Johnny Depp, mint vámpír? Ugyan már ezen meg sem lepődünk. Hiszen a szélsőséges karakterektől sosem állt távol. Gondoljunk csak bele! Láthattuk már „Ollókezű Edward”-ként; nyomozóként az Álmosvölgy legendájában, majd ismét hasonló szerepben „A pokolból” című 2001-es nagysikerű thrillerben; kalózként a Karib-tenger kalózaiban; volt már fura, magának való csokoládégyáros a „Charlie és a csokigyárban”, de láthattuk véreskezű borbély szerepében a Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya című filmben.

Ezek többségét Tim Burton rendezte, és most újra összeállt a művész páros – vagy inkább hármas, hiszen a filmben a rendező felesége Helena Bonham Carter színésznő is feltűnik – egy vámpíros film erejére. Nagy kő esett le a szívemről, hogy Tim Burton nem állt be a sorba és csinált csöpögős, romantikus vérszós mozifilmet, mint amiből mostanában bővelkedtünk. Barnabas Colluns a XVIII. század sikeres férfijának mondhatta magát, aki megkapott mindent az élettől, amit csak akart, kivéve a szerelmet. Miután megsért egy boszorkányt, az vámpírrá változtatja, hogy mindörökké szenvedjen mennyasszonya halála miatt.

Közel kétszáz évet vár arra, hogy kiszabadítsák sírjából és bosszút állhasson a boszorkán. Ám a világ nagyban megváltozott, csak a család örök. Visszatér régi házába, ahol megismerheti utódjait. Az erősakaratú anyukát (Michelle Pfeiffer), akiről talán a leginkább elmondható, hogy nem esett messze az alma a fájától; a lázadó kamaszlányt (Chloe Grace Moretz), szellemekkel suttogó unokaöccsét (Gulliver McGrath) és semmirekellő apját (Jonny Lee Miller), a velük lakó kissé pityókás pszichológust (Helene Bonham Carter), valamint a nemrég a fura családhoz csatlakozó dadát, aki kísértetiesen hasonlít halott kedvesére.

Barnabas Collins hamar rájön, hogy lecsúszott rokonain ellensége, Angelique Bouchard (Eva Green) fogott ki és tette tönkre a család korábban sikeresen működő halászati vállalkozását. A vámpír, ahelyett, hogy a boszorkány nyakának ugrana, inkább a testi örömöknek áldoz, és újra melegítik kihűlt kapcsolatukat, miközben a dadához is gyengéd szálak fűzik.

A történelem természetesen újra megismétli önmagát. Hiszen míg Angelique iránt csak a testi vágyak hajtják, addig Viktóriába fülig szerelemes. Ezt, persze a megcsalt nő nem hagyhatja annyiban. Az elutasítást nem ismerő boszorkány minden trükköt bevet, hogy a vámpírt magához láncolja, akár az újabb vetélytárs kiiktatásával is.

A filmet szórakoztatását tekintve az Addams family-hez hasonlítanám, némi vérrel megspékelve. Talán nem a legszórakoztatóbb, de azért nyújt némi izgalmat és vércseppjeiben elhintve humort is. Bár a történet rejt néhány fordulatot, a végét nagyon összecsapta a rendező. Még a vége főcím előtt a filmben szinte mindenki valamilyen különleges képességgel rendelkezik, amelyek nélkülözéséért nem lett volna nagy kár.