Gyakori kinyilatkoztatás, hogy döbbenetes, hogy a csángó szülők szanaszét dolgoznak a nagyvilágban, míg gyerekeiket nagy- vagy dédszülőkre, rokonokra vagy esetleg a szomszédra hagyják hosszú időkre. Különösen nehéz ezt a valóban gyakori helyzetet a gyerekek mellől figyelni.

 

Neagu Adrián illusztrációja

Neagu Adrián illusztrációja

2007-et írunk.
A lány – nevezzük Annának –, 13 esztendős. Jómagam 29 éves vagyok, friss tanár a moldvai vidéken, évtizedekre az itteni gyerekek nyersességének megértésétől.
Fáj, amit látok, vádaskodásra sarkall. Annára az Anya szerep jut. Édesanyja évek óta nincs otthon, pénzt küld és telefonál. Három öccse és kishúga van Annának, meg az Apja, így élnek ők egy pici házban, mely mögött épül a palota, sok-sok szobás, mindenkinek egy, s a konyha is hatalmas.
Anna 13 évesen kész nő. Minden rajta múlik. A gyerekek ruháinak tisztasága, a ház melege, az étek elkészítése, a tanulás, az állatok ellátása …
Csak elképzeltem, hogy mi minden.
Mi tanárok pedig alkalmazkodva az adott helyzethez, meg is dorgáljuk, hogy a fiúk nem járnak rendesen iskolába, nincsenek füzeteik, a házi feladatról nem is beszélve.
Anna meg felnőtthöz méltóan hallgat, néha magyarázkodik, de csak úgy, megszokásból.
Igazából lepereg róla a szó. – Nincs mit tenni. – ez olvasható a tekintetéből. Majd diákként visszaül a padba. Egyszer szíven üt egy ilyen tanári kioktatás, amit a folyosón kapok el kanyarulatomban.
Megkérdem az illető kollégámtól, hogy mennyi idős ez a lány, akinek épp a testvéreit szidja.
Majd mondom is a választ: 13.
Továbbrobogok.
Sírni tudnék, de leginkább kiáltani egy nagyot, hogy hol a csudában van az az Anya????
2010-ben egyszercsak jön az Anya s az összes gyermekét magával viszi a nagyvilágba.
Aggódom, két dologért, de nagyon. Hogy vissza ne hozza év közben őket és tegye le megint. És aggódom a fiúkért, akik mindig az erdőt járták, vajon hogy viselik majd a nagyvárosi életet?
2014.
Anna képeit nézem.
Csodás 20 éves lány, épp szerelmes, nagy gondolatai vannak az életről. Hamburgert eszik, moziba jár, tengerparti homokba fúrja lábfejét. Megölelném. Meghallgatnám a történeteit.
Közben Anya lettem.
Volt egy idő, mikor nem volt munkaviszonyunk egyikünknek sem a családunkban, pedig dolgoztunk becsülettel. Enni pedig kell.
Akkor eszembe jutott az a másik Anya.
És bizony megértettem, most először megértettem.