Elképesztő nap volt. Nemrég mentek el. Hulla fáradtan ülök a konyhai nagy asztal mellett, maszatos tányérok, poharak körben mindenütt. A fekete ablakokon túl, Szentgyörgy-hegy éjszakája. A “Nagy Ültetés” után még nem akartunk, nem tudtunk szétszéledni. Betértünk hozzám, bebírók és falubeliek, hogy pálinkával mondott köszöntő után borozgatva ünnepeljük meg azt a 93 darab hársfát, amit ma a “10 millió Fa” közösségén belül a “Szent György-hegy és falvai csoport” elültetett. A kislányommal két hete már letettünk négy narancseper fácskát, 2019. november 9-én pedig a mai ültetők közül páran átmegyünk Hegymagasra meg Raposkára is talán. Barátaimnál ott mától 9 új fa gyökerei kezdik el keresni az eső-áztatta talajban az éltető nedveket.

Bojár Iván András: a kislányom készítette a fotót

Bojár Iván András

Ma nemcsak itt, a vasúttól a Szent György-hegy tövében meghúzódó Kisapáti faluhoz vezető hosszú úton ültettek az országban. Az előzetes bejelentkezésekből hatalmas szám, háromszázöt helyszín adódott össze.

Négy hónappal ezelőtt Barcelonában, egy hatodik emeleti bohém stúdiólakás tetőteraszán, fullasztó kánikulával küzdve tetőzött bennem a klímafélelem. Elképzelni sem tudtam volna, hogy röpke négy hónappal később egy füstös őszi estén meghatottan lapozom majd az országszerte közel 120 helyen létrejött “10 millió Fa” közösségek oldalait és a 305 helyszínen zajló ültetéseik képeit.

Szentgyörgy-hegy felé vezető úton egykor és most - fotó: Bojár Iván András

Szent György-hegy felé vezető úton egykor és napjainkban – A szerző felvétele

Itt mifelénk hajdan állt egy csodálatos fasor a vasút és a falu között, amely árnyat adott a hosszú forró aszfaltszalagon hazaigyekvőknek. Hatvan-hetvenéves fák sorakoztak benne. Egy nap aztán megjöttek a “nagyon-hivatalosok” és kivágták. Tán kettő, ha beteg lehetett közöttük. A többi fa tiszta korrupciós üzleti haszonszerzés miatt vesztette életét. De hát ez régen volt, tucatéve, azóta Magyarországon ilyesmi nem fordul elő.

Azóta, hogy kicsapták a daliás égig-terebélyesedő lombokat, nem tudtam úgy elhajtani itt, hogy ne jutott volna eszembe a visszaültetés. Ma kiderült, nemcsak nekem. Akik reggel összesereglettünk, tulajdonképpen mind ugyanezért jöttünk: begyógyítani a régi sebet.

hársfaültetés - fotó: Bojár Iván András

Hársfaültetés – A szerző fotója

Ilyenkor már korán ereszkedik est a tájra. Hideg pára szüremlik elő gyorsan a repcetábla rögeiből. Az utolsó fákat is odaerősítettük a karókhoz. Aztán hazamentünk. Mint akik régóta húzódó ügyön jutottak túl végre, ezzel a megelégedéssel rogytunk le sajgó tagokkal a konyha székeire. Nemcsak megelégedés volt ez. A fáradtan letörő vállak, megereszkedő nyakszirtek, ölbeomló karok fölött lomhán fürkésző szemekben, állítom, – valami boldogságféle csillogott.

Sokaknak kell hálás köszönetet mondanom. Kell, és a legjobb szívvel teszem. Sokaknak, akiket most itt nem fogok tudni felsorolni.
Mindenekelőtt Korényi Kingának, aki összefogta és megszervezte ezt a mai napot itt a Szentgyörgy-hegyen. Monika Weddelnek, aki pusztán azzal, hogy e sorból jó néhány fa számára külföldön született vagy nevelkedő magyar gyerekeknek szeretett volna emlékfákat megváltani, bevezetett az efféle ültetéses projektek finanszírozásának rejtelmeibe. A temérdek nagylelkű felajánlónak, akik nélkül nem tudtuk volna a fákat és a többi szükséges eszközt megvenni. Samu Jánosnak, kisapáti nagygazdának, aki első szóra segített gépekkel és szervezéssel.

Nagyon nagy köszönet a képeken szereplő valamennyi barátomnak, ismerősömnek, mindazoknak, akik eszközzel, borral, kenyérrel, süteménnyel, főzéssel segítettek, és azoknak az önkénteseknek, akiket ebben a munkafolyamatban ismertem meg.

borozgatva ünnepeljük azt a 93 hársfácskát, amit a "10 millió Fa" közösségének szentgyörgy-hegyi csoportja az "Élet napján" elültetett. - fotó: Bojár Iván András

Borozgatva ünnepeljük azt a 93 hársfácskát, amit a “10 millió Fa” közösségének “Szentgyörgy-hegy és falvai” csoportja az “Élet napján” elültetett. A szerző felvétele