ELHUNYT TÉREY JÁNOS

Elképesztő, hogy János mindenhol ott volt, mindenkivel kapcsolatban állt. Döbbenetes a hír, jódarabig feldolgozhatatlan.

Mindenkinek megvan a személyes viszonya hozzá. Még nekem is, holott nem vagyok az ú.n. irodalmi életben. Barátomnak tudtam, szinte minden kötetét dedikálta, azokban ő is így nevez. Más területen mozogtunk, nem volt okunk a mindennapokban kapcsolatban lennünk. Mégis húsz éve, hogy időről időre dolgunk volt egymással.
Reimholz Péter szép Fortuna utcai házáról írt akkori lapomba nagyszabású elemzést. Megrendít, hogy mindez már csak a múlt: egyikük sem él. És az a lap sem az már régen.
Most megint aktuális, 2010-ben keletkezett Zöld Budapest koncepcióm FUGA-beli kiállítását ő nyitotta meg. Szeretett városokon töprengeni: Debrecenen, Budapesten. Nagyon fontos képem az, amin hárman állunk: János, a kislányom és én. Évekig, ha egy érzést kerestem, azon a képen tudtam felidézni.

Fotó: Bojár Iván András albumából
Fotó: Bojár Iván András albumából

Jött Tüske Ferivel közös rádióműsoromba (Építő Kritika, Rádio Café – szintén nincs már) hosszan beszélgettünk az irodalmában erőteljes építészeti és urbanisztikai motívumokról. Sokszor sokfelé találkoztunk, nyilatkoztunk együtt. Recenzeáltam is könyveit.
Egyszer megkért, mint Káli szakértő, olvassam el munka közben lévő regényének egyes részeit, nehogy valami ne stimmeljen benne. Aztán kijött a könyv, ott szerepelek, köszönetet mond.

Térey János és könyve - portréfotó: Hír24
Térey János és könyve – portréfotó: Hír24

Elborzaszt, hogy fényes nagyívű életművének utolsó munkája ez. Valahogy, mint apró tintafolt, benne vagyok a mondat végi pontban. A Káli vidéken, Hegymagason tartott könyvbemutatóján megint hosszan beszélgettünk. Akkor az estét nálam, a szentgyörgyhegyi házban töltöttük. Nem is tudom mikor találkoztunk legutóbb. Mindig itt volt és itt van. A meg nem születő könyvekkel most mégis adós marad. Csak a csend marad.

Jó utat, János, kedves barátom.

*

Wikipédia infó:
Térey János magyar író, költő, drámaíró, műfordító (Debrecen, 1970. szeptember 14. – 2019. június 3.)

*

forrás: Bojár Iván András facebook-oldala a linkre kattintva megtekinthető.

Author: Bojár Iván András

BOJÁR IVÁN ANDRÁS (Budapest 1964) művészettörténész, művészeti szakíró, kurátor, közel kétezer cikk, interjú, esszé, tanulmány, novella, memoár és néhány kötet szerzője, vagy szerkesztője. 1989–1994: A Magyar Narancs című lap alapító szerkesztője, 1990–91 során főszerkesztője; 1989–1999: szerteágazó tevékenység az elektronikus média kulturális, művészeti és építészeti műsoraiban. Magyar Televízió: Mezítláb, Kultúrember, Mélyvíz, Múzsa, Kézirat, Repeta, Lyoni omnibusz, Hello Magyarország, Záróra, Publikum c. műsorokban munkatárs, szerkesztő, műsorvezető; 1992–2000: a Café Bábel című társadalomtudományi folyóirat szerkesztője; 1992–1997: óraadó, majd adjunktus a Színház- és Filmművészeti Egyetem Film Tanszakán; 1998–2016: az OCTOGON architecture&design folyóirat alapítója és főszerkesztője; 1999-ben létrehozza az OCTOGON Építészetkritikai Műhelyt (OÉM) ; 2003-ban az általa főszerkesztett OCTOGON Pulitzer-emlékdíjban részesült; 2004-ben munkásságáért a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel díjazzák; 2004-ben megalapítja a Szeretem Budapestet Mozgalmat; 2005-ben a Budapest2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt igazgatója; 2006–2009: az OCTOGONart Galéria megalapítója és működtetője; 2007–2009 között az OCTOGONart Galériával párhuzamosan működteti a Körzőgyár nevű kiállítóhelyet; 2006–2011: Budapest Főváros Közgyűlésének városarculati tanácsnoka, képviselő, majd főpolgármesteri főtanácsadó; 2009–2010: Rádió Café: Építő kritika – a kiskanáltól a villákig című beszélgetőműsor szerkesztője és műsorvezetője; 2013-tól kezdve művészeti írói tevékenysége mindinkább a fotó felé fordul. Cikkeket,tanulmányokat publikál, előadásokat tart fotótémában; 2015-től tevékenysége a szépirodalomra fókuszál, novellákat, irodalmi esszéket, visszaemlékezéseket ír; 2018–2019: az Építészfórum internetes újság főszerkesztője; 2019 júliusában létrehozza a 10 millió Fa környezetvédelmi szervezetet, aminek a vezetője. Számos könyv szerzője. Emellett kiállításokat rendezett a Bartók 32 Galériában, a Műcsarnokban, a Balassi Intézet külföldi helyszínein (Bécs, Párizs, Berlin etc.), a Deák Erika Galériában, a FUGA-ban, az ENSZ székházában Bécsben, valamint közel száz (köztük fotó-) kiállítást az OCTOGONart Galériában és a Körzőgyárban, valamint művészeti vásárokon. Legutóbb, 2016 áprilisában a Mai Manó Házban rendezett kiállítást Hauer Lajos fotográfus számára. 2018-ban édesapja, Bojár Iván életművét mutatta be a 2B Galériában, és Budapest Bizarre címmel csoportos tárlatot rendezett a B111 Loftban. DÍJAI: 1996: Suvenir-díj; 1997: Tell Vilmos-díj, MTV Képzőművészeti Szerkesztőség; 1998: Magyar Lajos-díj, Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ); 1999: Ezüst szög-díj. * FŐBB MŰVEI: • Új magyar építészet (kiáll. kat.), 1998 • Preisich Gábor (monográfia), • Építészek-Vallomások, Budapest, 1999 • Virág Csaba (monográfia), • 100 ház Budapesten a kilencvenes években, Budapest • Kortárs magyar építészet, Budapest. * Káli Nagy Könyv (2018)