volt, ami úgy vonzotta az embereket, mint darazsakat a kürtös kalács. Az udvar hűvös volt és árnyékos, ahová a nappali tikkasztó hőségben igen kellemes volt betérni, főleg úgy, hogy az udvarban egymást váltották az amatőr és profibb zenekarok felettébb jó hangulatot teremtve, és ide még karszalag se kellett.
Miközben viceházmesteremet fogyasztottam, egy amatőr 5 tagú banda bluest játszott, az átlagéletkoruk körülbelül 50 év lehetett, barázdált arcukról hosszú szakáll lógott alá, zenéjükben pedig érezhető volt az évek meg a rutin. Mégis kevés aprót kaptak a hallgatóságtól, pedig a jól látható helyre kitett gitártokban egy nagy fehér tábla, közepén lefele mutató vastag fekete nyíllal ösztökélte a népet adakozásra, illetve ezt még kiegészítette egy „Open” és „Fizetés után reklamációt nem fogadunk el” felirat is. Nagy derültséget okozott egy négy év körüli kisfiú, amikor hosszú győzködést követően sikerült megértenie, hogy mit akarnak tőle a felnőttek, és a tőle néhány méterre lévő gitártokig elbandukolva beledobott 100 forintot. Egyébként ez nagyobb ovációt váltott ki a közönségből, mint egy-egy zeneszám befejezte.

16
Az illusztrációk a szerző felvételei

 

Szóba elegyedtem egy bohókás, 60 év körüli öregemberrel, Sándorral. Fröccsözött és tekert cigarettát szívott, illetve volt nála egy csupasz vécépapír guriga, és néha azon keresztül nézte az arcokat, idomokat. Azt mondta, szerinte így sokkal jobban átjönnek az emberi érzelmek, vagy egy formás segg, mert ekkor csak azt látod, nem vonja el figyelmedet más. Elmesélte, hogy felesége elvált tőle egy gazdagabb férfi miatt, és jó ideig rá se nézett nőkre, mert nem akart majmot csinálni még egyszer saját magából. Még is néhány éve, mikor először járt Kapolcson, történt egyszer, hogy rettentő hideg éjszaka volt, és egy nagy tapasztott langallós kemencéjénél melegedve megismerkedett azzal a lánnyal, aki felesége nyomán egy mély érzelmi válságot oldozott fel benne. – Olyan tök jót dumcsiztunk, olyan melegség volt benne ami áramlott felém, annyira jó volt ez az este, még meg is simogatott. Ekkor rájöttem, hogy még is csak van értelme élni… Sándor azóta minden évben eljön a Művészetek Völgyére, azt szereti benne a legjobban, hogy elmondhatja azt amit gondol, anélkül, hogy leköpnék vagy megvernék. – Itt a völgyben olyan, mintha lelassulna az idő, senki sem akar elrohanni mellettem, nem arról van szó, hogy megkérdezik „hogy vagy?”  de a válasz már nem érdekli, mert azon gondolkodik, hogy hova rohanjon tovább… Egyszer beálltam a sorba, hogy vegyek egy töki pompost, és a szakács, kidugja a fejét és azt mondja: elnézést kérek, de valami gubanc van ezzel a kemencével, és valószínűleg egy 5 percet várni kell. Ekkor az emberek azt mondák, hogy jó, megvárjuk, és elkezdtek beszélgetni egymással addig. Pesten ugyanebben a szituban, az játszódik le, hogy fogja magát az összes csaj meg férfi, hogy jó, akkor kapd be a f*szomat, akkor elmegyünk máshova, és elhúznak a fenébe. Vendéglátós mondta nekem, hogy azért szeret ide jönni, mert itt meg van a belátás, a türelem, a nyugi. Nem kell kapkodni, ráérek megcsinálni a húst. 5 perc, 10 perc, nem számít, a lényeg, hogy az a hús finom legyen, és a vásárlók megvárják nincs háborgás, hogy miért kell várni.

Kecsketejes szappan és pusztapörkölt
A bazársoron sétálva egymást váltják a talponálló sütődék, és a különböző portékájukat kínáló árusok. A frissen sült langallót kecsketejes szappan illat váltotta fel ahogy sétáltam a sátrak között. Találkoztam madárfüttyöt utánzó hangszerárussal és szerelem szörpöt áruló nénivel is. Nem volt hiány kés, ékszer, gyertyatartó és kerámiák terén sem. Az egyik járókelő finoman érdeklődött egy szakácstól, hogy mégis mit takar az út széli táblára krétával írt, „Pusztapörkölt”?
Hát az igazából paprikás krumpli – jött a válasz -,  csak mi így hívjuk, parasztosan.

Mezítlábas hippi csajok és mézes szörp limonádé
Taliándörögdre elindulhatunk gyalog (körülbelül másfél óra séta Kapolcsról) vagy választhatjuk a fesztivál elejétől végéig, reggeltől estig megállíthatatlanul közlekedő Csigabuszát, melynek rutinosan száguldozó sofőrje emberségből jelesre vizsgázott, mikor menet közben háromszor is megállt, hogy az útszélen Dörögdre tartókat felvegye, pedig még csak nem is stoppoltak.
A buszról leszállva egészen más világ fogadja az újonnan érkezőket, mint Kapolcs. Itt nincsenek kígyózó bazársorok, zsivaj és embertömeg. Inkább mezítláb sétáló fiatal lányok, nyugalom szigeteként aposztrofálható kellemes hangulatú udvarok és csak néhány kocsmával – kifőzdével találkozhatunk.

A Kócsor ház egy nagy udvar volt egy meredekebb domboldalon, színpaddal, néhány függőággyal és egy pajta szerű épületből átavanzsált kocsmával, ahol néhány fotel, ülőgarnitúra volt elhelyezve, alul pedig egy nagy szőnyeg terült el a kavicságyon. Délután 3, a nap még magasan, programok csak este 7-től. A hangszóróból Petőfi rádió, különféle lounge zenék illetve Kispál és a borz szólt, melyre nagy ritkán egy-egy ismerős dallam hallatán megélénkült a fiatalság és elkezdett énekelni. A zene élvezetét időközönként csak a szomszéd libák gágogása törte meg, bár a heverőn punnyadó vagy éppen alvó hippi ruhás fiatalokat láthatóan ez cseppet sem érdekelte, örültek, hogy a másnapot nem a forró sátorban kell kibekkelni.

29

 

Barbi, akivel útközben találkoztam úgy vélekedett, hogy olyan ez a Völgy, mint egy nagy családi összejövetel, ahol a folk életstílus közelebb kerül az emberekhez, mindenki közvetlen és barátságos egymással, a falusi feeling megmarad és nem a turisták és a haszon felé tolódnak el az arányok. Igornak más volt a véleménye, ő már 15 éve rendszeresen visszajár a fesztiválra, idén a LEMangURIA udvar egyik vendégelőadója volt, és elmesélte, hogy pár napja összetűzésbe keveredtek a vezetősséggel, mert 17-18 órától minden program fizetős és ingyenes programokat nem engedélyeznek, márpedig ők elvből nem kérnek pénzt. A LEMangURIA udvarba belépve csoportos élet-tánc foglalkozás zajlott nagy összhangban és harmóniában.
Tibeti zászlók mindenfele, mosolygós – békés emberek, kergetőző kutyák, anyukák és gyerekeik, hatalmas kert, zöld területek. Napközben aki akart jógázhatott, ki lehetett próbálni a chi kungot, gyerekeknek volt hangszersimogató, felnőtteknek egyéni kezelések, adomány alapon működő masszázs. Este tűzet gyújtottak amit körül ültünk, többen sámán dobon játszottak valaki csörgőzött, táncoltunk énekeltünk, visszautaztunk az időben a kezdetekhez.

tűz

 

Laci
Egyik reggel ülök a kisbolt előtt, és nagy élvezettel fogyasztom a gyömbérteából és túrós batyuból álló reggelim, mikor egyszer csak az ébredező falu nyugodt morajlását egy részeg fazon üvöltve éneklése töri meg. Ahogy közeledik, a dalszöveg is egyre jobban kivehető: Mennyország tourist. Dülöngélve, botladozva ugyanakkor hihetetlen nagy lelkesedéssel és party hangulatban keresi a kapcsolódást a külvilággal, hozzáteszem nem sok sikerrel. Végül aztán oda ér hozzám, és egyből nekem szegezi a kérdést, tesó leülhetek ide melléd? Kiderül, hogy Lacinak hívják, 32 éves és alkalmi munkákból él. Életcélja, hogy végig bulizza a Balatont és környékét nyáron. Kezébe bukósisak.

laci

 

– Szoktál motorozni? – kérdeztem
Aha.
– És van motorod?
Nem, nincs.
– Akkor miért van nálad bukósisak?
Hát motor mindenhol van, nézz csak körül… megyek ezzel is meg azzal is.

Lacinak a koncertek jönnek be legjobban, meg is kérdeztem, hogy játszik-e valamilyen hangszeren. Meglepő választ adott: Néha éneklek, de alapvetően léggitározom és légdobolok. Majd előkapott  a táskájából két dobverőt, és elkezdett hevesen játszani a levegőben a mobilján szóló zenére, végül a közeli szemeteskuka sem maradt ki a buliból. Az ütőket egyébként előző éjszaka szerezte egy koncerten, és épp a légből kapott produkciója közben jött rá heves káromkodások kíséretében, hogy nem ugyanolyan márkájút sikerült „elcsórni”.

templom

Hosszú lépés a templomban
A könnyűzene és folkmuzsika repertoáron kívül, klasszikus zenével is találkozhattunk a Völgyben. Rocker srác gitárral, hippi pár labradorral, félpucér huszonéves partyarc pilóta napszemüvegben, szelfizős fiatalok fröccsel a kezükben, egy templom ahol zongoraművek, duók csendülnek fel olyan szerzőktől, mint Beethoven, Vivaldi, Bartók.
Volt komolyzene kedvelő aki átszellemülve hallgatta, és másnapos fiatal, aki a tűző nap elől betérve, a hűvös templombelsőben hunyt egyet a koncert alatt. Isten háza mindenki előtt nyitva áll, mondá valaha az úr, vajon erre gondolt?

Meglehet.

            Ez a Művészetek Völgyére is igaznak látszik. Talán ezért is élhette meg a 25. születésnapját.

Author: Rejtő Dávid

2015-ben a Zsigmond Király Főiskolán kommunikáció és médiatudomány szakon szerzi meg diplomáját, melyen az áll: „Kommunikátor”. Ez a megnevezés nem véletlen, hiszen a kommunikáció legkülönfélébb válfajai iránt mutat érdeklődést: érdekli az újságírás, a videóriportok készítése, és fotózás, mely terület különösképpen közel áll hozzá, olyannyira, hogy a későbbiek során tervezi is a szakma magas szintű elsajátítását. „Szabadúszó-útkeresőnek” tartja magát, „a világra dolgaira nyitott és érzékeny, spirituális beállítottságú fiatalembernek, ki tettre készen veti bele magát az elé kerülő feladatokba, kihívásokba.”

Vélemény, hozzászólás?