JÁSZBERÉNYI SÁNDOR – GOLYÓÁLLÓ MELLÉNYBEN

Az ELTE-TFK-n végez 2002-ben, magyar nyelv és irodalom és művelődésszervezés szakon. 2004-ben abszolvál az ELTE-BTK magyar szakán, ugyanebben az évben sikeresen befejezi a Népszabadság „diplomás újságíró” képzését. Az ELTE-n hallgat filozófiát és arabot is, de egyikből sem abszolvál. Rendszeresen készít szociológiai témájú nagy riportokat, a gonzó újságírás meghatározó magyarországi képviselője. 2007-től érdeklődése a Közel-Kelet és Afrika, illetve a politikai iszlám felé fordul. Interjúkat készít a nemzetközileg terrorszervezetként jegyzett Iszlám Dzsihád palesztin szervezet harcolóalakulatának tagjaival valamint a Muzulmán Testvériség egyiptomi szervezetének vezetőivel. A dárfúri konfliktus idején Csádba utazik, majd ezt követően Jemenben, Líbiában, Nigériában, a Gázai övezetben dolgozik. 2007 óta – kisebb-nagyobb megszakításokkal – Alexandriában él. Írásainak színvonalát 2005-ben „Szabad Sajtó-díjjal”, 2007-ben „Minőségi Újságírásért Díjjal”, majd 2009-ben „Junior Prima” díjjal ismerik el. 2013-ban a Libri Kiadó megjelenteti a „Budapest – Kairó, egy haditudósító naplója” című könyvét, ami az „arab tavasz” egyiptomi történéseit elemzi, „Az ördög egy fekete kutya” című novelláskötetét pedig a Kalligram Kiadó adja ki, ugyanabban az évben. Angolul “The devil is a black dog” címmel jelenik meg, 2014 novemberében az Amerikai Egyesült Államokban. A kalandos életutat járó, nyugtalan szellemiségű, szókimondó újságíróval Irakba történő elutazása előtti napon beszélgettünk.

A haditudósító
A haditudósító

Azt állítja magáról, hogy „alkatilag alkalmatlan arra, hogy fikcionalizálja a saját történeteit, afféle határmezsgyén mozog.” Független szellemű haditudósító újságíróként azonban nincs is erre igazán szükség, az átélt történések és helyzetek plasztikus leírásai bőven kárpótolják az olvasót, a tényleírások néha erőteljesebbek, mint a kitalációk. Mi volt az eddigiek közül a személyesen átélt, legdermesztőbb halál-közeli „élménye”?
Jászberényi Sándor: – Utólag belegondolva sok volt. Az első, amikor az Iszlám Dzsihád egyik milíciája nyomott fegyvert a fejemhez játékból a Gázai Övezetben. Tinédzserek, fiatal fiúk voltak. A másik pillanatban már az én kezemben volt a puska és engem fotóztak vele, azon poénkodva, hogy akár túszul is ejthetnének.
Görcsölt a gyomrom a debalcevói ágyúzásban, vagy amikor éleslőszerrel oszlattak a rendőrök a kairói utcákon és tocsogtunk a vérben.
Az ember persze ilyenkor nem dermed le, üvölt a fejében az adrenalin.
Hányni és rettegni már a hotelszoba nyugalmában szoktam, amikor megküldtem az anyagokat a szerkesztőimnek.

Az egyiptomi - izraeli határon
Az egyiptomi – izraeli határon

Mi az, amit utólag megbánt az eddigi pályája során? Mi volt a legsúlyosabb szakmai tévedése?JS: – Sok olyan emberrek vesztem össze, akikkel nem kellett volna, akkor sem, ha éppen igazságtalannak éreztem, amit csinálnak.
Most sem vagyok egy nyugodt típus, de régebben még rosszabb volt, hamar felkaptam a vizet és előszeretettel égettem fel a hidakat magam mögött. Persze, rengeteg újságírói tévedésem is volt, de ezeket nem bánom különösebben, az ember hibázik.
Azt viszont bánom például, hogy nem beszélünk azzal a főszerkesztővel, aki tulajdonképpen elindított a pályán. Mindent elkövettem, beleértve két deci vörösbor fejre öntését is, hogy egy életre vérig sértsem.
Sikerült.
Na, ezt bánom.

Ester Meerman holland háborús tudósító portréfelvétele
Ester Meerman holland háborús tudósító portréfelvétele

– Ön „gyárilag” kalandor, vagy józan megfontolásból? A családi örökség része a kihívások állandó keresése?
JS
: – Nagyon megtervezettek az utak, amikre elmegyek.
A „kalandorság” a véletlenekben rejlik, de nem keresem a veszélyt, egyszerűen erre specializálódtam, hogy konfliktus-zónákba járjak.
A családban ebből a szempontból kakukktojás vagyok.
A nagyapám mondjuk nácikat ölt a Tátrában a háború alatt, de ez egy nő miatt volt, ez nem ér.
A szókimondása már-már legendás, a hétköznapi életben, a cikkeiben és a virtuális kommunikációja során is. Mi az, ami mégis tabunak számít?
JS
: – Biztosan van ilyen. Most nem jut eszembe.
Fegyverboltban
– A http://jaszberenyi.tumblr.com/-on közzétett „Szerelmes vers” címzettjének sikerült örömet okozni, vagy aznap nem beszéltek, vagy lehet, hogy nem is olvasta?
JS
: – Hát, kikérte magának, hogy „büdös a szája reggel”.
Szerintem akkor kezdett el hízelegni neki a dolog, amikor látta, hogy sokan szerették a verset.
Jaszberenyi-fegyveresek
Egyre erőteljesebben alakul a nemzetközi karrierje, mégis szemlátomást érdeklődéssel figyeli a hazai belpolitikai életet, és a kritikai véleményét nem is próbálja tompítani. Mi az, ami az utóbbi időszakban felháborította a magyarországi történések közül?
JS
: – Nem nagyon történik mostanában az országban olyasmi, ami ne adna felháborodásra okot. A nácikat nem szeretem, a „vonulgatós”, tapló parasztokat, ráz a hideg, ha látom, hogy mik történnek vidéken.
Mielőtt Budapestről visszaindult Irakba, az elutazása előtt mire készült, mik ilyenkor a legfontosabb teendői?
JS
: – Szerezni egy IV-es golyóálló-mellényt, pénzt, szállást, megtervezni a menekülési utakat, ha a dolgok rosszul sülnének el, ellenőrizni: ki él még a múltkori kapcsolatokból, szólni nekik, hogy megyek.
Ilyesmik.

Pál Dániel Levente felvétele
Pál Dániel Levente felvétele

El tudja önmagát képzelni nyugdíjasként, ahogy kiskutyákat simogat, pitypangot szedeget a mezőkön, vagy békésen sakkozik egy Idősek Otthonában?
Jászberényi Sándor: – Simán. Annyi kikötésem lenne, hogy a szobatársam legyen szobatiszta…
Nem biztos, hogy pitypangokat szednék, hanem mondjuk, fűzném a fiatal ápolócsajokat a különböző történeteimmel, ők meg felháborodva mondanák, hogy „vén kujon”.

Author: Varga Mihály

Stratégiai kommunikációs tanácsadó, a PR Herald – az első magyar public relations szakfolyóirat – alapító-főszerkesztője. 1983-ban kezdi pályafutását a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójában, mint szerkesztő-rendező, majd ’85-től filmgyártásvezetőként dolgozik Budapesten. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia Kutatófilm-stúdiójánál produkciós menedzser. A rendszerváltás idején (illegális körülmények között) külpolitikai tudósításokat szervez, külföldi televíziós társaságoknak szállít dokumentumfilmeket és híranyagokat, a „Keleti Tömb” utolsó szocialista országainak végnapjairól. Több száz publicisztika, rádió- és lapinterjú szerzője és szerkesztője. Olyan szervezetek és vállalatok pr-tevékenységét segítette/segíti, mint az ORTT, a Magyar Államkincstár, a Szerencsejáték Zrt., a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Magyar Villamos Művek Rt., a Levegő Munkacsoport, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségi Közalapítványa és a Workania. A pályájuk elején álló tehetséges emberek megszállott támogatója. Kapcsolat: varga.mihaly@prherald.hu

Vélemény, hozzászólás?