Az elmúlt néhány napban, Magyarországon először került megrendezésre a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF), melynek szervezői azt tűzték ki célul, hogy ezzel a fesztivállal hagyományt teremtenek.
Nemzetközi tendenciák arra mutatnak rá, hogy a dokumentumfilm a legdinamikusabban fejlődő filmes műfaj, és ennek a folyamatnak a fenntartásához új területek szükségesek, amihez a közép-kelet-európai mozi, hagyományaival sokat adhat.
Magyarország fekete bárány Európa országai közt, hiszen nálunk szinte elérhetetlenek a világ dokumentumfilmjei, nincsenek nemzetközi dokumentumfilmre specializálódott producerink, és hazánk dokumentumfilmjeinek költségvetése mindössze egytizede egy átlagos nyugat-európai filmjéhez képest.
A magyar nézők többsége még csak nem is kapizsgálja, mi az a kreatív dokumentumfilm, épp ezért most lehetőségük adódott bepillantani ebbe a csodálatos világba. Az itthoni közönség vágyik a mély és tartalmas szórakozásra, csak a lehetőségek korlátozottak. A BIDF ezen akar változtatni.
Komoly munka és hatalmas erőfeszítés gyümölcseként jöhetett létre ez a négy nap, melyben cégek, támogatók – szponzorok, magánemberek, több mint száz önkéntes, a világ kulturális intézetei és nemzetközi alapítványok működtek közre. A díjátadón Sós Ágnes – az egyik főszervező -, úgy fogalmazott, hogy „Le kellett volna forgatnunk a fesztiválszervezés történetét. Ha leforgattuk volna, a világ minden díját meg nyertük volna”.
A filmeket komoly nemzetközi zsűri bírálta el, összesen négy kategóriában születtek fődíjak, illetve kihirdetésre került néhány különdíj is. A zsűri tagjainak nem volt könnyű dolga, amit szóvá is tettek, hiszen nagyon erős mezőny állt össze, ugyanakkor megtiszteltetés volt számukra, hogy részt vehettek ezen a rangos fesztiválon.
