| HORRORSZERZŐK |
 |
|
A kellően beteg fantázia birtokosai
„− Ezennel megnyitom a CLXV. Horror Irodalom Képviselőinek a találkozóját. Mint mindenki tudja három évet várnunk kellett volna a gyűléssel, de olyan forradalmi események következtek be, amiket nem tűrhettünk tovább” − szólt az egybegyűltekhez az oszladozó hulla. Egy városszéli, kísértet-járta ház pincéjében gyűltek össze a rémségek. A dohos pince végében helyezkedtek el a vérfarkasok, előttük néhány vámpír −, akik miatt ezt a rendezvényt összehívták. A lista azonban korántsem véges. A pulpitusnál a jobbikos elnök eképpen folytatja a mondókáját: „− Nem titok senki előtt sem, hogy a vámpírok miatt gyűltünk össze.”
Rendkívül megtépázták a vámpírok irodalmi renoméjukat az elmúlt néhány év során. Ma a tinilányok halomra olvassák a könyveket, ami fatökű vámpírokról szól. Hová lett a dicső kor, amikor az emberek a nevünk kiejtésétől megremegtek és nem mertek kilépni a házukból? Hová lett?
− Ma meg csak elhalványul a bőrük, ha kimennek a napfényre − mondta az egyik vérfarkas.
− Csak nem olvastad valamelyik könyvet?
− Lehet olvastam két vadászat közben, kellett egy kis nyugalom a vérengzés után.
− Értjük, de most lebuktál, barátom. Nem fogod ezt már lemosni magadról.
− Jól van, na! Folytasd inkább.
− Néhány napja fogant meg az ötlet, hogy mit fogunk tenni. Az lenne ...
Az ajtó kitárult. Mindenki azt hitte, hogy az Emberevő lép be a terembe, mert mindig ő szokott késni, de nem. Egy húsz év körüli srác lépett be. Mindenki ledöbbent. Haját kisimította a homlokából, és ...
− Ez Harry Potter! − kiáltott fel Drakula.
Megláthatta mindenki a híres villám alakú sebhelyet. Drakula egyből odaugrott hozzá, felhúzta ruháját a szürke mellkasán.
− Egy aláírást kérnék. Nagy rajongód vagyok.
Harry meglobogtatta a pálcáját, majd mormogott valamit. Utána rögtön rózsaszín betűkkel ott virított a hasán az írás. „Baráti érzülettel, Drakulának. H.P.”
− Drakula, ülj vissza! − kiáltott a jobbikos elnök. − Ne járasd le magad! Potter, mi a francot keresel itt?
− Ez nem a Túl Értékelt Irodalom képviselőjének a találkozója?
− Hát nem. Nézz végig rajtunk!
− Nem vagytok valami ismertek a fiatalok körében.
− Na jól van, cseszd meg, Potter. Kicsinállak, ha nem húzol el. Nem fogok annyit tökölni veled, mint Voldemort.
− Hát ez meg hova tűnt? Az előbb még itt volt.
− Hoppanált.
− No de Drakula! Meg sem merem kérdezni, hogy ezt honnan tudod.
− Baj, ha olvasok?
− Nem lenne baj, de ne ilyen lektürt olvassál. Jobbak vagyunk ennél. Térjünk vissza az eredeti témához. Az ötlet az, hogy egy olyan szerzőt kell keresnünk, aki vissza tudja állítani a reputációnkat. Mint például Stoker, vagy King a „Borzalmak városában”. Ötletek?
− Drakula! Ha azt mered mondani, hogy „Rowling”, vagy „Meyer”, akkor kitiltunk. Ezt együtt kell megoldanunk, hisz egy család vagyunk.
Drakulának lassan visszaereszkedett a keze.
− King?
− Kiöregedett már.
− Barker?
− Angol.
− És?
− Nem jó nekünk.
− Ketchum?
− Nem ír rólunk, természetfelettiekről.
− Jó lenne, ha Lovecraft élne!
− Ne sopánkodjunk a múlton! Találjunk már végre valakit.
− Várjatok! Ki van a sarokban?
− Én?
− Igen, te.
− Engem kértek meg, hogy jegyezzem fel a találkozó minden mozzanatát.
− Értem, de te ki vagy?
− Uram, én ember vagyok. Író, kellően beteg fantáziával.
− Lenne kedved megírni a történetünket?
− Gondolom nincs választásom.
− Nincs.
Két hegyes vámpír-agyar közeledett a megszeppent író felé, hogy elmerüljön a vérözön bőségében.
− Mert mi egy család vagyunk.
Az írónak hosszú idejébe tellett mire ki tudta polírozni a vámpírok nevét. Határidő nem sürgette, aki örökéletű, az gondtalan.
2010.07.23.
Forrás: PR Herald (A Magyar Géniusz Projektiroda által „Regisztrált Tehetségpont”)
|
