a nap témája

ROMA IDENTITÁS

„Ki a cigány?”

Remélem nem haragszik rám Ladányi János és Szelényi Iván, hogy kölcsönvettem tõlük a fenti alcímet. Annál is inkább mivel gondolataim szintén ezt a kérdést boncolgatják. Ma gyakorlatilag nincs pontos adat arra a kérdésre vonatkozólag, hogy Magyarországon hány cigány él? A teljes lakosság öt százaléka mondható cigánynak, melyet 1992, illetve 1993-ban végzett kutatások támasztanak alá. Viszont 1996-ban a Szonda Ipsos már 6,6 százalékról beszél. Ez kb. 660.000 embert jelentene.Úgy gondolom, hogy egyik sem tükrözi a teljes valóságot, melyet a következõkre alapozok.

A felvétel külföldön készült illusztráció.

képtár

Magam is félig roma származású vagyok, bár ezzel kapcsolatban engem soha nem kérdeztek meg semmilyen statisztikai összeírással kapcsolatban. 

Valószínû, hogy a roma identitásomat inkább letagadtam volna. Ugyanis nem mindegy, hogy ki kérdezi.
Így vannak ezzel a felmenõim is, akik jobbnak látják ezt a kérdést a „szõnyeg alá söpörni”. Bennük él még a régi történelmi emlék, és arra gondolnak, hogy akár rosszul is elsülhet a nyilvántartás „efféle” módja. Pont emiatt nem tudnak megnyílni egy idegen kérdezõbiztos elõtt.
Egyszerûen félnek, és ezt a félelmet nem lehet „ráolvasással kiûzni” az idõsebb korosztályból.
Valószínû emiatt egy idegen kérdezõbiztosnak nem fognak megnyílni.

Emlékszem, amikor szerelmes lettem egy talpig roma fiúba, akivel sokáig együtt is éltünk. Nos, a kapcsolatunk nem úgy kezdõdött, hogy „Te is cigány én is cigány, nesze gyerünk, essen jól!”
Én nem mondtam semmit, mivel a külsõ jegyek miatt akár le is tagadhattam volna. A szüleim nem szóltak bele, hiszen „te élsz vele…”, jelszóval hagyták a maga útján a dolgokat folyni. A származás pedig tabutéma a családban, tudjuk, amit tudunk, beszélni nem szokás róla.

Igen ám, de a fiú nagyon meg akart felelni nekünk és azt mondta, az õ „apja spanyol, innen a kreol bõr”. Nem véletlen, hogy gyakran mondják: „a szerelem vak”, mert engem vakká tett. Hittem neki.
Legalábbis addig, amíg rózsaszín ködben éltem.
Most biztosan azt hiszitek, hogy ez a poén.

Nem. A történet úgy folytatódik, hogy egy idõ után feleszméltem, de a srác a mai napig is azt hiszi, hogy õ nem roma.
Elhitte, amit kitalált. Mintegy eszeveszett színész, aki beleõrült a szerepébe. Sõt! Kikéri magának, ha romának nézik. Annyira „magyar” akart lenni, hogy soha semmilyen körülmények között el nem fogadott és nem is kért támogatást, semmilyen roma programból.

Vajon hányan vannak, akik inkább valami mese segítségével letagadják kisebbségi hovatartozásukat.

Ha az én kis falumból nézem ugyanezt a kérdést, azt kell, hogy mondjam a romák 80-90%-ban vannak jelen. Az óvodában, iskolában a két-három fõ „magyar” mellett tíz - húsz roma van az osztályokban. Ez a fordítottja a kutatási statisztikák arányainak.

Érdekes, hogy mennyire megugrik a romák száma, ha ösztöndíjról van szó. Valószínû soha nem készül statisztika arról, akik a romáknak járó kedvezményes iskoláztatásban részesültek, mennyien tartoznak ehhez a kisebbséghez.

Ha ugyanezt a csoportot másik górcsõ alá vennénk –, például egy fõleg nem roma tanulókból álló iskola felvételijén –, valószínû drasztikusan csökkenne ez a szám.

De nem kell messze mennem, amikor egy ismerõs idõs néni „roma holokausztos túlélõnek” vallotta magát. Néhány százezerért tette, még csak haragudni se tudtam rá, hisz alig harmincezer forintos nyugdíjból él egy lakótelepi lakásban, aminek csak a rezsije legalább húszezerre rú.

Szóval ki a cigány?

A mai magyarországi törvények szerint az, aki annak vallja magát. Na, igen. De mikor, milyen helyzetben, hányan vallják magukat annak?

2010.07.22.

Forrás: PR Herald (A Magyar Géniusz Projektiroda által „Regisztrált Tehetségpont”)