EGY HÁZECSKA TÖRTÉNETE

Rikító kéken ismertem meg moldvai életünk legelején, 2006 őszén. Sok macska vette körül, olyan mesésen, hogy meg kellett nyissam kapuját, be kellett térjek udvarára.

A szerző felvétele
A szerző felvétele

Egy apróka nénike botjára támaszkodva fogadott, vittem neki meleg ruhákat és a bundás csizmát, hogy lakója a lassan kopogtató telet biztonságba várhassa. Magyarul köszöntem, mint kiderült, oláh a néni, kevéskét tud magyarul. Akkortájt én sem tudtam jól románul, hát üldögéltünk ott ketten a tornácán. Ő mesélt, én bólogattam.
Készíthetek képeket Kendről – kérdeztem –, Kendről és a házacskáról és a macskákról?
Bólintott, majd mesélt tovább. Először a kutyaól esett szét, majd a kerítés lécei kezdtek lepotyogni. Valaki leszedte a kerítést később, ott állt a házecska szabadon. Jómaga mindig szépen le volt festve. Egyszer elvesztette csodakék köntösét, fehér ruhát kapott, néha még hiányzik neki a régi, de méltóságteljesen viseli ezt is. Egyszer majd a földbe gyökerezett a lábam, mikor észrevettem, hogy a házecska mögött egy pont olyan ház van, mint ő maga. Álltam s néztem, körbejártam, hogy lehet ez? Tisztára, mint a mesében, figyeltem a másikat, pont olyan, de mégsem ismerem. A lakója mélyen meggörnyedve néha kiállt a kapu elé a vizesvödörrel. A gyerekek ilyenkor sebesebben szedték a lábukat, aztán mégiscsak elhangzott a kérés:
Lelkem, hojzál nekem egy veder vizet!
Nem illik erre fele nemet mondani, hát mindig volt gyerek, aki kelletlenül bár, de hozta a vízzel teli vödröt a szemközti kútról. 2015, macskanyomok jelzik a hóban, hogy a házecskában élet is lakik.
Ezen a télen az udvarán már embernyom nem volt látható. Néha egy nagy kandúr kukucskál kifele a tetején levő lyukon.
Én még fényképezgetem, oly szeretettel, mint a kezdetekkor.

Az illusztrációk a cikk szerzőjének felvételei
Az illusztrációk a cikk szerzőjének felvételei

Author: Máthé Kriszta

Tanulmányai: Ady Endre Sajtókollégium, Nagyvárad, Babeș–Bolyai Tudományegyetem, pedagógia-magyar szak, Kolozsvár. Három évi erdélyi tanári munka után 2006-ban Csángóföldre költözik, Frumósza faluban, magyartanár lesz a helyi román tannyelvű iskolában. Az első tanév magában egy harc, nincs a magyarórák számára szabad osztályterem, nincs órarend. Megfogalmazódik a lényeg: presztízskérdéssé kell varázsolni a magyarórákat, csak így lesz maradása. Megálmodja, megalkotja. Megszületik a kislánya. Új szelek fogadják visszatértekor. Kifogásolja a moldvai magyar nyelvű oktatás szakmai szintjét, ennek hangot is ad. Úgy véli, sokkal többet kellene kihozni a magyar nyelvű oktatásból, nehezményezi, hogy a magyar vezetők nem látják, nem értik, nem érzik presztízsnek a magyarórákat Csángóföldön. Úgy alakul, hogy a román tanügyi rendszernek köszönhetően marad Moldvában, az iskola igényt tart munkájára. Önálló nonprofit kft-t hoz létre párjával a frumószai magyar oktatásért. Önállósodnak. A 10. tanévet kezdi szeptemberben szakképzett magyartanári minősítésben magyar anyanyelvükre tanítja a frumószai csángó gyerekeket. Évente párjával együtt átlagban 100 gyereket tanít.

Vélemény, hozzászólás?