FÉNYMÁSOLÁS

A hajnali ébredés öröme a korai világosodásban csúcsosodik számomra. Van ezeknek a reggeleknek egy leírhatatlan értéke. Forró kávémmal a markomban ilyenkor telik csordultig a lelkem köszönettel az életemért.

Marc Lagrange felvétele
Marc Lagrange felvétele

Valaki megveri a kaput. Mindkét kutyán bődületes ugatásba kezd felriadtukban.
– Még hajnal van, jó asszony, mi a baj? – nézek ki az ajtón.
Egy idős néni áll a kapu előtt, a kezében levő papírokat magasra tartja, hogy lássam, fénymásolni jött.
Important! – kiáltja át a kutyaugatást.
Kilépek az ajtón, helyükre parancsolom a kutyákat. Fordultamban csihány csípi meg a bokámat.
– Előbujtatok? – fordulok vissza, majd haladok a kapu fele. Nem szabad ilyenkor vakargatni a csípést, mert akkor jobban viszket, jár az eszembe.
– Jó regvelt! – köszöntöm a nénit.
Adjon a jó Máriecska! – fogadja.
Már veszem is ki kezéből a papírcsomót, megkérem, várjon itt kint, az ajtóból visszaszólok.
– Egyet belőlük vaj kettőt?
Egy es elég lesz, Isten fizejse!
A faluban a pap bácsinál lehet még fénymásolni, meg a másik faluban és nálunk a magyar házban. Nálunk ingyen.
Másolgatom az iratokat. Most nem bánt az agyonhasznált, piszkos akták, dokumentumok érintése. Egy ember papírjai. Nem nézek beléjük. Soha nem nézem meg, hogy mit másolok, amióta egyszer egy kamasz fiú orvosi leleteit fénymásolás előtt elolvastam. Azóta nem nézek bele…
A végére érek. Kezébe nyomom a régit, rá teszem a friss másolatokat. Fizetne, de mennyit? Nem kell. Menjen eléfelé, bátran. De fizetne, szorongatja markába a pénzeket.
– Nem kell para, menjen bátran, egészséget! – köszönök. Mennék már befelé, fázom.
De mennyi para?
– Megy az ember munkálni, azért kelltek a papírok? – kérdem, figyelemelterelés gyanánt.
Olyan egyenesen néz a szemembe, mint amilyen egyenesen tartja a hátát. Kicsit meg is ijedek. Túl közel léptem, szalad át az agyamon.
– Meghót az éjjel… – mondja sziklaszilárdan.
– Isten bocsájsa bűnjeit! – mondom, s érzem, hogy megáll az idő.
Indul a néni, talpig feketében, megy előre, vissza nem néz, nem int.
Nehéz napja lesz. – gondolom, míg becsukom a kaput.

Az illusztráció Wolf Suschitzky fotográfiája
Az illusztráció Wolf Suschitzky fotográfiája

Hátra megyek, kiengedem a kutyákat, még hátrébb megyek a harmatos fűben fázik a lábam, vizes a pizsamám szára, de oly tiszta a levegő, szükségeltetik most, hogy frissüljön az elmém. Kutyáim követnek, szépen, lassan, a szokásos csaholós kergetőzésük ezegyszer elmarad.
Nehéz napjai lesznek – ismétlem magamban –, s még az ünnep is közeleg.
Ünnepeken mindig nehéz annak, kinek holtja, halottja van…

Author: Máthé Kriszta

Tanulmányai: Ady Endre Sajtókollégium, Nagyvárad, Babeș–Bolyai Tudományegyetem, pedagógia-magyar szak, Kolozsvár. Három évi erdélyi tanári munka után 2006-ban Csángóföldre költözik, Frumósza faluban, magyartanár lesz a helyi román tannyelvű iskolában. Az első tanév magában egy harc, nincs a magyarórák számára szabad osztályterem, nincs órarend. Megfogalmazódik a lényeg: presztízskérdéssé kell varázsolni a magyarórákat, csak így lesz maradása. Megálmodja, megalkotja. Megszületik a kislánya. Új szelek fogadják visszatértekor. Kifogásolja a moldvai magyar nyelvű oktatás szakmai szintjét, ennek hangot is ad. Úgy véli, sokkal többet kellene kihozni a magyar nyelvű oktatásból, nehezményezi, hogy a magyar vezetők nem látják, nem értik, nem érzik presztízsnek a magyarórákat Csángóföldön. Úgy alakul, hogy a román tanügyi rendszernek köszönhetően marad Moldvában, az iskola igényt tart munkájára. Önálló nonprofit kft-t hoz létre párjával a frumószai magyar oktatásért. Önállósodnak. A 10. tanévet kezdi szeptemberben szakképzett magyartanári minősítésben magyar anyanyelvükre tanítja a frumószai csángó gyerekeket. Évente párjával együtt átlagban 100 gyereket tanít.

Vélemény, hozzászólás?