Margarétával kb. egy féléve ismerkedtem meg és szeretném megosztani veletek a benyomásaimat. Kalandornő, aki reáltantárgyak tanáraként filozófiát és antropológiát is tanult, és egy ponton világutazó lett. Azért is mondom, hogy kalandor, mert Margaréta úgy utazik, hogy csütörtökön eldönti, hogy Sri Lanka az úti cél, és szombaton már ül is a repülőn. Mindössze egy női táskát visz magával, hogy ne kelljen cipekednie, és tényleg csak a körülötte látottakra tudjon koncentrálni. Nekem azt is mondta, hogy útjai során szeret egyedül lenni, mert akkor lehetősége van 360 fokban körülnézni, mert ha mással van, akkor az csak 180 fokos látást tesz lehetővé. Ha elutazik valahova, akkor próbál minél több helyet meglátogatni, a helyi lakosság segítségével, és mindenkit biztat arra, hogy ragadja meg az alkalmat a világlátásra. Azt mondja, az ember utazás közben saját magát is új oldaláról ismeri meg.

A kiállított képek Szenegálban, Sri Lankán, Kambodzsában, Tunéziában, Jordániában, Izraelben, Amerikában készültek, de a mi kevésbé egzotikus európai országainkban, Angliában, Portugáliában, Franciaországban, Olaszországban, illetve itt Budapesten is. A megragadott pillanatokban az emberi lélek közös vonásai tükröződnek, bárhol is készültek: az ember boldogsága, terhe, az álom és a vágyakozás. A fotós lelke is egy az alanyaival.

A pénzszámolásfotó: Turós Margaréta

A kiállítás címe „Színeim története”. Tényleg nagyon színes, kidomborodó képeket látunk, amelyek figyelmet kérő pillanatokat, arcokat ragadnak meg. Margaréta mesél is róluk, vagy a valódi történetet, ami a képhez tartozik, vagy hozzájuk képzelt történeteket. Emberszeretet, rajongás, kíváncsiság, empátia, a velük eggyé válni vágyás jelenik meg a fotókon. Fókuszban, szerintem Margaréta szándékától függetlenül is, leginkább a gyerekek vannak, akiket ő “kisgyermeknek” hív, mint tanár is, beszélgetés közben is, ami nekem nagyon tetszik, mert kicsit régies, kedves (biblikus, jézusi) kifejezés, és a ártatlanságukra utal, ezzel együtt Margaréta gyerekek iránti rajongására is. A képeken látott gyerekekről többnyire azt képzeljük, szegény, szerény körülmények között cseperednek, vagy ha nem is, akkor is már gyerekkorukban bennük van az egész emberi élet terhe, mégis gyönyörűnek, tisztának, követendőnek mutatja őket.

Kambodzsa

Kambodzsa

Azt hiszem, Margaréta képeivel azt akarja megmutatni nekünk, hogy ragadjunk meg minden alkalmat környezetünk felfedezésére, ne riadjunk meg a látottaktól, vegyük észre a szegénységben a gazdagságot, csodáljuk a körülöttünk levő világot, a benne lévő embereket és ismerjük fel saját magunkat bennük.
Végtelen