Február 16-án mutatták be Colin Clark memoárjának megfilmesített változatát az Egy hét Marilynnel című alkotást. Az 1957-ben forgatott produkcióban, A herceg és a tancosnő-ben  Sir Laurence Olivier és Marilyn Monroe alakították a címszereplőket.  Erről a viharos forgatásról, és a Marilynnel töltött napokról írta meg könyvét a kilencvenes években Colin Clark, aki mint harmadszámú rendezőasszisztens vett részt a film készítésében.

Az ötvenes évek második felére Marilyn Monroe nevét, alakját már mindenki ismerte. Anglia leghíresebb, főleg Shakespeare darabokban játszó színész-rendezője, Sir Laurence Olivier meghívására érkezett férjével az Egyesül Királyságba 1956-ban, hogy leforgassák A herceg és a táncosnő című romantikus komédiát. Az elvárásokkal ellentétben Sir Olivier egy riadt, és önbizalomhiányos filmcsillagot kapott, akivel lehetetlenség volt együtt dolgozni. A helyzet csak rosszabbodott, amikor a színésznő akkori férje, az író Arthur Miller megelégelte a körülményeket, és hazautazott Amerikába. Ekkor fordult komolyabbra Marilyn és Colin kapcsolata.

A film középpontjában Colin Clark áll, az ambiciózus fiatalember, aki mindent megtesz, hogy a filmszakmában dolgozhasson. Az ő szemszögéből kísérhetjük végig az események alakulását, ismerhetünk meg munkatársakat, de legfőképp Marilyn Monroe személyiségének egy kis szeletét. Az ő érzései, motivációi, és ahogy az eseményeket látta adják a film gerincét, és próbálja bemutatni a színésznő rejtett oldalát. Eddie Redmayne hitelesen alakítja a zavarban lévő, megszeppent fiút, az arcára kiülő érzelmek mögöttes tartalommal töltik fel a jeleneteket. Sir Laurence Olivier-t Kenneth Branagh alakítja, aki ugyancsak számtalan Shakespeare darabban szerepelhetett már főhősként. A külső hasonlóság mellett meggyőzően játssza a magabiztos, olykor fennkölt és arisztokrata magatartást tanúsító színészlegendát. A filmben Judi Dench és Emma Watson, a Harry Potter filmek Hermione-ja is feltűnik egy-egy kisebb szerep erejéig.

A legnagyobb figyelmet azonban Michelle Williams kapja. Nagy bátorság kellett hozzá, hogy egy olyan szexszimbólum bőrébe bújjon, akiért a mai napig emberek milliói rajonganak. Egyrészről tökéletesen eltalálta Marilyn mesterségesen kreált figuráját, de amikor Monroe igazi arcát kellett volna megmutatnia, véleményem szerint, kicsit túljátszotta a rémült, és művészi válságban vergődő asszonyt. Marilyn Monroe olyan könnyedséggel hozta az általa megkövetelt „Végzet Asszonya” szerepet, hogy akkoriban az egész világ a lábai előtt hevert. Egyedi, és különleges kisugárzással rendelkezett: egyszerre volt ártatlan és csábító. Michelle Williams-re sajnos, ebben a filmben ez nem volt jellemző.

Tény, hogy külsőleg sikerült elérni egyfajta hasonlóságot az egykori díva és közte, és nagyon igyekezett megragadni Marilyn karakteres mozdulatait, mimikáját, és gesztusait, de azt az izzást meg sem közelíti, ami az egykori filmcsillagot körülvette. Marilynről még akkori kortársai is nehezen tudták eldönteni, vajon nagyon is tisztában volt a képességeivel, és tudatosan játszott szerepet, vagy tényleg egy sérült személyiséggel rendelkező, önbizalomhiányos nő volt, akinek mindig szüksége volt valakire, aki szereti, és mellette áll. Magányos és boldogtalan volt, de amikor elmosolyodott, a dolgok új értelmet nyertek.

Szeretett volna kitörni a szexszimbólum szerepéből, de sem a stúdiók, sem a nézők nem voltak kíváncsiak mélyebb színészi játékára. Talán ez, és viharos magánélete együttesen vezethetett 1962-es halálához. A minden tekintetben korhű jelmezek, helyszínek, és a csodálatos aláfestő zene különleges, meseszerű hangulatot teremtenek a filmvásznon. Az egy hét Marilynnel igyekszik hitelesen vászonra vinni Clark könyvét; egy lebilincselő, olvasmányos művet, amely megpróbál közelebb vinni minket egy álomszerű, de tragikus élet teljesebb megismeréséhez.