HÁROM LÓ – 3 TÖRTÉNET

AZ ELSŐ. Van annak már hét éve is talán, hogy az akkori frumószai ötödikeseknek feltettem a kérdést magyarórán, hogy mi a kedvenc állatuk. János válaszolt: „– Egy lú volt.” – Hogy érted, hogy volt? – kérdeztem értetlenül. – „Tegnap apám megütte a fejszivel.” – mondta. (Értsd: megölte.) S én akkor is azt hittem, hogy szétnyílik a föld alattam.
Üres lóistálló

A MÁSODIK
Ma egy lóra gondolok…
Iskolából jövet ma délben két csoport gyermekkel útban haza fele megláttunk egy szekeret félig a sáncba csúszva, melyet a ló tartott.
Egyszerre hangos, éles ostorcsattogást hallottam. Jött a gazda. Dühösen. Közeledett a lóhoz.
Megfordultam, a mögöttem levő gyerekeket magam elé engedtem. Összekeveredtek. Nem volt már csoport, nyelv, különbség, párba rendeződtek semmi perc alatt.
A gazda elérte a lovát, ütötte, csapta, verte, mi meg mentünk előre.
Fülemre tettem a kezem, s közben reménykedtem, hogy egy gyermek sem fordul meg, nem ad hangot, nem áll szembe a gazdával.
Vagy tíz lépés után elviharzott a szekér. Porzott az út, a ló háta és a mi lelkünk.
A gyerekek előttem valamikor megfogták egymás kezét…
Én is leengedtem a fülemről az enyémet valamikor.  Nem szóltunk semmit, nem fordultak meg a gyerekek.
Hallottam a beszédjüket. Hangjuk erősödésével engedték el egymás kezét.

Máthé Kriszta utcai pillanatfelvétele
Máthé Kriszta utcai pillanatfelvétele

A HARMADIK – „A LEGKEDVESEBBIK”
Sírva találtam a padon. 60 év körüli őszes ember, ereje teljében. Úgy potyognak a könnyei, mint egy kisfiúnak. Leülök mellé, hogy legyen, akinek beszéljen, ha akar. De sokszor szerettem volna valakit magam mellett a kicsi ház tornácán keserves pillanataim, nagy döntéseim alatt. Mesélni kezd.
Elpusztult a lova. „A fehér. A kedvesebbik. Most. Alig egy órája.” Emlékszem ennek az embernek a tekintetére, amikor a menni is alig tudó kislányom kezébe nyomta az egynapos pipét, elmagyarázva neki, hogy nem kell megszorítani, de meg lehet szagolni, mert az olyan érdekes.
Nem akartam ünneprontó lenni, nem szóltam, hogy nem tud románul a lányom. De megértették egymást.
Így esett, hogy a pipécske pihéi közé fúrta orrocskáját a lányom.
Már nem sír.
Ökölbe szorított kézzel törli könnyeit. Majd megköszöni, hogy mellé ültem.
Jó volt nem egyedül lennie.
Indulok.
Neki köszönhetem, hogy megszülethetett a harmadik lovas írás.
A harmadik, a „legkedvesebbik”.
Fehér ló

Author: Máthé Kriszta

Tanulmányai: Ady Endre Sajtókollégium, Nagyvárad, Babeș–Bolyai Tudományegyetem, pedagógia-magyar szak, Kolozsvár. Három évi erdélyi tanári munka után 2006-ban Csángóföldre költözik, Frumósza faluban, magyartanár lesz a helyi román tannyelvű iskolában. Az első tanév magában egy harc, nincs a magyarórák számára szabad osztályterem, nincs órarend. Megfogalmazódik a lényeg: presztízskérdéssé kell varázsolni a magyarórákat, csak így lesz maradása. Megálmodja, megalkotja. Megszületik a kislánya. Új szelek fogadják visszatértekor. Kifogásolja a moldvai magyar nyelvű oktatás szakmai szintjét, ennek hangot is ad. Úgy véli, sokkal többet kellene kihozni a magyar nyelvű oktatásból, nehezményezi, hogy a magyar vezetők nem látják, nem értik, nem érzik presztízsnek a magyarórákat Csángóföldön. Úgy alakul, hogy a román tanügyi rendszernek köszönhetően marad Moldvában, az iskola igényt tart munkájára. Önálló nonprofit kft-t hoz létre párjával a frumószai magyar oktatásért. Önállósodnak. A 10. tanévet kezdi szeptemberben szakképzett magyartanári minősítésben magyar anyanyelvükre tanítja a frumószai csángó gyerekeket. Évente párjával együtt átlagban 100 gyereket tanít.

Vélemény, hozzászólás?