A Magyar Iszlám Jogvédő Egyesület figyelemmel kíséri a sajtóban megszaporodott iszlámellenes megnyilatkozásokat, és sajnálattal tapasztalja, hogy több orgánum is felületet biztosít az iszlámmal és a muszlimokkal kapcsolatos negatív sztereotípiák és a gyűlöletkeltésre is alkalmas vélemények megjelenítésére. Különösen aggasztó ez olyan fórumok esetében, melyek kormányzati támogatásban is részesülnek, mint például a Stand for Christians nevű szervezet, melyet az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárság finanszíroz.
Természetesen az üldözött keresztények megsegítése nemes ügy, de ez nem kéne, hogy a muszlimok általánosításával, és az iszlámnak a szélsőségekkel való azonosításával járjon.
Az ilyen megnyilvánulások a vallások közötti párbeszédet veszélyeztető jelenségek.
Egy konferencián Incze Nikoletta és Márfi Gyula 2018. november 19-én többek közt az alábbiakat mondta:

Incze Nikoletta: „Soha nem ismerték az iszlámot azok a népek, akiket leigázott. De ha mi megismerjük, és tudjuk, mivel állunk szemben, akkor fel fogunk tudni lépni ellene a politika, a jog és a társadalom eszközeivel.”
Márfi Gyula veszprémi érsek
: „Az iszlám mint politikai rendszer nagyon hasonlít a nácizmusra, melynek alapja a fajelmélet”. (SIC!)

Márfi Gyula veszprémi érsek

A fenti kijelentéseket a hazai muszlimok fenyegetésként értelmezik, mivel iszlám- és muszlimellenes törvények, a vallásszabadságot korlátozó intézkedések bevezetésére ösztönöz.
Több kutatás és a személyes tapasztalatok is azt igazolják, hogy a magyar társadalom jelentős részében tetszést váltanak ki az ilyen megnyilvánulások, de talán mégsem szorul különösebb magyarázatra, hogy az ország teljes lakosságát (beleértve természetesen több tízezer magyarországi muszlimot is) képviselő kormányzatnak miért tilos teret engedni az effajta uszításnak, különös tekintettel az Alaptörvény kisebbségekre és vallásszabadságra vonatkozó rendelkezéseire.
A más országokban üldözött keresztények helyzetén nem segít a békés, törvénytisztelő, a muszlimok többségét kitevő iszlám hívők szélsőségekkel való azonosítása, így a magyar muszlimok oly színben feltüntetése, mint akik veszélyt jelentenek a társadalomra. Valójában a párbeszédet ellehetetlenítő, minden tudományosságot nélkülöző, iszlámkritikának álcázott gyűlöletkeltés az, ami veszélyt jelent a társadalmi békére.
A politikai döntéshozóknak és a keresztény egyházak prominenseinek a leghatározottabban el kell utasítaniuk az ilyen és hasonlóan uszító kijelentéseket, ahogy a muszlimok is elhatárolódnak a szélsőséges muszlimoktól.
A magyar muszlimok részt vesznek a hazai és nemzetközi vallásközi párbeszédben, és keresik azokat a lehetőségeket, melyek által előmozdítható a békés együttélés. A fent idézett személyek viszont láthatóan nem erre törekszenek.
A szélsőségesek ellen nem csak akkor kell fellépni, ha üldözött keresztényekről van szó, hanem akkor is, amikor magyarországi kisebbségek és a hazai kisegyházak ellen agitálnak egyesek.