A rotterdami Erasmus Egyetem Gyógyászati Központja közreadta Európa népeinek genetikai térképét – s ez a térkép különösen alkalmas meditációs objektum. Spencer Wells, az amerikai Stanford Egyetem kutatója a humángenetika utóbbi néhány évtizedének világszerte legnagyobb alakja kezdett egy programba, amelynek során 300.000 ember örökítőanyagát vizsgálták meg, és állapították meg a vizsgált egyén leszármazásának lehetséges vonalát, őseinek kilétét. Majd ezt az adattengert és a leszármazási táblázatokat egyesítették, mindezek után lehetséges volt a vándorlás útvonalának azonosítása is. Ez sokszor történik az analógiában az eddig sejtett, vagy tudott irányokkal, útvonalakkal, olykor azonban eltér ezektől. Sok eddig nem értett dologra is fény derült.
EU gen mappa

Mindez azért lehetséges, mert az emberi kromoszómák közül néhány a többitől eltérően viselkedik. A petesejt magjának és a spermium magjának egyesülésekor – amikor az apai és az anyai DNS-szekvenciák új DNS-láncot alkotnak, s ezzel életnek indítják a születő új embert –, vannak olyan DNS-részek, amelyek vagy csak apai ágon, vagy csak anyai ágon öröklődnek tovább. Az idők folyamán ezek az ún. autoszomális gének is mutálódnak azonban, így aztán a teljes emberiség génállományának feltérképezésével az vált lehetővé, hogy az egyes mutációk keletkezését sikerült időhöz és földrajzi helyhez kötni, rögzíteni az egyes népcsoportok egymástól való elválásának alkalmait.
Bebizonyosodott, hogy az emberiség valóban Közép-Kelet-Afrikából származik, s az eddig hitt útvonallal szemben nem a Nílus mentén, hanem egy már megszűnt folyómederben, a mai Líbia területén keresztül érte el a Földközi-tenger partját, s fordult keletre, hogy benyomuljon a mai Egyiptom északi részére, a Nílus-deltába, majd a Sinai-földszoroson át Ázsiába. Onnan a termékeny félhold, azaz a Tigris és az Eufrátesz völgyén át az Indiai-óceán északi partvidékén vándorolva jutott egészen Ausztráliáig. Egy másik csoport északnak fordult és eljutott a Csukcs-félszigetig és kelt át az akkori eljegesedésnek köszönhetően ideiglenesen jégtakaróval összekötött Ázsiából Amerikába.
Afrikai őseinkhez a mai populációk közül a busmanok állnak (ezt a nyelvészek is sejtették: a busmanok csettegő nyelve a legősibb nyelvek közé számít régóta). A kirajzás egy súlyos éghajlatváltozás közepette, illetve utána indult meg, amikor is az emberiség lélekszáma 2000 (!) körülire süllyedt.
Mintegy hetvenezer évvel ezelőtt az emberiség a kipusztulás szélére jutott, s ha nem indult volna meg a vándorlás, valószínűleg ma a delfin lenne a legintelligensebb földi faj. (Lehet, hogy Stephen Hawking figyelmeztetése, azaz, hogyha ebben az évezredben nem kolonizálunk egy másik bolygót, akkor ki fogunk pusztulni, ezzel a mostani felismeréssel összefüggésben van?)  Az Indiai-óceán partján történt vándorlás első hullámából a mai napig maradtak népek ezeken a területeken, pl. az andamánok, akiknek az andaman-szigeteki parti lakóhelyük túlnyomó részét az emlékezetes cunami elpusztította. De ilyen nép Indiában a vedda is, akik nyelvét sokáig nem tudta a nyelvtudomány hová sorolni, képtelenek voltak a rokonításra. Ide tartoznak a malájföldi orangaslik és Ausztrália bennszülöttei, akik mellesleg a Föld leghosszabb ideje megszakítatlan kultúráját képviselik, közel 70.000 éves múltjukkal.
Európába csak mintegy 45.000 éve nyomultak be a Neander-völgyi emberek. Ez volt kontinensünk első benépesítése. Erre az első hullámra 17 ezer éve következett az eljegesedés elől menekülők második hulláma – talán ennek a hullámnak az utolsó cseppnyi maradványa a szintén semelyik mai európai néppel sem rokon baszk nép, akiknek nyelve szintén teljesen egyedülálló. Ilyen nép kései maradványa lehetett valaha a kékre festett (picted) arcú pikt is, akik még a rómaiak idején Skócia legészakibb részein éltek, de aztán a rómaiak, kelták, britek kipusztították őket, s nyomtalanul eltűntek. Nyelvükről alig tudunk valamit.
Majd tízezer éve jött a harmadik beözönlés, amely a kelta, indoeurópai nyelveket hozta be Európába, a csapadékosabb időjárás miatt a kizöldellt Mezopotámián, Kis-Ázsián keresztül, ami járhatóvá, élhetővé vált. Ők honosították meg errefelé a lovat. Később még sok hulláma volt az Európába hatoló bevándorlásoknak, betöréseknek, letelepedéseknek és keveredésnek (a teljesség igénye nélkül): további indoeurópai, közel-keleti, észak-afrikai, pun, hun, mongol, török, cigány, a gyarmatosítások óta pedig az egész Földről folyamatosan érkező mindenféle nép.
EURÓPA GÉNTÉRKÉPE
Huszonhárom országból nyertek adatokat, az összeállítás Dr. Kayser és Dr. Oscar Lao vezetésével történt, ezt a Current Biology szakfolyóiratban közölték. Az összefüggés, sőt hasonlóság a földrajzi térképpel szembeszökő, a szomszédságok nagyon közeliek, a legtöbb nép nagy része teljes vagy többségi átfedést mutat más népekkel. A függőleges tengely az észak-déli, a vízszintes a nyugat-keleti megoszlást mutatja. Két populáció esik távolabb a fő halmaztól, az egyik a finn, a másik a dél-olasz, amelyik erőteljes afrikai rokonságot jelez. És valóban: a szicíliaiak és dél-itáliaiak ősei Észak-Afrikából és Föníciából (és részint Hellászból) érkeztek, s további terjeszkedésüknek az Alpok hegyláncai vetettek gátat, megakadályozva, hogy ez a populáció Európa többi részével érintkezzen. A finnek izolációja valószínűleg abból ered, hogy valamilyen igen kicsiny csoport elszigetelve élhetett, s szaporodott el a ma Finnországként ismert területen és környékén.

A délszláv, magyar, román, bolgár, görög és részben még a cseh és a dél-olasz népességek közös halmaza is szignifikáns. Másfelől az észak-olasz, francia, svájci, katalán, kasztíliai és portugál halmaz is jól együttáll. A határos részeken a dél-német és osztrák génekkel mutat fedést. Az osztrák keleti határvidékén a magyarral fed. Érdekes a dél-német és az észak-német elkülönülés, ami nagyjából követi egyrészt a bajor-badeni, másrészt az ettől északi német területek határát. Az északi németek inkább a skandinávokkal, hollandokkal, kisebb részben a lengyelekkel és angolokkal mutatnak fedést: reprezentálva azt a tényt, hogy az angolok (angelek) ősei valaha a mai Hannover területén éltek, míg a mai nyugat-lengyel területek évszázadokig Poroszországhoz tartoztak, nagyobb részt német lakossággal.
A magyarsággal összefüggésben is igen nagy a genetikai sokféleség. Érdekes, hogy genetikai értelemben a szomszédos népek közelebbi rokonaink, mint a nyelvcsaládilag rokon népek. Persze ebbe az 1100 éves együttélés (egyes népek esetében ez az idő rövidebb) tudatában nincsen semmi meglepő, annak ellenére sem, hogy a vegyes házasságokat minden nép kerülte (no persze a genetika nem a házassági anyakönyvekben rejlő adatokra támaszkodik, hanem a sejtjeinkbe írt, ettől olykor eltérő valóságra). A horvát-szerb-magyar, a román-magyar fedés nagyon evidens. Ázsiai – legyen az törökségi, vagy bármilyen más – eredetünket csak nyomokban lehet detektálni, miközben a magyarságban viszonylag kompakt csoportok maradtak meg igen régről: palócok, kis- és nagykunok, bukovinai székelyek, őrségi ősmagyarok.
Hiánya ennek a közlésnek, hogy a volt Szovjetunió területéről nincs adat, így az esetleges finn-ugor azonosságokról nem tudunk meg semmit, sem a törökségi népekről – pedig a törökségi kapcsolatnak erős hagyománya van e népek közös emlékezetében.
KÖVETKEZTETÉSEK 
Hallottam egy 1993-98 közötti vizsgálatsorozatról, amelyet a Turkui Egyetem (Finnország) folytatott, s amelyben megvizsgálták az összes finnugor populáció mitokondriális DNS-ét és Y-kromoszómáját. Az eredmény az volt, hogy a magyarok és a finnek között igen nagy a genetikai távolság, a nyelvrokonság nem párosul genetikai rokonsággal. Ennek az lett a következménye, hogy Finnországban átírták a tankönyveket.
Vajon Magyarországon mikor fog ez megtörténni? Mikor jut el oda a magyar közoktatás, hogy ezt tanítsa a tankönyvekben? Lesz-e olyan egyszer, hogy felfogjuk, a nyelvrokonság és a származási, genetikai közelség két nép közt két teljesen különböző dolog? Hogy 1100 év alatt a szomszédaink voltaképpen a rokonainkká lettek? Hogy éppen olyanok, mint mi?
Tudományos kutatásokra nagyobb szükség van, mint valaha – miközben Magyarországon is egyre kevesebb pénz jut erre, ráadásul teljességgel tudománytalan eszméktől, származástanok igazolhatatlan, misztikus ködbe vesző tanaitól, és másvilági szellemektől lediktált több százezer éves (!) őshagyományról szóló locsogástól hemzseg a virtuális tér…
Ezekkel sokkal könnyebb kitölteni a sokak fejében tátongó félelmetesen kongó űrt, mint a nehezen megküzdött tudományos eredményekkel.
E genetikai törzsfa-kutatást egyébként mindenki megrendelheti saját magát illetőleg: a https://www3.nationalgeographic.com/genographic/participate.html oldalra kattintva. Kap egy alkalmas eszközt, abba kell nyálmintát helyezni és visszaküldeni az Amerikai Egyesült Államokba, néhány hét múlva meg fog jönni apai felmenőinek soráról a tudományos alapossággal felderített valódi származás adatsora. Nos, ez alkalom arra, hogy bárki felhagyjon mitikus előítéleteivel: a génekről való tudás megszabadít a mémek szörnyű terhétől.
Current Biology – www.cell.com/current-biology/home
Erasmus Egyetem –
www.erasmusmc.nl/