A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség rendkívüli közgyűlése üdvözli, hogy a magyar kormány az Alkotmánybíróság és a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság jogerős döntéseit nem vitatva, elismeri az egyházunkkal szembeni kártérítés jogalapját. Az Egyház sajnálja, hogy a kormány az Európai Bíróság által a megegyezésre megjelölt hat hónapos határidő eltelte előtt csupán öt nappal tett érdemi nyilatkozatot, s csak utólag értesítette Egyházunkat arról, hogy Strasbourgban május 15-ig újabb haladékot kért.

 

A strasbourg Emberi Jogok Bírósága

A strasbourg Emberi Jogok Bírósága

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy a megállapodásnak tartalmaznia kell a jogi státusz helyreállításának a kérdését is. Ennek rendeződéséig a követeléseink folyamatosan fennállnak.  Az Egyház visszautasítja azokat a – hírügynökségek és sajtóorgánumok által az illetékes minisztériumra támaszkodó – közléseket, mintha bármiféle indokolatlan haszonszerzés kedvéért indítottunk volna jogi eljárást.  Egyházunktól törvénysértő módon vette el a magyar állam a státuszát.  Döntésével nem csupán a rendszerváltás előtt kiharcolt alapvető jogainktól fosztott meg, hanem veszélybe sodorta azokat az intézményeinket is, amelyekben az államtól átvállalt feladatokat látjuk el a legszegényebbek és a legrászorultabbak javára. A Strasbourgi Bíróság tehát nem „bánatpénzt” ítélt meg, hanem elvégzett munkánk megfelelő ellenértékének kötelező teljesítését. Határozottan leszögezzük, hogy a tárgyalásokban a magunk részéről nagyvonalúságra törekedtünk. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy nem vagyoni kár címén való kompenzálásra is jogosultak volnánk, hiszen az elmúlt közel öt évben erőteljes állami propaganda irányult arra, hogy támogatóinkat, híveinket elidegenítsék tőlünk, s tisztességes munkánkat, egyházi tevékenységünket lejárassák vagy megkérdőjelezzék bel- és külföldön egyaránt. Egyházunk változatlanul szolidáris a többi olyan felekezettel is, mely ugyancsak törvénysértő módon veszítette el egyházi státuszát. Küzd a velük szembeni mesterségesen kialakított előítélettel is és bátorítja őket közösségük fenntartásában.  Meggyőződésünk, hogy legkésőbb május 15-ig meg kell születnie a megállapodásnak a magyar kormány és egyházunk között, nemcsak anyagi, hanem jogi helyzetünk rendezése ügyében is, így nem kényszerülnénk újabb jogi lépéseket tenni lelkiismereti és vallásszabadságunk háborítatlan gyakorlása érdekében.
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség hitvallásából és tanításából eredően is aggodalommal és a szolgálatra készen viszonyul mindahhoz, ami hazánkban vagy annak határain kívül történik, s amihez hívő emberként és európai polgárként egyaránt közünk van.
Együttérzéssel szemléljük azok sorsát és küzdelmét, akik vallási, politikai, gazdasági, vagy más emberiességi ok miatt kénytelenek elhagyni szülőföldjüket.
Magyarország mindig is a kényszerű népvándorlási útvonalak mentén élte a maga életét, így elkerülhetetlen, hogy a Közel-Keletről vagy déli szomszédaink irányából (pl. Szíria, Irak, az un. iszlám állam, Líbia, Koszovó, stb.) találkozzunk azokkal, akik saját vagy gyermekeik életét féltve biztonságosabb lakóhelyet keresnek.
Egyetértünk az Európai Unió azon kötelezettségvállalásával, hogy a menekülőket humanitárius segítségben kell részesíteni, míg tisztázódik, mi menekülésük háttere és célja.  Azzal is egyetértünk, hogy mindez közös európai ügy, együtt kell ennek terhét viselnünk, s hogy mindez nem összetéveszthető a terrorista beszivárgásokkal vagy más bűnös szándékokkal.
AZ ERŐSZAK ELUTASÍTÁSA
Megrendített bennünket az az erőszakhullám, ami Franciaországban, a Charlie Hebdo, szatírikus lap újságíróinak és egy kóser üzlet vásárlóinak a lemészárlásával kezdődött és Dániában ugyancsak antiszemita hátterű gyilkosságokhoz vezetett. Bánt bennünket, hogy hazánk is erőteljesen fertőzött az idegengyűlölet, a cigányellenesség és az antiszemitizmus terén. Bőven van tennivalónk ezek gyógyításában. A határok lezárása azonban nem a megfelelő lépés. Nem helyeselnénk, ha Magyarország a menekülők elől be akarna zárkózni. Nem feledhetjük a Biblia tanítását! Mózes törvényein keresztül erre int bennünket az Örökkévaló Isten: „Szeressétek… a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok…” (5Móz 10,19). Jézus pedig egyenesen így fogalmaz: „Jövevény voltam, és befogadtatok engem.” (Máté 25,35)
Egyházunk ugyanakkor támogatja azt is, hogy a Közel-Keleten kialakulófélben lévő ún. Iszlám Állam terroristáit minden jogos eszközzel meg kell fékezni.
Aggodalommal tölt el bennünket a szomszédos európai országban, Ukrajnában kialakult háborús helyzet, nem csupán a határon túli magyarok, hanem minden veszélyeztetett, szenvedő ember miatt. Helyeseljük, hogy az a szövetségi rendszer, amelyhez Magyarország is tartozik, egységes fellépést vár el, miközben igazságos és méltányos békét kíván elérni, és megköveteli a jelenlegi európai határok sérthetetlenségét.
Megrendüléssel értesültünk arról, hogy a Kanadai Bíróság jogerős ítéletével elismerte a tengerentúlra menekült gyöngyöspatai cigány családok menedék kérelmét. Szégyelljük, hogy nem volt erőnk megakadályozni azt a gyilkosságokba is torkolló erőszakhullámot, mely rettegéssel töltötte el a vidéki településeken élő szegény roma családokat.
Bánt bennünket, hogy a problémát eddig Európa sem volt képes orvosolni. A szégyenen túl az is nyugtalanít minket, hogy az a méltánytalanság, melyet Magyarországon a legszegényebbek, (köztük leginkább vidéki roma testvéreink) átélnek, kivándorlási hullámot indíthat el.  Arra vágyunk, hogy Magyarország, mind bel-, mind külpolitikai döntéseiben és állásfoglalásaiban az emberiesség tekintetében legyen meghatározó és példamutató minta az európai és általában az egyesült nemzeti szövetségekbe tartozó államok számára.
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Országos Közgyűlése súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy széles körű egyeztetés nélkül gyökeres változás történt a szociális kérdéseket érintő társadalmi megegyezés korábbi törvényi formáihoz képest. Az új jogszabályok a legrászorultabbak (szegények, munkanélküliek, fogyatékkal élők, gyerekek) jogait csorbítják.
Magyarország anyagi helyzete mindenképpen megengedné, hogy a korábbiakhoz hasonlóan az oktatás, a munka méltósága és a szolidaritás eszközeivel valamennyiünk számára elfogadható viszonyokat teremtsünk. Szociális katasztrófával fenyeget az iskolai szegregáció, a tankötelezettség és a büntethetőség korhatárának leszállítása, a továbbtanulás és diplomaszerzés elérése lehetőségének szűkítése, valamint a segélyezésnek az ellehetetlenült önkormányzatokra való átterhelése.
Elfogadhatatlannak tartjuk a szociális temetés terheinek a nincstelenekre való átruházását, és azt, hogy a szegényeket még halálukban is elkülönítenék, gyászukban megaláznák. Magyarország lakosságának lassan a fele küzd mindennapos megélhetési nehézségekkel. Az iskoláskorú és az annál fiatalabb gyerekek nagy százaléka gyakorlatilag éhezik. Megfelelő politikai és költségvetési döntésekkel ez a megrendítő helyzet orvosolható lenne.
A leginkább rászorultak helyzetének enyhítésével foglalkozó civil szervezetek is zaklatásoknak vannak kitéve, és működésük egyre jobban ellehetetlenül. Ezt az állami hozzáállást elfogadhatatlannak tartjuk és szolidárisak vagyunk a méltatlan eljárások alá vont érintettekkel.
Megrendít bennünket, hogy Miskolcon az ún. „számozott utcák” stadionbővítés miatti felszámolása révén családok százait érinti, akik egy részét a város egyik külterületére szorítják, vagy egyszerűen minden méltányos ajánlat nélkül lakhelyük elhagyására kényszerítik, azzal a fenyegetéssel, hogy ellenállás esetén büntetik őket vagy gyermekeiket állami gondozásba veszik. Egyházunk elvárja, hogy az itt élőkkel (akik között többen egyházunkhoz tartoznak) kezdődjön tárgyalás. A magyar állam a beruházás anyagi keretébe illessze be az egész költségvetés egy tizedét jelentő ajánlatát, mellyel az itt élők helyzete emberi módon megoldható lenne! Egyházunk elkötelezett a szegények és rászorulók megsegítése dolgában. Ezt a Bibliából és Megváltójától tanult szolgálatát folyamatosan végzi. Áldást kíván a más egyházi vagy civil szervezetek munkájára is, és azért imádkozik, hogy a törvényhozó és végrehajtó hatalom ugyancsak vállalja tényleges felelősségét, és a kötelező együttműködés formáit.